A megtévesztés őszintesége [ChenBaek] 10. Fejezet

Sziasztok ^^ Ne haragudjatok, hogy így eltűntem az utóbbi időben, de szörnyen sok volt a munka és totál leszívott mentálisan, úgyhogy kicsit most pihentem szabadidőmben és nem írtam. Viszont most itt vagyok az új résszel ^^ Naaaagyon élveztem írni, remélem, Nektek is tetszeni fog. Jongdae élete szenvedését éli át (imádtam írni, hihi), miközben kicsit beleláthattok Baekhyun családi életébe. Az hiszem, a szemszögek vége elég egyértelműek, hogy is érnek össze, de majd meglátjuk a kövi fejezetben, mi lesz :D Kellemes olvasást ^^

10. Fejezet

Jongdae

Elbambulva meredtem magam elé, néha a markomban hetykén tartott mobilra sandítottam, hogy lássam, Yixing üzent-e. Mondta, hogy ír, ha elindult a szobájából, bár nem mintha annyira készültem volna a randinkra. Az újabb kamu randinkra. Próbáltam úgy felfogni, hogy két haver elmegy együtt szórakozni, de kurvára nehezen ment. Mert Chanyeol nem hagyta, hogy elvonatkoztassak.

- Igazán megerőltethetnéd magadat - nézett végig rajtam. - Csak egyszer. Csak egy egészen hangyafasznyit.

Követtem a tekintetét, viszont én nem találtam semmi kivetnivalót magamon. Mármint nem öltöztem ki. Nyilvánvaló okokból. Egy egyszerű szürke pulcsi volt rajtam, fehér pólóval alatta és az egyik szokásos fekete gatyám. Ez nem amiatt volt, hogy nem volt igazi a randi. Amúgy sem adtam magamra ilyen szempontból soha. Nem mintha mással gond lett volna emiatt. Minseok is felszedett a hétköznapi szereléseim ellenére. 

- Nem tartozik rád, hogy mit veszek fel erre az alkalomra - morogtam hűvösen. Akkor se mondom ki hangosan, hogy randi, ha fegyvert tartanak a fejemhez. Nem.

- Végül is - rántotta meg a vállát, aztán elvigyorodott. - Könnyű levenni.

- Anyád! - épp hozzávágtam volna a telefonom, amikor az megrezzent. Jön Yixing. - Jó hamar megbékéltél vele - szólaltam meg egykedvűen, miután gyorsan visszaírtam Yixingnek.

- Persze. Nem ő bántott meg és remélem, nem csak kamuztál - baszki -, hogy megvédd. És igazad volt, helyes. Nagyon is! Ha még jól is bánik veled, azt csinál veled, amit akar az este - Baszd meg, Chanyeol!

Baekhyun

Szerintem vagy tíz éve nem volt olyan, hogy fingom se volt, mi a szart csináljak péntek este. Legtöbbször Yixinggel voltam, vagy épp barátokkal, vagy a barátnőmmel. Erre egy pillanat alatt egyedül maradtam. Nem sajnálom. Az exemért nem kár, Yixing meg szórakozzon csak jól. Ezért tepertem. Úgyhogy ajánlom neki, hogy ő is teperjen. 

Majdnem megölt, amikor a kezébe nyomtam egy óvszert. Nekem dobta. Kicsit fura volt. Elrejtettem a kabátja zsebében. Király vagyok, ugye? Azért bízom benne, hogy egy csók ma már csak összejön nekik. Rossz nézni, ahogy pirulgatnak itt jobbra-balra, azt nem történik semmi.

Rögtön felültem az ágyon, mihelyst meghallottam az első koppantást a szobám ajtaján. Édesanyám lépett be rajta és azonnal tudtam, hogy szarban vagyok. Mosolygott, miközben leült az ágy szélére. Ezt nem szokta. Meg úgy semmit se. Rábasztam.

- Holnap lesz a Park család rendezvénye - lassan bólintottam és visszafogtam minden magamból kikívánkozó szót. Túltettem rajta magam. Elmegyek és Yixing is jön velem. El kéne hívni Jongdae-t is. - És arra gondoltunk…

- Igen? - Igen, rábasztam. Az egy sunyi mosoly volt az előbb.

- Lesz ott olyan lány is, akit mi is kinéztünk és-

- Oh, istenem! Mondtam, hogy nem akarok vakrandizgatni! - csattantam fel dühösen, majd szinte leugrottam az ágyról és idegesen kezdtem el köröket róni a hatalmas helyiségben. 

- Nem vakrandi. Még csak nem is randi. Csak annyit kérünk, hogy beszélgess kicsit velük. Ismerkedj. Talán lesz, aki tényleg megtetszik. 

Jongdae

Örültem neki, hogy Yixinggel legutóbb tisztáztunk mindent, így leszámítva, hogy én kevertem magunkat megint ebben a szituációba, nem éreztem kényelmetlenül magam. Addig, amíg be nem kopogott és Chanyeol ki nem nyitotta az ajtót. Ha nem tudnám, hogy lehetetlen, azt mondanám, szállt az ajtóig, hogy ő nyithassa ki.

- Öhm… Jongdae… Elkészült? - nyílt a szám, hogy kiszóljak Chanyeol háta mögül, de barátom, bár ezek után, lehet, nem lesz többé az, megelőzött.

- Nem készült semmit. De ez jót jelent nála. Tudod, így természetesebb a dolog. Szóval tuti kedvel. Nem kell hazahoznod, de ha felcsinálod, megöllek - Chanyeol sem jobb, mint Baekhyun. Megáldott minket az ég ezekkel.

- M-Mi?

- Chanyeol! - a pólója nyakánál markoltam meg és rántottam el az ajtóból, mielőtt még ennél is kínosabb helyzetbe hoz. Mondjuk, nem hiszem, hogy ez lehetséges. Aligha lehet ez az egész még ennél is gázabb. - Kuss már! - sziszegtem mérgesen a fülébe, azután fürgén kicsusszantam a karja alatt és bevágtam az ajtót magam mögött. 

- Ez-

- Nem hallottál semmit! - szakítottam félbe Yixinget talpig vörösen, azt követően megindultam kifelé a koleszból. Vártam, hogy kövessen és így is volt, azonban közben halkan nevetett, úgyhogy nem volt éppenséggel gyors. Pedig én el akartam tűnni innen, de szélsebesen. - Kurvára nem vicces!

- De. De az - röhögött továbbra is. Zsebre süllyesztette a kezeit, amint hozzám ért, immáron kint a kollégium bejáratánál. - Ezt találtam a zsebemben útközben - és kivett onnan egy óvszert. Ma még megtörténhet, hogy megölök valakit. Például Baekhyunt. Vagy Chanyeolt.

Baekhyun

Az éhség nagy úr és, noha próbáltam ellenállni neki, nem bírtam. Így természetesen lejöttem végül megvacsorázni a szüleimmel. A hátam közepére sem kívántam a közös kajálást. Vártam, mikor hozza fel valamelyik a szerelmi életem megint. Milyen szerelem, Baekhyun? 

Egy kapcsolatom volt és még csak az sem szerelemre épült. Én szerettem. Asszem. Nem tudom. Fájt, amikor mással láttam. De… Alig telt el néhány hét és azon kívül, hogy felbasz, mást már nem érzek. Bár lehet, ehhez az is hozzátartozik, hogy utána kiderült, hogy kb minden negyedévben más csávóval találkozott, miközben velem járt.

- Baekhyun!

- Hogy? - zavartan pillantottam rá apámra. Az arcát látva és a hangját hallva, gyanítom, már többször is szólt. 

- Azt kérdeztem, felfogtad-e, hogy milyen fontos a holnap este, de úgy látom, most se tudod, hol vagy - elnyomtam egy horkantást és inkább csak biccentettem egyet. Értem, nem vagyok hülye. Csak nem érdekel.

- Felfogtam. El kell varázsolnom a nőket. Nyugi, elragadó a modorom és a stílusom. Ha akarom.

- Ajánlom, hogy akard! - Istenem, erre annyi mindent tudnék mondani, ha nem ebben a szövegkörnyezetben használnánk most. - És viselkedj felnőtthöz méltóan, ne rendezz jelenetet! - Miért tenném? Úgy is az a vágyam, hogy köddé váljak ott. A válasz a fel sem tett kérdésemre szinte azonnal érkezett. - Az exed is ott lesz a vőlegényével.

Jongdae

A frusztrációm könnyedén elillant, ahogy Yixing elmondta, mit tervezett. Semmit. Újra benézünk a játékterembe. Hacsak nem szeretnék mást csinálni. Nem. Ami azt illeti, belül repestem attól, hogy Yixing sem gondolta túl a randit. Arra számítottam, hogy valamit foglalkozott a témával, mert ismételten kinyalta magát. Ez szörnyen hangzott.

Ezúttal is belőtte a haját, habár ezen a ponton, majdnem biztos vagyok benne, hogy nála ez normális, ha nem az egyetemen van, ízléses, márkás ruhákat húzott. November ellenére kissé ki volt vágva a felsője, így eléggé, kibaszottul, látszódott a kulcscsontja és a mellkasa egy része. Uralkodj magadon, Kim Jongdae! Vonzó? Igen. És? Kamurandiztok! 

- Picsába! - csúszott ki belőlem akaratlanul, mire a szám elé kaptam a kezem. - Baszki, bocsi! - motyogtam rákvörösen Yixing értetlen, ugyanakkor aggódó ábrázatát látva. 

- Baj van? - nyugtalanul pillantott körbe és közelebb lépett hozzám. Nem voltunk már messze a célállomásunktól, csak alig néhány sarokra. Elkerekedett a fekete szempárom, amikor gyengéden megérintette a hátam, majd a derekam és magához húzott. - Itt van Minseok? - Akkor azért csinálta ezt, mert azt hitte, itt van Minseok a közelben.

- Mi? Jesszus, nem, dehogy! Az kéne még! - Esküszöm, semmi említésre méltó nincs közöttünk. Komolyan nincs. Letisztáztuk, hogy nem is akarunk. Csak a látszat. De bassza meg, azért helyes, és meleg vagyok, és van szemem, és… Faszom, kibaszott dögös! Mi az anyámért öltözött ki? Mindjárt sírok!

Megsemmisülten hunytam le pilláimat és magamban azon imádkoztam, hogy fel ne izguljak még valamikor az este folyamán. Erre legalább jó volt Minseok. Nem mintha smároláson kívül nagyon csináltunk volna mást, de így néha eszembe jutott kiverni. Vagy megtette ő. Nem ölök meg ma inkább senkit, csak megdöglök én valahol. Jó lesz az is.

Baekhyun

Még jó, hogy a párnám képes volt valamennyire tompítani az ordításom. Annyira nem. Túl erős hangom van ahhoz. És kurva pipa voltam, szóval csak még hangosabb lettem. A szüleim nem jöttek fel, pedig szerintem tuti hallottak. 

Erre nem számítottam. Én csak túl akartam élni a holnapot. Enni valami kifogástalan vacsorát, inni egy, vagy több, pohárka milliókat érő pezsgőt, aztán lelépni és rendesen bepiálni valahol, remélhetőleg Yixinggel. Ezután lehet, inkább előtte részegre iszom magam. És jelenetet rendezek.

- Hogy baszhatnak ki velem még hetekkel később is? - idegbetegként hajítottam át a párnát a szobán, azután ledobtam magam az ágyra és, mint egy hisztis ötéves fetrengtem benne. 

Feszülten fújtam ki a levegőt és kezembe vettem a mobilom. Legszívesebben felhívtam volna Yixinget, de tudtam, hogy ezt most nem tehetem meg. Egyrészt, mert randin volt Jongdae-val, másrészt úgysem tudna mit kezdeni a helyzettel. Bár most elég csábító, hogy szerezzen nekem egy lányt. Kéne valaki, akivel megjelenhetnék ott és akkor talán nem lennék tök szánalmas. Vagy pont emiatt leszek az. Mi a francot izgat egyáltalán, hogy mit gondol az a ribanc rólam?

Életem legjobb ruhájában fogok ott felbukkanni és megmutatom, szarok rá, rájuk, meg úgy az egészre. Eszem egy jót, iszom, majd lelépek. Emelt fővel. Igen. Holnap reggel konzultálnom kell Yixinggel. Ötletem sincs, mi számít életem legjobb ruhájának.

Jongdae

Nos, nem mondom, hogy a nyomorult randi további részében nem voltam stresszes, mert az voltam. Rohadtul az voltam. Félreértés ne essék, nem estem bele Yixingbe. Ez pusztán amiatt van, hogy van két szemem, látok is velük és Yixing szexi. Ennyi. Semmi több. Meg, mert rég vertem ki.

Biztos voltam benne, hogy Yixing úgy sejtette, valami baj van, mert extrán figyelmes volt velem. Hagyott győzni. Többször is. Ez ezer százalék. Rémesen játszom, ő meg ismeri a játékokat. Előzőleg gyakorlatilag szarrá vert mindenben. Más körülmények között, ha mondjuk, valóban randiznánk, ez cseszett imponáló lenne, de így csak lassan beleőrülök ebbe. 

- Várj, ki van kötődve a cipőd - A kurva életbe már, miért ilyen figyelmes? Ha még egyszer lehajol akárcsak egy kicsit is ebben a kivágott pólóban, én… Nem tudom, mit csinálok.

Kétségbeesetten billent hátra a fejem és gyorsan imádkoztam egyet, miközben hagytam neki, hogy bekösse a cipőm, mielőtt mennénk. Yixingre a jóságos címke elég, hát, tökéletesen illik. Elég sokan megfordulnak itt és Yixing kedves mindenkivel. Úgyhogy amennyire kilestem, ez is normális nála. Istenem, haza akarok menni. Nem bírom.

- Jongdae… Arra gondoltam… Mi lenne, ha… Nálam aludnál? - valami elbaszott nyikkanás szökött ki a számon és csak bámultam lefelé a még mindig előttem térdelő alakjára. Hogy tessék?