Sziasztok, megjöttem az új résszel ^^ Továbbra is külön szálon futnak az események, ám ez nem jelenti azt, hogy a fiúk nem gondolnak a másikra folyamatosan ;) Lay és Chanyeol beszélgetnek, már ha mondhatom így, Chen meg... Nos, nyögi a másnapot? De lehet, hogy ez így túúúúl kétértelmű xD Kellemes olvasást a fejezethez ^^
14. Fejezet
Jongdae
Óvatosan túrtam félre a takarót, nehogy a mellettem fekvő alak is felébredjen, majd hangtalanul az ágy szélére húzódtam. Fekete íriszeim fáradtan keresték az alsómat, ám rohadt nehezen ment a fókuszálás. Egy másodpercet sem aludtam az éjszaka. Nemcsak, hogy nem bírtam, igazából nem is mertem. Féltem, ha akárcsak elszenderedem, még álmodom Lay-ről, azt amilyen szerencsém van, még el is sírom magam közben. Élvezni akartam az éjjelt a férfival. Tényleg. De Lay…
Megviselten hunytam le pilláimat egy lélegzetvételnyi időre, azt követően vigyázva felkeltem, s felkaptam a gatyámat. Reményvesztetten pillantottam körbe, gőzöm sem volt, hova menekülhetnék az egésztől. Lefeküdtem a menedzseremmel. Ez, alighanem, életem egyik legelbaszottabb húzása volt.
A lakás voltaképpen egy hatalmas tér volt, nem volt külön hálószoba; a nappali rész mögött pár méterrel volt két lépcső, aminek a tetején állt az óriási ágyam. A konyhának volt egyedül fala, aminek a folytatásaként egy baszott nagy gardrób volt az egyik sarokban, míg a fekhely másik oldalán, szintén a sarokban, a fürdő kapott helyet. Hmm, a fürdőbe végül is elbújhatnék.
Csupasz talpaim idegesítően cuppogtak a padlón, így néhány lépés után meg is torpantam és rettegve sandítottam hátra, felébredt-e a férfi. Nem. Tudtam, hogy meg fogom bánni. Ahogy azt is, hogy a szeme elé se merek majd kerülni ezek után. Vagy bárkié elé az ügynökségnél, ha már itt tartunk. A rohadt életbe! És még csak meg sem érte!
Képtelen voltam elfelejteni Lay-t. Sóvárogtam a gyengéd érintés, s vörös ajkak után, látni akartam a szenvedélytől elködösült, ugyanakkor szerelmesen csillogó sötétbarna szempárt. Áhítoztam a jól ismert mentás-mézes illat után és a fél karomat odaadtam volna azért, hogy az ő nyögései visszhangozzanak fülemben. A vékony zongoraujjakról, illetve arról az eszméletlen csípőmozgásról meg inkább ne is beszéljünk. Még mindig Lay-ért vágyódott a testem minden porcikája.
Yixing
Elgondolkozva toltam arrébb a hotelszoba asztalán álló művirággal telerakott vázát, aztán egy halk sóhaj után a fára simítottam arcomat, s bágyadtan pislogtam előre. A szoba nem volt nagy, ellenben igen gyönyörű és új, mégis régiesnek ható bútorokkal volt tele. Az ajtó mellett balra rögtön volt egy falra szerelt, hatalmas tévé, amit igazából kényelmesen lehetett nézni akár innen is, a mögöttem lévő kanapéról is, vagy némileg elfordítva még az ágyból is. Bőven elég, úgy sem leszek itt sokat.
Mély levegőt vettem és kissé lejjebb mozdultam az állammal, hogy a fürdőszobára kukkantsak a másik oldalon. Chanyeol bent volt és az elhalt hangokból ítélve, végzett a zuhanyzással. Lehánytam. A kérdésem után a csönd olyan hosszúra nyúlt, hogy rendesen kétségbe estem, illetve totál bestresszeltem és azt hiszem, épp mondani akart valamit, amikor megbillentem, s végül kidobtam ismét a taccsot, egyenesen a mellkasára. Sok mindent megéltünk, de ez azért…
- Yixing? - zavartan löktem fel magam az asztalról, amint meghallottam Chanyeol félő baritonját. Ha nem lettem volna biztos abban, hogy a piálástól így is vörösek az orcáim, most tuti ötletem se lenne, mihez kezdjek, hogy ne lássa, mennyire is égek belül. - Khm… Tudom, hogy nem vagyunk egy méret, de nincs valami… Öhm, bővebb gatyád esetleg?
- Megnézem - motyogtam alig hallhatóan és gyorsan nekiálltam kotorászni a cuccaim között, hogy addig se kelljen őt figyelnem. Bár csak a fejét dugta ki a résen, azért így is eleget láttam a fedetlen nyakából, illetve vállaiból. Rohadt furcsa irányt vett ez a nap.
Igyekeztem a falat fixírozni, miközben felé nyújtottam az egyetlen olyan ruhadarabot, amiről úgy gondoltam, jó lehet rá. Valószínűleg a melegítő szára így sem fog leérni a bokájáig, azonban még mindig jobb, mint a semmi. Fellélegeztem, s nekidőltem a barnás komód szélének, miután becsukódott mögötte újra az ajtó, ám nem sokáig élvezhettem a nyugalmat. Döbbenetesen hamar lépett ki, immár felöltözve az én ruháimba, és rögvest összekapcsolta tekinteteinket. Nem akarom hallani a mondandóját. Úgy érzem, fájni fog.
Jongdae
Szerencsére az évek alatt tökélyre fejlesztettem a nesztelen kilopódzást, valamint felöltözést és ez a saját lakásom esetében sem volt másképp. Leszámítva, hogy tényleg kurvára nem volt hova mennem. Úgyhogy hajnali ötkor az erkélyemen kuporogtam. Cseszett hideg volt.
A kezemben szorongatott üveg röhejesen remegett reszkető tagom miatt és, ha bárki megkérdezte volna, tuti, hogy a fagyos időre fogtam volna a dolgot, holott tudtam, hazugság lett volna. Fingom sem volt, mit kezdhetnék az egész helyzettel. Hogy dolgozzak ezek után a férfival, mint a menedzseremmel? Hogy… Hogy nézzek Lay szemébe? Nem jártunk már, de… De… Miért érzem úgy, megcsaltam? Megint, tegyük hozzá.
Felhúztam lábaimat a székre és térdeim közé szorítottam a vizes palackot, ujjaimat pedig elrejtettem pulcsim zsebeibe. Minden vágyam a tévé másik oldalán álló szekrény egyik legütősebb piája volt, csakhogy muszáj voltam józan maradni, tekintve, hogy pár óra múlva újfent jelenésem volt a stúdióban. Bár az alkohol biztos segítene elfelejteni ezt a rohadt nagy fost egy rövid időre.
Feldúltan markoltam szőke tincseim közé és kész voltam egy jókora adagot ki is tépni közülük, ám végül megembereltem magam. Laza leszek. Úgy teszek, mintha semmi egetrengető nem történt volna. Csak szex volt. Nincs azzal semmi baj. Ha Kyungsoo is úgy áll hozzá, akkor megtörtént és pont. Ennyi. Faszom! Most már Kyungsoo lesz? Lay meg nem tudja, nem is fogja megtudni és, ha már itt tartunk, sem is kell megtudnia. Amúgy meg, mégis mi köze lenne hozzá?
Megkönnyebbült sóhaj szökött ki ajkaimon, majd letettem csupasz talpaim az erkély hűvös kövére, sietve lehúztam a víz maradék és újult erővel felpattantam. Bár szívemben éreztem némi kételyt, illetve aggodalmat - meg fagyhalált a lábaim miatt -, azért vigyorogva fordultam az ajtó irányába és már léptem is volna vissza a lakásba, amikor testem az ott állónak ütközött. A kibaszott…!
- Jó reggelt, Jongdae! - Mi a szar olyan jó ebben a reggelben, mondd meg nekem, Kyungsoo? Mi?!
Yixing
Chanyeolon kívül nem igen akadt akárcsak egy barátom is az egyetemen. Amúgy sem, de mindegy. A középiskolában történetek után szörnyen magamba gubóztam, előtte rengeteg volt. Mondhatni a társaság középpontja voltam. Mondjuk, ehhez sok köze volt Chennek is. Mindkét esetben. Inkább ő volt mindig is a társaság középpontja. Még mielőtt visszaköltöztünk Kínába, még mielőtt minden rosszra fordult volna, legjobb barátok voltunk és állandóan rángatott magával mindenhova.
Az egyetemen viszont pont ebből volt gond. Szinte mindenkit ismert, így én is, ha másról nem, névről, vagy arcról tudtam, ki kicsoda. És féltékeny volt. Nehéz volt bárkivel is hosszabb távra beszélgetésbe elegyednem, zenélni, vagy táncolni. Vitázni nem akartam, így örökösen engedtem neki. Az egyedüli kivétel Chanyeol volt. Szükségem volt a barátságára.
Olyan volt, mintha a fekete íriszek a lelkem legmélyére próbáltak volna lelátni, nem is bírtam sokáig tartani a szemkontaktust, inkább lepillantottam az ujjaimra, amik már lassan totálisan elfehéredtek a szekrény szélének a szorításában. Régen is megvolt a véleménye Chenről és a kapcsolatunkról, s ezúttal is egyértelművé tette, mit gondol. Mindennek ellenére szerette őt és tudom, hogy még most is így van. A durva szavaival azt igyekezett elérni, hogy túllépjek Chenen.
- Egy részem bízott benne, hogy már túltetted magad Jongdae-n - szólalt meg hirtelen csöndesen. - Hogy van valakid. Örültem volna a boldogságodnak, még ha fájt is volna - nagyot nyeltem, s közben szorosan lehunytam pilláimat. Ketyegőm mellkasomban kínzóan dobbant meg minden szó után és szinte hallottam a füleimben a kimondatlan végét. Hogy sajnálja, hogy nem ő az, akivel továbbléptem.
- Saj-
- Ne - vágott közbe azonnal, ahogy realizálta, szám automatikusan azt akarja mondani, amit mindig. - Őszinte leszek, nem hiszem, hogy bárkit is képes lennél szeretni Jongdae-n kívül. Sem nőt, sem férfit. A helyzetedtől függetlenül. És ez tönkre fog tenni. Egy nap után tönkretett ismét.
Jongdae
Kerekre tágult szemekkel meredtem menedzserem felöltözött alakjára, agyam sebesen keresett valamit, amit mondhatnék neki, mint válasz. És nem hangzik cseszettül röhejesnek, mint a “neked is jó reggelt”. A faszt! Most tisztáztam magamban, hogy laza leszek, és könnyedén fogom kezelni a dolgot. Áldja az összes létező istenség, hogy van rajta ruha!
- Neked is! - nyögtem ki végül, a végén elbaszott magas hangom, mire a férfi felhúzta egyik szemöldökét. Zavartan lestem el mellette, tenyeremet idegesen dörzsöltem fekete farmerom durva anyagába. Hát, balfaszkám, ennyi pont elég volt neki, hogy rájöjjön, kibaszott nagy zavarban vagy. Ügyes…
Még mindig a városon, valamint a felkelő Napon tartva pillantásomat kíséreltem meg elcsusszanni közte, illetve az erkélyajtó között, azonban elkapta a karom és nem engedte, hogy visszalépjek a meleg lakásba. Elvörösödve haraptam alsó ajkamba, s türelmesen vártam, most mi lesz.
- Látom, hogy… - váratlanul csendült fel baritonja, de hamar el is halt és csak nézett rám néhány pillanatig. - Úgy tehetünk, mintha semmi sem történt volna. Csak egy erotikus álom volt mindkettőnk részéről, amiről hallgatunk - suttogta alig hallhatóan, s közben gyengéden végigsimított csuklóm belső oldalán hüvelykujjával. - Vagy… - Beletelt pár másodpercbe, hogy felfogjam szavait és… Ezt most tényleg jól értem? Ha azt akarom… Megismétlődhet?
Már először is hiba volt és tudtam, hogy valószínűleg, amíg Lay itt van, akárki is keresztezi így az utam, csak is Lay-re leszek képes gondolni szex közben. Ugyanakkor kedveltem a férfit. Tetszett is, csak hát… Nos, igen, nem Lay volt. Ez volt az egyetlen gond vele. Mégis egy ilyen… Tiltott viszony meglehetősen izgató volt. Szóval, ja, ez az én pályám volt.
Nem akartam tovább tépelődni rajta, nem is volt értelme és én nem az a típus voltam, aki ilyenen hosszú ideig rágódott. Határozottan toltam be az ajtón, azt követően egy erős rántással be is vágtam azt, menedzseremet pedig nekilöktem és szenvedélyesen szájára martam. Még bőven van időnk, mielőtt indulni kellene. Megbánni meg majd később megbánom.
Yixing
Elmondhatatlanul remegtek a kezeim, ahogy a mosdókagyló szélét szorongattam. Alig bírtam a fürdőszobatükörre nézni. Mióta volt tanárom megérintette az arcom, egyszerűen képtelen voltam néhány pillanatnál tovább kémlelni magam egy tükörben. Felkavarodott a gyomrom az emléktől és az este elfogyasztott piamennyiség sem segített a helyzeten.
Próbáltam aludni valamennyit az éjjel, ám Chanyeol mondandója rendesen beütött, így bár el-elbóbiskoltam, jobbjára csak forgolódtam az ágyamban. Úgyhogy sejtettem, hogy a rémesebbnél is rémesebben festek, ugyan azt nem gondoltam, hogy ennyire. Minden aggályom ellenére muszáj voltam megszemlélni magam, mert tudni akartam az a rémes mennyire is rémes. Nagyon.
Sötétbarna szempárom elgyötörten bámult vissza rám a gyönyörűséges fekete karikáimmal együtt, az amúgy is száraz ajkaim az alkoholtól, s vízhiánytól még inkább kicserepesedtek. Arcom csak úgy önmagában is elijesztett volna bárkit a hullasápadtságával. Chen szerintem mentőt hív, ha így meglát. Tekintetem lejjebb tévedt, nyakam szörnyen vékony volt és a bő, fekete felső csak jobban kiemelte mennyire is vézna vagyok. Halk sóhajjal fordultam meg, azután gyorsan lekaptam ruháimat, hogy lezuhanyozzak.
Sebtében készülődtem, alig figyeltem oda, mi vettem fel. Még mindig émelyegtem és bevallom, azon elmélkedtem, hogy a mai napot kihagyom. Semmi kedvem nem volt a feszült légkörhöz a stúdióban, Chen és a menedzsere interakcióihoz meg még annyi sem.
Kibaszott szar hangulatban voltam és csak rosszabb lett minden, amikor sietségem közepette levertem a táskám. Lassított felvételként figyeltem, amint kiesik belőle több dolog is, noha engem csak egy érdekelt. Egy aprócska tárgy, mely varázslatosan csillogott a széthúzott függöny résen beszökő napsugarak miatt. Egy gyűrű. Az a gyűrű, amit Chen adott nekem az első évfordulónkra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése