Sziasztok ^^ Igen, ilyen hamar újra :3 Szégyelltem, hogy így eltűntem, úgyhogy hoztam is még egy fejezetet gyorsan. Közeledik a Park család rendezvénye, ám még előtte a fiúk elégnek zavarukban, khm. Jót szórakoztam, miközben írtam, remélem, Ti is élvezni fogjátok, kellemes olvasást hozzá ^^
11. Fejezet
Baekhyun
Bevallom, nem sokra számítottam, amikor reggel elindultam Yixinghez. Kb semmire. Oké, szívattam őt az óvszerrel, de én tényleg azt hittem, max csókolózni fognak, esetleg, talán, végre Yixing benyögi most, hogy akkor járnak. Erre Jongdae itt van. Nála. A kollégiumban. A szobájában. Az ágyában. Lemaradtam valamiről?
Mikor először próbáltam bejutni Yixing mellett, észre se vettem, mert nem is gondoltam rá, hogy itt lehet. Fura volt, hogy Yixing nem engedett be, ilyen még sosem volt, azonban a sok szarság után nem csodálkoztam volna, ha meg akarna szabadulni tőlem, legalább szombat reggel. Aztán szempárom megakadt Jongdae álmos alakján Yixing ágyában.
- Te kis sunyi! - vigyorogva ütöttem barátomat mellkason. Igyekeztem valamennyire visszafogni a hangom; Yixinget igen, de Jongdae-t nem szerettem volna kellemetlen helyzetbe hozni. - Csak összejött?
Yixing elég érdekes arcot vágott, majd hátrapillantott Jongdae-ra, amaz meg csak pislogott rá. Elpirulva. Összébb húzta maga körül a takarót, azt követően zavartan köhintett párat és előbukkantak csupasz lábai a takaró alól, ahogy a fekhely széléhez csúszott. Ezt nem hiszem el! Már a második randin? Na, akkor ma nem az én szerencsétlen életemre fogunk inni, hanem erre!
- Mit szeretnél ilyen korán, Baekhyun?
- Hogy? Öhm… - idegesen haraptam rá az alsó ajkamra, azután megráztam a fejemet. Nem cseszhetek ki vele. Velük. Gyanítom, akkor járnak, ez az első reggeljük együtt és biztos kettesben akarnak… Nem tudom. Fürödni? Reggelizni? Sétálni? Fasz tudja. - Ne-Nem akarok zavarni. Majd… Majd hívj fel, kérlek. Szükségem van rád.
Jongdae
Elképzelni sem tudtam volna jobbat, mint ez a jelenet. Halálgáz volt? Hát, hogyne! De ez volt a cél. Mármint nem az, hogy életünk legkínosabb pillanata legyen, hanem az, hogy Chanyeol, vagy Baekhyun, vagy mindkettő, azt higgye, lefeküdtünk.
Normál esetben ez azt jelentette volna, hogy én csak délelőtt megyek vissza a szobámba és kibírom Chanyeol örömtáncát, amit amiatt lejt, hogy azt hiszi, Yixinggel voltam az éjjel. Yixing meg véletlen elszólja magát Baekhyun előtt. És kuss lesz végre. Erre Baekhyun itt van Yixing ajtajánál. Nem is lehetne tökéletesebb.
De mindentől függetlenül, kibaszott gáz volt az egész. Próbáltam valahogy úgy helyezkedni, hogy egyértelmű legyen, nincs rajtam ruha, holott volt. Nyilván volt. A félreértések elkerülése végett, nem feküdtünk le Yixinggel. Még csak egy ágyban sem aludtunk. Ő a szobatársa ágyában aludt, aki mint kiderült számomra, minden pénteken hazahúz órák után. Eskü, nem gondoltam volna, hogy ez ilyen jól jön ki.
Nem mondom azért, hogy az egy alsógatyát, illetve egy vékony trikót öltött Zhang Yixing nem volt szívdöglesztő, mert kurvára az volt. Hátulról meg inkább hagyjuk is. Édes istenem, szedd össze magad, Kim Jongdae!
- Remélem, ez nem jön ki nagyon szarul, de… - Yixing a tarkóját vakarva állt meg előttem, miután rácsukta barátjára az ajtót. Vegyél már fel valamit, baszod! - Igazából ezen a ponton már minden szürreális. Mindegy. Öhm, Baekhyunnak a segítségemre van szüksége. Szóval… Mivel nem… És amúgy sem… Tudod, járunk. Akkor…
- Menjek? Nyugi, minden oké - könnyedén ugrottam fel, bár így, hogy körém volt csavarodva vagy hatszor a takaró, nem volt éppenséggel biztonságos. Magamban szitkozódva zuhantam neki és inkább csak bámultam a mellkasára. Ránézni nem mertem. Ez életem legcikibb napja.
Baekhyun
A leélt huszonegy évem alatt még sosem fogtam be a számat olyan erősen, mint most. Egy részem két milliárd kérdést tett volna fel Yixingnek, egy másik hálálkodott volna neki azért, hogy inkább az én faszságommal foglalkozik, mint Jongdae-val, megint egy másik meg szarrá szívatta volna. De visszafogtam magam, mert Jongdae még itt volt a fürdőben.
Úgy ültem az íróasztal forgós székében, mint akinek szorulása van. Komolyan. Ennyire erősen fogtam vissza magam. Nem ijeszthetem el Jongdae-t Yixingtől. Még lelép, amiért ilyen barátja van, mint én. Azok után mennyit tepertem ezért, kizárt, hogy hagyjam.
Elkerekedett a szemem és elvörösödve sandítottam félre, amikor Jongdae kilépett hozzánk; Yixing rögtön odament hozzá és súgott valamit a fülébe. A fiatalabb pár másodpercig meredt rá, aztán rám nézett, végül lassan bólintott. És Yixing arcon puszilta. Mit finomkodnak itt? Mintha nem láttam volna még smárolni embereket!
- Kimehetek, ha…
- Baekhyun, könyörgöm… Csak… Egy kicsit… Kussolj már! - felvihogtam Yixing ingerült baritonját hallva és megvontam a vállam.
- Nincs benne semmi szokatlan, ha egy friss kapcsolatban forrnak a-
- Baekhyun!
- Oké, befogom - még mindig vigyorogva csináltam úgy, mintha összecipzáraznám az ajkaimat és némán vártam, amíg váltottak néhány, szinte nem is hallható szót. Gyakorlatilag a tekintetükkel megvitatták, bármit is akartak. Huh, hamar igen komolyra fordultak a dolgok!
Jongdae
Olyan nyomdafestéket nem tűrő káromkodás csúszott ki belőlem, amint kiléptem Yixing koleszának a bejáratán, hogy még én is elképedtem magamon. Igen csúnya, hosszú és heves volt. Menten felgyulladok zavaromban. Yixing azt súgta a fülembe, hogy visszaadná a múltkori arcra puszit. Most. Baekhyun előtt. Én meg beleegyeztem, mert amúgy mégis mi a halált csinálhattam volna? Elvileg… Hát, a jó isten se tudja. Nem járunk. Ismerkedünk a szó lehető legmacskakörmösebb értelmében. Elásom mindjárt magam az egyetem kertjében.
Teljesen más világban voltam, amíg visszaértem a saját szobámhoz, bár nem tartott sokáig. Ott meg természetesen Chanyeol fogadott akkora vigyorral és olyan önelégült képpel, hogy arra nincsenek szavak se. Kis híján visszafordultam. Fingom sincs, hogy fogom elviselni a következő perceket.
- Nocsak, ki bukkant fel - itt tetőtől talpig végigmért - a tegnapi ruháiban. Legalább a hajadat megfésülted.
- Még jó hogy - motyogtam magam elé és megpróbáltam elmenni mellette. Nem sikerült. Fürgén kapta el a karom és lehúzott magával az ágyára. Csillogó szemekkel fürkészett, én meg magamban kb ordítottam egy imát, hogy meg ne kérdezze, pontosan mi volt.
- Ha megfésülted a hajad, az azt jelenti, kényelmesen elkészültél Yixingnél és nem rohantál el. Ergo komoly a dolog és nem csak egy légyott volt - Ki a faszom használja még azt a szót, hogy légyott?
Nem reagáltam semmit se inkább, jobb így, mégis csak hazugság lenne minden. Mármint végül is ez igaz. Nem rohantam el és kényelmesen elkészültem. Ami a valóságban azt takarta, hogy egy pillanat alatt átöltöztem, a maradék időben, amíg nem jöttem ki a fürdőszobából, meg elhordtam magam mindennek is. Ez a kis lódítás kezd orbitális méreteket ölteni.
Baekhyun
Yixing karba font kezekkel torpant meg előttem, miután elköszönt Jongdae-tól. Szempárja mondhatni üvöltötte, hogy ha most bármilyen megjegyzést teszek, kibasz innen és volt barátság, nincs barátság. Nem ment. Bocsi, Yixing. Nem, nem bocsi.
- Akkor hasznát vetted a guminak? - olyat rávert a mellkasomra, hogy hátrébb gurultam kicsit a székével. Nem baj. Megérte.
- Az istenedet, Baekhyun!
- Ne már! Sosem volt lehetőségem veled ilyesmiről beszélni. Ne vedd el tőlem ezt az örömöt. Végre… Végre kapcsolatban vagy! - Yixing furcsa ábrázattal pillantott félre, mire értetlenül vontam fel a szemöldököm. Vagy nem? - Ne mondd nekem, hogy csak egy kis egyéjszakás kaland volt!
- Dehogy volt egyéjszakás kaland! - vágta rá azonnal. Nem mondom, hogy ettől a gyorsaságtól megnyugodtam, de ja, megnyugodtam. A sok baszakodás után, ki ne derüljön, hogy… Nem klappolnak, vagy mi. - Jól éreztem magam vele - suttogta alig hallhatóan, miközben leült az ágyára és hátratúrta a haját két frusztrált sóhaj között.
Izgatottan dőltem előre, ez Yixingnél sok mindent jelenthetett. Maga a mondat is és ez a viselkedés is. Csak nem… Szerelmes? Mondjuk, meg tudom érteni. Szerintem bárki összetenné a két kezét egy olyan emberért, mint Jongdae. Ha nő lenne, még lehet, én is bepróbálkoztam volna nála. Gyönyörű a mosolya.
- Akkor? - kérdeztem valami különös szájízzel, majdhogynem… Félve? Nem, biztos nem.
- Nincs gond, minden fasza - egy apró, ugyanakkor fájdalmasnak tűnő mosollyal nézett fel rám, majd kihúzta magát és érdeklődve pislogott rám. - Mi a vészhelyzet?
- Ja, igen. Na, az van, hogy… Mennyire tudsz dögössé tenni?
Jongdae
Lángoló orcákkal bámultam az ölemben összekulcsolt ujjaimra és minden erőmmel azon voltam, hogy ne fussak el sikítva. Chanyeol képtelen volt túljutni a dolgon. Odáig, meg vissza, volt attól, hogy Yixinggel voltam az éjjel. A szex semmilyen szinonimáját sem vagyok hajlandó használni.
Nem éreztem magam ilyen kínosan azóta, hogy a szüleim felvilágosító órát tartottak nekem. És az nem most volt. Egyik sem. Sem, amikor a lányokról dumáltak, sem az, amikor a pasikról. Igen, én kettőt is kaptam. Az anyám kitett magáért, ami a… Kutatómunkát illeti.
Belül már valószínűleg maghaltam ezerszer, amikor végre barátom felhagyott a helyiségben való fel, s alá sétálással, illetve eközben annak az ecsetelésével, hogy mennyire örül, hogy ilyen rendes srácot találtam. Mondanom kellett volna, hogy Baekhyun talált és engem?
- Chanyeol, megtennéd, hogy… Nem… Nem reklámozod? - az kéne még, hogy többen tudjanak erről. Csak annál több mindenkit tévesztenénk meg. Azt már nem bírnák ki az idegeim.
- Miért? Yixing tényleg jól néz ki - tudom én is, te anyaszomorító! - Nincs mit szégyellni - egy széles vigyorral átkarolta a vállam és az oldalához szorított. - Ma, mielőtt elmegyünk a partira, még benézünk hozzá. Látnia kell a szerelésben, amit szereztem neked!
Baekhyun
Yixing a legjobb barátom és bízom benne. Jó a stílusa. Nagyon ért ahhoz, hogy… Nos, olyan milliárdos sarj vagyok, dögöljetek meg mind, kurva szexin nézek ki kinézete legyen. Ezért is éreztem úgy, hogy az egyszerű öltöny, amit választott a hatalmas gardróbom legmélyéről, kicsit… Hát, egyszerű volt.
- Ötletem sincs a ruháim háromnegyedéről odabent, de tényleg ez a legjobb, amit sikerült kiszedned onnan? - érdeklődtem fancsali képpel. Idegesen húzogattam meg a csokornyakkendőmet, aztán az ingujjam, majd az övem, a zakóm. Mindent. Nem egyszer kellett már kiöltöznöm, de ilyen kényelmetlenül rég éreztem magam. - Vagy… Ennyire lehet engem dögössé tenni csak?
- Jesszus, Baekhyun! - nevetett fel Yixing, azt követően óvatosan végigsimított a vállaimon, hogy az utolsó apró ráncokat is eltűntesse. - Olyan vagy, mint aki első randijára készül élete szerelmével.
- Végül is megeshet, hogy el kell adnom a lelkem is, szóval…
- Nem kell eladnod a lelked. Nem éri meg egyik sem. Csak… Érezzük jól magunkat a magunk módján - kedvesen mosolygott rám az egész alakos tükörben és igyekeztem én is viszonozni neki ezt.
Pontosan tudom, hogy emiatt a sok pucc és kétszínű társaságok miatt marad a homályban és él úgy, mintha csak egy hétköznapi srác lenne, aki túl okos, ezért vették fel erre a csilivili egyetemre. Mint Jongdae. Csak ő tényleg az. Összeillenek. Azt hiszem, valóban irigy vagyok.
Jongdae
Majdnem letérdeltem Yixing ajtaja előtt örömömben, amikor nem nyitotta azt ki. A szomszédja kiszólt, hogy elment a haverjával. Aki, tekintve, hogy a tulajdon két szememmel láttam, csak is Baekhyun lehetett. Istenem, köszönöm. Nem is, Baekhyun, neked köszönöm, hogy elvitted valahova.
- Francba! Mondtam, hogy csinálni kell egy képet! Vagy többet - tette még hozzá Chanyeol, miközben már is a zakója zsebében kutakodott a mobiljáért. Megölöm. Ma még megtörténhet. Ezúttal tényleg.
- Nem, Chanyeol, nem kell! Mennünk kell. Te vagy a házigazda fia, úgyhogy nem késhetsz. Gyerünk!
A szemem alja rángott, ahogy azt figyeltem, miként gördül be a Park család egyik legdrágább autója az egyetem elé. Semmi feltűnő nincs ebben itt. Bár tény, hogy azért ennél kisebb kocsikkal szoktak jönni. Ez már inkább limuzin.
Nem hiszem el, hogy Chanyeol rávett erre. Azért azt fontos hozzáfűzni, hogy nem sok esélyem volt ellene. Miután kiörvendezte magát, kivett a szekrényből egy öltönyt, minden kiegészítőjével. Még egy gyűrű is volt ott, valamint egy óra. Ezek istentelenül drágák lehetettek. Az egyetlen ok, amiért felvettem az egész szerelést, az az volt, amellett, hogy ha Chanyeolnak nemet mondok, felöltözetett volna ő maga is könnyűszerrel, hogy magában a fekete öltönyben semmi extra nem volt. Letisztult volt, egy vékony nyakkendővel, illetve övvel és egyébként a kiegészítők dobták fel.
Hálás voltam Chanyeolnak azért, mert figyelt rám, nemcsak amiatt, hogy vett nekem ruhát erre az alkalomra, hanem mert szem előtt tartotta azt is, hogy nekem valószínűleg mi tetszene. Igen, tetszik. Attól még érzem minden lépésnél, ahogy a pénz mozog körülöttem. Egy vagyon lehetett. Ha baja lesz, öngyilkos leszek. Ugyan, Jongdae, mégis mi történhet? Úgy is láthatatlan leszel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése