Sziasztok ^^ Elérkezett a Park család vacsorája, ahogy az is, hogy... Kiderüljön néhány dolog, ha nem is most, de a következőkben biztos. Kellemes olvasást hozzá ^^
12. Fejezet
Baekhyun
Minden erőmet össze kellett szednem, hogy olyan kiállásom legyen, ami azt tükrözi, jól vagyok, minden király, nem dobtak, miután amúgy a hátam mögött mással is összefeküdt a barátnőm. Többször is. Valamelyest segített az, hogy Yixing is velem volt, néha ráfogott a remegő kezemre, de elég volt az első tíz perc, hogy a hátam közepére se kívánjam ezt az egész tetves partit.
Parkék adtak a puccnak rendesen. Mármint ha úgy nézzük, semmivel sem volt másabb, mint a legtöbb ilyen összejövetel. És legalább annyit ehetek, valamint ihatok, amennyit csak akarok. Inkább az utóbbi csábít. Egy falat se megy le a torkomon. Rosszul vagyok.
- Alig értünk ide - érintette meg figyelmeztetően a felkarom Yixing, amikor észrevette, hogy egy feles pohár felé nyúlok. Megint. - Egy kicsit bírd még ki. Körbemutogatunk, aztán lelépünk.
- Nem lehet. Meg kell találnom a következő Mrs. Byunt.
- Ez szörnyen hangzott - barátom fintorogva kivette a markomból a piát és ledöntötte. Helyettem. - Bocs, erre muszáj volt innom.
- Tény, hogy a következő Mr. Zhang jobban hangzik - Yixing félrenyelte az alkoholt és köhögve, könnyes szemekkel nézett rám. Tuti a gondolattól vörös a képe, nem a köhögéstől!
Még tetézni szerettem volna a dolgot, legalább ennyi örömöm hadd legyen a mai este címszóval, azonban amikor egy másodpercre elpillantottam Yixing feje mellett, a vigyor az ajkaimra fagyott. Ezer közül is felismertem volna azokat a lábakat, amik kivillantak a csillogó, rövid, ám még a jó ízlés határain belül lévő ruha alól, majd a fedetlen vállak vonták el a figyelmemet, végül a jól ismert barna tekintet. Az exem.
Jongdae
Életemben nem éreztem olyan kényelmetlenül magam, mint mikor megérkeztünk Chanyeollal a buli helyéül szolgáló hotel óriási termébe, ahol is az ilyen rendezvények tökéletesen elférnek. Késtünk. Ami egyébként nem lett volna gáz, ha nem Chanyeolról lett volna szó, de ő Park Chanyeol. A házigazda fia.
Igyekeztem úgy tenni, mintha nem is léteznék és nem lennék kibaszott ideges az egész miatt. Nem a szüleitől féltem, biztos vagyok benne, hogy mint szobatársát már réges-régen lecsekkoltak. Még csak az sem izgatott különösképpen, hogy késtünk, Chanyeol egy vállrándítással elintézi úgy is. Minseok miatt voltam cseszett feszült. Itt lesz ő is. Meg a menyasszonya.
- Engedd már el magad - Chanyeolnak van egy mosolya, ami valóban segít az embernek ellazulni, viszont most ez sem tudott segített. Mindjárt megőrülök. Vagy elhányom magam. - Gyere, koccintsunk egyet a többiekkel!
Tiltakozni sem volt időm, már rángatott is. Nem akartam menni. A többiek-be Minseok is beletartozik nagy valószínűséggel. Látni sem akartam. Sem őt, sem a csaját. Holtbiztos kidobom a taccsot, ha ott lesznek ők is. Nem bírom. Nem kellett volna jönnöm. Eltörhettem volna a lábam, vagy isten tudja és… Jó, oké, nem. Lehet, ez szarul fog hangzani, de nagyon örültem volna, ha itt van velem Yixing. Vagy Baekhyun. Ő biztos fel tudna vidítani.
Már láttam a társaságot és meglepő, de ahogy egyre közelebb értünk, úgy éreztem egyfajta magabiztosságot növekedni magamban. Hazugság, vagy sem, Minseok úgy… Hát, max egyelőre sejti, hogy van valami köztem és Yixing között, úgyhogy csak nem csinál semmit. Eddig se csinált. Különben is, itt a leendő felesége is. És lezártuk azt, ami volt közöttük. Már ha volt valami egyáltalán. Ha így nézzük, nincs is miért aggódnom.
Baekhyun
Remegő kezekkel fröcsköltem folyamatosan vizet az arcomba, Yixing pedig, mint jó barát, felitatta a cseppeket egy kis papírral. Minden egyes rohadt alkalommal. Egy hajszálra voltam attól, hogy elokádjam magam itt, a mosdó fölött. A vécé se lenne messze. De odáig hétszentség, hogy nem jutok el.
Tisztában voltam vele, hogy nem jutottam túl ezen a szarságon, bármennyire is próbáltam azt mutatni, ám azt azért nem gondoltam volna, hogy így fogok reagálni. Istenem, mi a franc lesz, ha még beszélnünk is kell?
- Ez volt életem legrosszabb ötlete - nyögtem ki keserű szájízzel és a tükörben Yixingre néztem. Sajnálkozva fürkészett, majd ahogy rájött, ezt gyűlölöm, csak gyengéden megtörölte az arcom és megigazította az által gondosan belőtt hajamat. Nem tudom, mi lenne velem nélküle.
- Hiába mondanám azt, hogy nem éri meg foglalkozni vele, tudom, hogy az nem segítene - nem, tényleg nem. - De szerintem abban igaza van az anyádnak, hogy az talán segítene, ha ismerkednél. Ennek a helyes pofinak kevés hölgyemény tudna ellenállni - mosolyogva kacsintott rám és közben még óvatosan megcsipkedte a jobb orcám is.
- Amíg veled vagyok, engem nem lát senki - viccelődve fogtam rá a csípőmre és rosszallóan mustráltam végig. Yixing talpig feketében volt, még az inge is az volt, egyedül az ékszerei vittek némi színt az öltözékébe. Mélyvörös kövek. Kivételesen most le sem tagadhatná, hogy milyen családból származik. - Bár végül is lehet, hogy most már körbeleng valami foglalt felirat, vagy ilyesmi. El kellett volna hoznunk Jongdae-t is - tettem hozzá egy sóhajjal.
- Jobb neki, hogy nincs itt - furcsán tekintettem Yixingre, hirtelen feszült lett a hangja, azt követően frusztráltan a tincsei közé túrt. - Nehogy még olyannal találkozzon, akivel nem kéne.
Jongdae
Szavakba se tudnám önteni, hogy milyen megkönnyebbülés járt át, amikor realizáltam, Minseok nincs itt a partin. Magamban csak hálálkodtam megállás nélkül, miközben vigyorogva koccintottam mindenkivel és leszartam magasról, hogy ezt hányadik itallal teszem. A srácok azt sem tudták, hogy eljön-e. Szeretném azt hinni, hogy ez miattam van. Miattam és Yixing miatt. Elvégre Minseok hívott meg még az egész előtt.
Először az elmúlt hetek során nem akartam meghalni valahol a kis megtévesztésünk miatt. Csak ezt az estét kellett túlélnem valahogy és most már túl is fogom. Bár még megeshet, hogy kiszúrom a tulajdon szemeimet, ha tovább kell néznem Chanyeolt.
Annyira, de annyira tepert Kyungsoo-nál. És képtelen voltam feldolgozni, miért. Ezen a ponton azért már illett volna, hogy leessen neki, ez esélytelen. Mondjuk, Chanyeol meglepően kitartó személyiség volt, úgyhogy végül is érthető. De szerintem el kéne fogadnia, hogy ez nem jöhet össze.
- Tessék! - mosolyogva nyújtottam oda Chanyeolnak egy feles poharat nem sokkal azután, hogy Kyungsoo elviharzott tőle. Egyetemi barátom szája megrándult, gyanítom, hogy viszonozza a mosolyt és valami sikeredett is, noha a fekete íriszek szomorúan villantak meg.
- Köszi. Szánalmas, igaz? - gondterhelten támaszkodott rá azt egyik magas asztal szélére és letette maga elé a pohárkát. Baszki, bevallom, nem is ezt terveztem erre az estére.
- Dehogy! Ez… Öhm…
- De, az - motyogta csöndesen és, ha nem figyelek rá, valószínűleg nem hallottam volna a választ, olyan halk volt, a zene meg hangos. - Világéletemben ismertem és tudom, milyen, úgyhogy de, az. Szánalmas.
Gyakorlatilag együtt élünk, ám még így sem gondoltam volna soha, hogy Chanyeol egy ilyen személyes részét az életének megosztja velem, főleg itt. Ezért is szerettem volna folytatni a beszélgetést, ha már lehetőségem adódott rá, azonban a szavak a torkomon forrtak. Minseok a vállamra tette a kezét és maga felé fordított.
Baekhyun
Nos, a víz szart se segített és Yixing se. Ha csak nem arról volt szó, hogy kivegyen valamit a markomból. Továbbra is reszketett minden tagom. Le kell innom magam. Teszek az egészre. Inkább jelenetet rendezek és, majd később meghallgatom apám ordibálását. Fasznak kell új csaj. A kurva életbe már, hiszen az előzőn se jutottam túl!
- Én ezt nem bírom, Yixing! - totál legyőzötten ragadtam meg kínai barátom finom anyagú zakóját és úgy hajoltam félelmetesen közel hozzá. - Vigyél haza, vagy részegre iszom magam és olyat teszek, amit mindenki meg fog bánni!
- Nyugi, mindjárt eszünk. Mosolyogsz kicsit az asztalnál, aztán elhúzunk a picsába.
- Nem lehetne az utolsóval kezdeni? - kérdeztem elveszve és arcom a nyakába temettem.
Itt fogok megdögleni. Kész röhej, hogy itt vagyunk. Nem is ismerünk itt szinte senkit. Yixing mindig is távol tartotta magát ettől a fertőtől, engem meg rohadtul nem érdekelt soha, úgyhogy nem is foglalkoztam a dologgal. Az idősebbekről úgy-ahogy tudtam ki kicsoda, önkéntelenül is hallottam ezt-azt, ugyanakkor a gyerekeikről fingom se volt. Alapvetően jól elvoltam az ismeretlen közegben, de nem ebben. Nem úgy, hogy az exem is itt volt. A vőlegényével. Yixing vajon…
- Mi a fasz? - zavartan emeltem fel végre a fejem Yixing nyakából. Csodálom, hogy megengedte, hogy ott maradjak ennyi ideig. Érzékeny ott a bőre és nem szereti, ha valaki ott ér hozzá. Jongdae-nak biztos megengedte.
- Mi van? A szüleim is eljöttek? Nem lennék meglepve, végül is azóta is itthon vannak. Mindjárt lekuporodok itt a sarokban és… - befejezni már nem fejeztem be, helyette követettem Yixing pillantását. A pillantását, amivel egy fiatal férfira tapadt végig az egyik folyosón. Meg Jongdae-ra. Igaza van Yixingnek. Mi a fasz?
Jongdae
A nyugalom, amit éreztem egy pillanat alatt tovatűnt és holtra váltan meredtem Minseok öltönybe bújtatott alakjára. Nem volt miért megijednem. Nem tettem semmi rosszat. Sem most, sem régebben. És tudni sem tudott rólunk senki. Szóval szedd össze magad, te szerencsétlen!
- Minseok? Hát, te is megérkeztél, szuper! - hálás voltam Chanyeolnak, amiért közbe szólt, én csak pislogni voltam képes Minseokra. Ha ő itt van, akkor…
- Jongdae, beszélhetnénk négyszemközt? - rémülten rándultam össze a komoly hangnemre és továbbra is csak bámultam rá. Mint aki még nem látott embert. Minimum. - Fontos lenne. Kérlek…
- Nem ez a megfelelő alkalom - még én is megdöbbentem egy másodpercre, milyen hűvösnek hatottam, nemhogy ők. Lassan fújtam ki a levegőt, amiről azt se tudtam, hogy bent tartottam, majd leráztam az érintését és visszafordultam Chanyeol felé. Nyugi, Jongdae, csak… Engedd el.
- Ha folyton így állsz hozzá, sosem lesz megfelelő alkalom - Minseok megfogta a csuklóm és egy gyengéd, ám határozott mozdulattal újra maga felé fordított. A francba már!
Éreztem magunkon Chanyeol értetlen tekintetét. Ez többnek tűnt holmi baráti veszekedésnél. Annak a hiányában, hogy elvileg nem is vesztünk össze az ő tudása szerint meg még inkább. Bár azt észrevehette volna, hogy az utóbbi időben, ha találkoztunk is, csak alig hallhatóan köszöntünk egymásnak. Régebben elvonultunk kettesben is. Igen gyakran. Khm, elvonultunk, ha érthető.
- Tavasszal megházasodsz, úgyhogy igen, sosem lesz - erősen nyomtam meg a sosem szót és igyekeztem nem dühösnek hangzani. Nem izgatott, hogy vége közöttünk annak, ami volt, bármi is volt az, de az, ahogy tudomást szereztem a házasságról, igenis fájt. Ha Chanyeol nem mondja el, mi lett volna? A nő háta mögött találkozgattunk volna, és végül is az enyém mögött is, elvégre gőzöm sem lett volna róluk?
Rohadtul a szemére akartam hányni Minseoknak mindent ebben a szent minutumban és minden lelki erőmre szükségem volt, hogy ne tegyem meg. Ne itt, a vacsora előtt alig néhány perccel, ne a leendő felesége előtt, hiszen ő is itt lehet, akár még a közelben is, és főleg ne Chanyeol előtt.
- Jól van, beszéljünk valahol máshol nyugiban.
