Sziasztok ^^ Meghoztam így hét közepe felé az új részt, amiben annyira nem történik semmi, csak további szarba keveri magukat Jongdae, Baekhyun meg mint jó barát, örül. Talán túlságosan is :D Kellemes olvasást hozzá és kitartást a hétre :3
9. Fejezet
Baekhyun
A könyökömön csúszva hajoltam közelebb Yixinghez, a vigyorom olyan nagy volt, hogy csoda, nem szakadt szét a szám. Még. Amúgy lehet, megtörténik. Alig vártam már, hogy kikérdezhessem a szombati randiról, de a köcsögje került. Engem, a legjobb barátját! Azt, akinek a randit is köszönheti! Nagyjából. Végül is ő hívta el, de na, én vettem rá.
A statisztika tanár előbb lelépett, így itt volt a lehetőség, hogy kifaggassam barátomat, ám ő már pakolt is, hogy megszökhessen. Tőlem. Ma nem. Ki van csukva. Vasárnap békén hagytam, elvégre ki tudja, mi történt közöttük. A kollégium felé mentek este, de mivel mindketten koleszosak, bármelyiküknél végezhették. Hétfőn meg valahogy folyton meglógott előlem.
- Ha nem akarod, hogy világgá kürtöljem itt és most a dolgot, visszaülsz - fenyegettem meg suttogva Yixinget, mire azonnal elsápadt és lerogyott a székre. - Most komolyan nem mondasz semmit? Jézusom, ilyen rossz volt?!
Aggódva kémleltem Yixing hófehér arcát és szerettem volna hozzátenni, hogy azok alapján, amit láttam, minden okénak tűnt, de nem akartam még jobban stresszelni. Talán nem ért jó véget. Közelebb rántottam hozzá a saját székem és gyorsan körbepillantottam, hogy elhúzott-e már mindenki a teremből, mielőtt folytattam volna.
- Nem volt nálad óvszer? Mondtam múltkor, hogy vegyünk!
- Baszd meg, Baekhyun! - megsemmisülten borult a padra, arcát a karjaiba temette, és közben erősen sípcsonton rúgott valahogy oldalról. Az ott egy kis elpirulás volt? Zhang Yixing elpirult?
Jongdae
Azt se tudom, hol jártam a hétvége maradékában. Orcáim rögtön égni kezdtek, amint felrémlett előttem, miként adtam egy arcra puszit Yixingnek. Még csak nem is volt igazi randi! Így még gázabb az egész. És Chanyeol… Mint, aki nyert a lottón. Nem mintha szüksége lenne rá. Vagy értékelné, ha megtörténne. De szerintem pont úgy festett, mint aki nyert a lottón. Én biztos így néznék ki.
Esküszöm, olyan volt, mint egy kínvallatás. Mármint számomra. Chanyeol mindent tudni akart. Egy kamu randiról. Amin így is kis híján behánytam az egész szürrealitása miatt. Másodpercekre voltam attól, hogy valóban elokádjam magam, amikor Kyungsoo megcsörgette és azóta sem láttam drága szobatársam. Jobb is így, legalább meghalhattam egyedül. Többször is.
- Megvagy! - A picsába, csak emlegetni kellett. - Este az enyém vagy! - Chanyeol somolyogva kacsintott rám, én meg próbáltam nem elsüllyedni.
- Mondtam már, nincs mit mesélni - morogtam halkan és most már komolyan elgondolkoztam azon, hogy Minseok basztatása is jobb volt, mint ez. Nem bírom. Ez kész lelki terror. Edd meg, amit főztél, te balfasz…
- És az a kis puszika mi-
- Ha még egyszer felhozod - markoltam a felsőjébe -, én megfojtalak. Álmodban - tettem még hozzá alig hallhatóan.
Van előnye annak, ha az ember alapból nyugodt és körültekintő; amikor a gyilkos hangom használom, az tényleg nagyon gyilkos. Vérfagyasztó. Nem számít itt a tizenöt, vagy fasz tudja, hány centi különbség. Nem akarok soha többet Yixingről és a kamu randiról beszélni. A pokolban fogok így is elégni ezért a hazugságért, úgyhogy nem szeretném még tetézni is. Elég lesz a többi randival.
Baekhyun
Nem szokásom az egyetem konyháján enni. Nincs vele gondom, legalábbis eddig még nem hallottam rémisztő pletykákat, egyszerűen csak kényelmesebb otthon, vagy Yixinggel kettesben, vagy éppen Yixingnél enni. Ez utóbbit barátom annyira nem preferálja. De mint mondottam volt, bármit hajlandó vagyok megtenni Yixing boldogságáért. És Jongdae gyakran eszik itt.
Igen, ezért vagyok itt. Tegnap csak kilestem, hogy igaz-e a kapott infóm. Tudom, szörnyű vagyok. Megint egy kör piába került. Fingom sincs, mikor megyek legközelebb egyáltalán az Elyxion-ba.
- Nem vagyok hajlandó követni téged, soha többet - megforgattam a szemem Yixing zsörtölődésére és gyorsan csuklón fogtam, nehogy olajra lépjen nekem. - Akárhányszor valami meglepő dolgot csinálsz, én szívom meg.
- Nagyon szeretném, ha szívnál, Yixing, de most ne ezen járjon az agyad.
- Sürgősen szereznem kell egy csajt neked, vagy előbb-utóbb, inkább előbb, megdöglök a faszságaid miatt.
Felhorkantottam és erre inkább nem reagáltam, már csak azért sem, mert gőzöm sincs, mit válaszoltam volna. Lehet, nem is akarok senkit. Yixingre és Jongdae-ra koncentrálok csak most. Mondjuk, pont ez Yixing problémája. Sebaj. Később majd megköszöni.
Derűsen, majdhogynem ugrándozva siettem Jongdae felé, Yixinget jó baráthoz méltóan rángattam magammal és minden erőmet összeszedtem, hogy ezúttal ne valami hülyeséget mondjak Jongdae-nak. A múltkori hali, gyakran jársz ide kérdésre gondolok. Kibaszott ciki volt. Most jobban fog menni. Holtbiztos.
Jongdae
- Hali, Jongdae, gyakran jársz ide? - kiesett a pálcikák közül a kaja, mihelyst megütötte a fülemet Baekhyun kérdése. Csak pislogtam magam elé és, bár ez most is ugyanolyan bénán hangzott, mint előzőleg, én csak arra tudtam gondolni, hogy ha Baekhyun itt van, tuti itt van vele Yixing is. Elégek zavaromban.
- Ezt nem kérdezhetted meg ismét - Itt van. Istenem, miért büntetsz?
- Igen, gyakran - válaszoltam határozottan és igyekeztem úgy tenni, mintha Yixing nem is létezne. - Ez egy ebédlő, ebédidő van, és én éhes vagyok - legközelebb, amikor kettesben leszünk, megérdeklődöm Yixingtől, hogy Baekhyun biztos nem-e őrült. Mi?! Mi a faszról beszélsz, te szerencsétlen?!
Baekhyun nem is lehetett volna egyértelműbb a szándékában. Kihúzta maga mellett a széket, ledobta rá a táskáját, a kabátját és meglehet, hogy az asztal alatt még a lábát is rátette, csakhogy Yixing csak és kizárólag mellém ülhessen. Elpirulva sandítottam oldalra, mikor Yixing valóban így tett, mellém ült.
Kamu az egész. Tudom. És tisztáztuk is szombaton este, hogy ez pusztán egy kis szemfényvesztés a nyugalom érdekében. Pár alkalommal találkozunk, úgy teszünk, mintha minden király lenne, aztán elválunk. Szépen. Csöndben. Megbeszéltük, hogy még csak hivatalosan járnunk sem muszáj. Csak ismerkedés semmit több. Ami a végén nem jön össze. Ilyesmi. De én lassan bekattanok. Az idegeim nem bírják. Főleg azután a nyomorult arcra puszi után. Jézusom, menten rosszul leszek; ugye kamu csókolóznunk nem kell?
Baekhyun
Fasz vagy, Byun Baekhyun. Hogy kérdezhetted meg ezt újra? Nem állítom, hogy nem volt kurva égő, hogy újfent ez a kérdés csúszott ki belőlem, ám nem foglalkoztam vele inkább. Azzal foglalkoztam, hogy felmérjem a helyzetet. Nem tűnt fosnak. Jongdae elpirult Yixingtől. És látom Yixingen is, hogy zavarban van. Ez jó. Nincs is itt semmi gond, csak úgy viselkednek, mint a szűz kislányok. Lehet, azok. Nem tudom. Yixingről sincs fingom se.
- Hozok valami ebédet nekünk - időm se volt lebaszni Yixinget, miért ő megy és nem én, már hét határon túl volt. Ez hülye. Mégis mi a francot gondol, miért jöttem ide? Hogy én pasizzak, vagy mi?
- Figyelj… - érdeklődve siklott a tekintetem Jongdae-ra. A fekete íriszek kerülték a pillantásomat, idegesen pörgette az ujjai között az egyik pálcikát, majd mikor észrevette magát, leejtette azt és, ha jól láttam, a pulcsijába rejtette kezeit. - Ne csináld ezt, kérlek.
- Mit?
- Hát… Ezt.
Felvontam a szemöldököm a nyomatékosító hangsúlyra, azt követően kissé lejjebb csúsztam a széken, hogy közelebb kerüljek hozzá. Keresztbe tett jobb lábam valami puhának nyomódott, mire rögvest kicsit visszább húzódtam. Megrúgtam valahol. Remek.
- Ezt?
- Nem kell, hogy… Mármint Yixinggel mi… Khm, megy. Ne erőltesd. Kérlek. Pénteken is randizunk.
Jongdae
Legszívesebben világgá rohantam volna. Vagy még tovább, ha lehetséges. Ki a világból. Akár most is belevethetném magam a pokolba. Ennél aligha lehetne rosszabb ez az egész förtelem.
Nem szándékoztam semmilyen randiról beszélni, pláne nem Baekhyunnal, de látom, hogy néz ránk. Értem, hogy mit csinál. Azt hiszi, gond van és segíteni szeretne nekünk. Yixingnek. És ettől csak még gázabb az egész. Yixing elég elcsigázottan fest, gyanítom, Baekhyun megint adott neki rendesen és, ha már mondhatom így, a megállapodásunk értelmében segítenem kell Yixingnek. Tehát behazudok még egy tetves randit. Fergeteges.
- Ó! Valóban? Én azt hittem… Mindegy is. Örülök! - Baekhyunra furcsa ezt mondani, mert többnyire mindig vidámnak tűnik, azonban olyan volt, mintha a válaszomtól felvillanyozódott volna.
Az ábrázata alapján úgy látszódott, boldog; vigyorgott és asszem, ez a gyerek képtelen megülni egy helyben, ugyanis az egész teste mozgott, ahogy szerintem a lábát lóbálta az asztal alatt. Belém rúgott. Nem egyszer. Mégis, a fekete szempárban volt valami, amitől az egész lénye inkább hatott kétségbeesettnek. Reményvesztettnek. Meg akartam kérdezni, hogy minden rendben-e, ám akkor hirtelen felpattant és meglendült a karja.
- Te szemét! - kiáltott rá Yixingre és szarva arra, hogy a haverjánál két tálca is van, rávágott a bal vállára. Attól féltem, nekem fog beverni egyet. - Még egy randi és kussolsz róla?! - Teljesen megértem, miért fásult tőle Yixing. Baekhyun sok.
Baekhyun
Elégedetten fogtam bele az ebédembe, tényleg nincs gond, csak titkolóznak. Ami amúgy érthető. Miért akarnák közszemlére tenni, mi van velük? De csak én vagyok Yixing legjobb barátja. Annyit igazán kinyöghetett volna, hogy minden fasza, folytatjuk a dolgot. Leakadtam volna róla. Talán. Nem. Nem hiszem. Biztosra kell mennem, hogy Yixing legközelebb visz magával gumit. Csak biztos, ami biztos.
Mivel Jongdae előbb itt volt már, ő befejezte a kajálást, viszont nem lépett le, hanem csöndesen végigvárta, hogy mi is végezzünk. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy többször is Yixing felé sandított és barátom rámosolygott. Jó, azért ennyire nem akarom ezt bámulni. Yixing mosolyog. Így. Beszarás!
- Remélem, ezért minimum egy egész hétre befizetsz egy luxusnyaralásra - vigyorogva böktem a pálcikákkal Yixing felé.
- Nem hiszem, hogy rászorulnál, hogy én fizessem, de ha így megszabadulok tőled egy egész hétre, bármire hajlandó vagyok! - kinyújtottam rá a nyelvem, de hamar Jongdae felé kaptam a tekintetem. Hangosan, jóízűen nevetett fel. Olyan… Igazian. Életvidáman.
Én idejét sem tudnám megmondani, mikor tettem így. Persze, jól szoktam érezni magam Yixinggel, de az… Más. Ő egy olyan ember, akivel nyilván sokkal könnyebb ellazultan viselkednem. Jongdae gyakorlatilag olyanokkal van most, akiket alig ismer. Mármint Yixinget valamennyire ismeri, de engem nem és látom, hogy ez a fesztelen hangulat nem csak Yixing miatt van. Valóban jól érzi magát. Velem is.
Elmélázva vizslattam jókedvű alakját; szemei kis vonallá változtak, ajkai széles, macskás mosolyba görbültek. Szép. A mosolya. Furcsán érzem magam. Irigy vagyok rá a boldogság miatt? Igen, biztos. Más nem lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése