A képzelet szárnyain [TaeXing]

Sziasztok :) Ismét egy OS-t hoztam, még pedig Kasper és Yixing főszereplésével. Bár Yixing konkrétan nincs megemlítve benne azért kitalálható, hogy ő az. Ki más? xD Remélem tetszeni fog, nekem vannak vele kapcsolatban bizonyos aggályaim, de majd ti úgy is eldöntitek milyen lett :D Kellemes olvasást ^^

Cím: A képzelet szárnyain

Páros: TaeXing (mint megtudtam, köszönöm itt is :3)

Szereplők: Zhang Yixing (Lay) és Kim Taewoo (Kasper)

Korhatár: 16+ (mondjuk, lehet kevesebb is végülis xD)

Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem

Leplezhetetlenül mérte végig a másik meztelen felsőtestét, de épphogy a fekete nadrág pereméhez ért pillantása, zavartan kapta félre tekintetét. Nem szabadott. Olyan gondolatok kínozták, amik eddig csak a szobája magányában, sötétségében estek meg vele és nemhogy ott, de itt meg aztán végképp nem volt helyes. Munkatársak voltak. Barátok. De nem tudott ellenállni.

Szemei lassan indultak el felfelé és már a kockás has elég volt, hogy ismét elpirulva nézzen inkább le a bokáig érő vízre. Eszébe jutott a sok gyakorlással töltött idő, különösen az a nap, amikor az idősebb mögé lépett és magához húzta, hogy megmutassa azt a bizonyos csípőmozgást. Azóta sem szabadult attól az emléktől.

Nagyot nyelve siklottak feljebb íriszei és kész volt ott helyben elájulni, mikor meglátta a hidegtől összeránduló izmokat. Nem volt nagy dolog, neki is volt, de rajta... Csodálattal telve bámulta a kínai testét, egészen addig, amíg észre nem vette, hogy az idősebb felvont szemöldökkel, értetlenül mered rá. Akkor már csak a szégyentől és a zavartól akart elájulni.

Szinte rögtön kiszáradt a torka és nem érdekelte ki mit gondol, úgy kirohant a helyiségből, mintha üldöznék. Volt benne igazság. Az egy dolog volt, hogy fantáziált a másikról már ki tudja milyen régóta, de hogy ez valakinek is feltűnjön… És pont neki! Amúgy is undorodott magától, de ezek után már ő sem fog többet a közelébe jönni az is biztos.

Lihegve támaszkodott neki az épület koszos falának, majd elkeseredetten csúszott végig rajta és ült le a fagyos földre. Könnyek szöktek szemébe a felismeréstől, hogy mennyire elrontotta az egészet és csak rosszabb lett, mikor rájött, megérte. Bár már volt szerencséje a kínait látni még ennél is kevesebb ruhában, ennyire még sosem volt lehetősége megszemlélni őt. Szóval megérte.

Ijedten rezzent össze, mikor kivágódott a rozoga kis ajtó, de félelme semmi nem volt ahhoz képest, amit akkor érzett, amikor megpillantotta gondolatai szereplőjét kilépni rajta. Határozottan sétált felé, majd mindennemű óvatosság nélkül karon ragadta és visszavitte a forgatásra. Igyekezett nem foglalkozni a bőrét perzselő érintéssel, de csakúgy, mint eddig, megint olyan érzése volt, hogy mindjárt elájul.

- Tetszett, csináld még! - szóhoz sem jutott titkolt szerelme szavai után, kábultan sétált oda a helyére és csak automatikus csinálta, amit kellett. Táncolt. És igen, szeretett volna ránézni a másikra, de most tényleg nem tehette, úgyhogy tartotta is ehhez magát.

Ahogy elhallgatott a zene nyomban arrébb sétáltak, hogy meglessék a felvételeket. Az idősebb kritikusan méregette a képernyőt és ő is azt szokta csinálni, de most nem tudta, képtelen volt félrepillantani a másikról. Óriásit nyelt, hogy eltüntesse a felesleges nyálat a szájából, amiről gőze sem volt, hogy hogyan is került oda, ő csak az edzett háttal tudott foglalkozni. Vajon milyen lehet belemarkolni? Hiába rejtette el most már egy fekete ing és zakó a testét, pontosan el tudta képzelni négyzetmilliméterről négyzetmilliméterre hogyan is festhetett az egész. Képzelni… Mintha képzelni kellett volna…

- Taewoo-ya! - zavartan kapta pillantását a hang irányába, de nagyon nem kellett mozdulnia, elég volt feltekintenie. A sötétbarna szemek a félhomályban feketének tűntek és valami még meg is villant bennük, ahogy vizslatták őt. Kellemes borzongás futott végig gerince mentén és szó nélkül botladozott oda a kinyújtott karhoz. Ledöbbent és épphogy sikerült visszaszorítania egy kiáltást, mikor a kéz tulajdonosa egy laza csavarással megfordította és a hátához simult. - Nem jól csináltad - súgta érzékien fülébe, majd minden további nélkül megmutatta, hogy hogy is kellett volna.

Bennrekedt a levegő a tüdejében, ahogy az idősebb hozzá nyomta mellkasát és csípőjét, ujjait meg puhán az övéére helyezte, hogy segíthessen neki. Kívülről nézve biztos úgy tűnt semmi nincs a dologban, csak tanítás, de volt. Forró volt a környezet és még csak el sem tudta dönteni, hogy ez tényleg így volt-e vagy a csak azért érzi így, mert a másik a nyakába lihegett, szuszogott. Túl sokat képzel, igaz?

Olyan váratlan véget ért, mint ahogy kezdődött, de tudta, hogy valami megváltozott. Óvatosan pillantott bele a sötétbarna íriszekbe, de mielőtt bármit is kiolvashatott volna belőlük, azok elfordultak tőle. Igen, túl sokat képzelt.

- Este találkozzunk a táncteremben – suttogta szinte hangtalanul azokkal a csókolni való ajkakkal, ahogy elsétált mellette, közben félreérthetetlenül végigsimított derekán. Nem, nem képzelt sokat.