Csak és kizárólag az új MV-re tudok jelenleg gondolni, úgyhogy még szerencse, hogy ez a rész már kész volt, csak tartogattam a mai napra :D A kis partika eseményei folytatódnak és talán... Küszöbön az igazság? Meglátjuk ;) Kellemes olvasást ^^
Imádom az albumot és alig várom, hogy a sajátomat is a kezembe foghassam *-* Akárcsak a teaser képek esetében, Xiumin és Suho totálisan elvarázsolt az MV-ben is (azért egy enyhe szívrohamot kaptam Chen bodyroll mozdulatától, de ezt, még akkor, hősiesen kibírtam, Suho-ét már nem xD) Egyszerűen imádom. Volt egy-két szám már idén, ami naaaagyon bejött más bandáktól, de ez... I-MÁ-DOM.
(Igen, annyira szétestem, hogy beköszönni is elfelejtettem, bocsi :3)
46. Fejezet
Yixing
Azt hittem, Chen minimum bever egyet Chanyeolnak és Jonginnak is, de csak meredt rájuk kiismerhetetlen íriszekkel. Ami még rosszabb az ő esetében. Chen arcáról csak nagyon ritkán nem lehetett leolvasni, hogy éppen mi történik az elméjének akár a legsötétebb bugyraiban is. Főleg nekem. Én azért elég jól ismertem már.
Nem voltak sokan, ám az egy fél pillantásból egyértelmű volt, hogy ez határozottan Chen társasága volt. Azok voltak itt, akikkel régen is jóban volt. Szerencsére a félhomályban annyira nem voltunk feltűnőek, ami jól jött. Nagyon nem vágytam arra, hogy észrevegyenek. El akartam húzni a francba innen. Jongin láthatóan kurva jól volt.
- Chen, menj… - a torkomon akadtak a szavak, ugyanis Chen hirtelen elviharzott, a két srác irányába, majd olyan tipikus kimjongdae-san csak benyúlt közöttük, felkapta az egyik felespoharat, kiitta a tartalmát, aztán eltűnt az egyik folyosón.
- Jo-Jongdae?!
- Kellett ez? - hangom ingerülten csendült fel a két colos mögött, mire mindketten azonnal rám néztek.
- Yixing? Te mit…? És Jongdae? - hűvösen méregettem Chanyeol döbbent alakját és bár nekem nem volt szokásom, azok után, ami Chanyeol, illetve köztem történt meg pláne nem akartam, mégis nagyon fagyosan szólaltam meg.
- Hogy tehettétek ezt Chennel? Normálisak vagytok? Szerencsétlen szarrá aggódta magát!
- Miről beszélsz? - Jongin értetlenül fordult arra, amerre Chen is elrohant, azt követően visszapillantott rám. - Én azt sem tudtam, hogy jöttök!
- Én sem - suttogta csöndesen Chanyeol, miközben engem fürkészett. - Ha tudom… - elharapta a mondatot és eltekintett a vállam felett. - Ha tudom, akkor inkább nem is jövök.
Jongdae
Kibaszott ideges voltam. Sőt szerintem ez le sem írta, mennyire ideges voltam valójában. Rohadtul aggódtam Jongin miatt. Hogy itt fetreng a földön és nem tudnak segíteni rajta, erre… Voltak nekem is dolgaim, de ez azért…
Könnyeimmel küszködve hajoltam a csap fölé, hogy megmossam az arcom, majd megszemléltem magam a mosdó koszos tükrében. Egy egészen hangyafasznyit látszódott rajtam, hogy némileg megviselt vagyok. Csak egy egészen hangyafasznyit. A fájdalom visszatért a bokámba, ahogy a düh, valamint az adrenalin távozott, ugyanakkor azt is be kell, valljam, hogy megkönnyebbültem. Megkönnyebbültem, hogy Jongin jól van.
Remegő ujjakkal szedtem elő a mobilom, hogy tárcsázzam Lay számát, azonban nem volt rá szükség. El akarok tűnni innen. Elhaló sóhaj szökött ki számon, mihelyst belépett a helyiségbe és rögvest hozzám sietett. Tudja. Persze, hogy tudja.
- Menjünk - súgta a fülembe és, mielőtt még megfogta volna a kezem, egy rövid, de kellőképp lágy csókot nyomott ajkaimra.
- Jongdae!
- Nem vagyok rád kíváncsi! - zaklatottan löktem félre Chanyeolt, hogy megpróbáljak kijutni mellette, ám nem engedte, azután Jongin is felbukkant természetesen. - Már csak te hiányoztál! Remek!
- Gőzöm sincs, mi történt, d-
- Majd én elmondom! - szakítottam félbe a legfiatalabbat elkeseredetten. - Idecsaltatok valami elbaszott sztorival arról, hogy rosszul vagy és segítség kell. Mégis ki a faszom szórakozik ilyennel?
- Ki hívott? Mert mi biztos nem! - a nyelvemre haraptam, nehogy rávágjam a választ Chanyeol kérdésére és óvatos pillantást vetettem Lay-re. - Az istenit, Dae! Ki hívott?
- M… Minseok.
Yixing
Lassan, üveges szemekkel pislogtam előre és újra számhoz emeltem a poharat, hogy beleigyak a piámba. Frusztráltan fújtam ki a levegőt és a szórakozóhely sötét, márványmintás pultjára sandítottam. Totál kész voltam. Jelenleg nagyon közel voltam ahhoz, hogy a lerészegedést válasszam, pedig ez aztán végképp nem volt jellemző rám.
Előbb számítottam arra, hogy kiderül Chanyeol, vagy Jongin hazudott, mintsem hogy Chen azt válaszolja, Minseok hívta fel. Egyáltalán mióta beszélnek? Az idősebb legutóbbi ismereteim szerint tök távolságtartó volt vele az egyetem első félévében történtek után. Megőrülök, isten bizony!
- Emiatt kerestelek múltkor - akadozva fordultam a jobbomon megjelenő alak felé, majd felvontam a szemöldököm és érzelemmentes ábrázattal lehúztam a pohárka maradékát. - Gondoltam… Nem lenne rossz kicsit… Szórakozni.
- Ez kész vicc! - horkantottam fel feszülten, s ellöktem magam a pult szélétől. - Hazamegyek! Mondd meg Chennek, hogy eszébe se jusson felkelteni, kösz! Már ha méltóztat hazajönni.
- Yixing… Kérlek… - Chanyeol nyugtalanul pásztázott végig, végül tekintete a csuklómon és az ő tagján pihent meg. Gyengéden fogta közre karomat, de éreztem, hogy olyan könnyedén nem eresztené el azt, ha menni akarnék. - Teljes félreértés az egész.
- Mi-Mi az, hogy félreértés?! Egy büdös szót se mondott arról, hogy ismét… És most meg elment vele… Beszélgetni. Ajánlom neki, hogy azt!
- Ez nem te vagy. Nyugi - komolyan kémlelt fekete szempárjával és finoman megszorította a kezem. - Az atyaúristen is tudja, hogy téged szeret.
- Ezt nem is vonom kétségbe - motyogtam halkan, azt követően közelebb léptem hozzá, bár tudtam, ez nem jó ötlet. Nagyon félrement minden. - Hogy… Hogy viselkedhetett úgy veled, miközben… Miközben ő… Tisztában van vele, hogy Minseok az egyetlen, akire valaha is igazán féltékeny voltam és… Ezek után mégis honnan vette a jogot, hogy beleszóljon a mi kapcsolatunkba?
Jongdae
Legszívesebben sebesen rohantam volna a szoba egyik végéből a másikba idegességemben, ám sajnos a lábam miatt ez most nem volt opció. Úgyhogy készültem kitépni az összes festett tincsemet. Nem értettem Minseokot, egy kicsit sem.
- Ne haragudj, tudom, hogy ez faszság volt - alig hallhatóan kért tőlem bocsánatot és úgy láttam, hogy valóban sajnálja, de baszki! Mi az istent csináljak a bocsánatkérésével?
- Nem vagy normális! - fakadtam ki. - Meghívtál. Szerinted nem fogtam fel, vagy mi a szar? Nem terveztem eljönni. Bocs, hogy Lay-jel akartam lenni, ehelyett a szarság helyett - morogtam gúnyosan és inkább a zsebeimbe temettem a kezeimet, mielőtt még tényleg nem marad egy hajszálam se. Biztos odalennének értem, ha megjelennék kopaszon az MV-ben.
Ez meredek volt Minseoktól. A francba is, még nekem is az lenne! Hogy juthatott az eszébe ilyen hülyeséget kitalálni? Hívhatott volna pusztán azért is, hogy megkérjen, vagy rábeszélhetett volna, vagy akármi. Mondjuk, tuti nemet mondtam volna. Nemcsak amiatt, hogy végre Lay megint megdugott volna, hanem amiatt is, hogy vele akartam lenni. Kettesben a sok baszakodás után.
- Nem hiszem el, hogy újrakezdtétek.
- Ezt inkább ne, oké? - nagyon nem tetszett a hangnem, amit használt. Mintha annyira hihetetlen lett volna, hogy újból összejöttünk Lay-jel. Jó, elismerem, kissé az volt. Ettől függetlenül semmi köze se volt hozzá. És ez a cinikus hangnem felkúrt. - Jól megvagyunk.
- Képzelem… Láttalak a kávézóban, Jongdae - közelebb sétált hozzám és puhán a vállamra simította a tenyerét, de leráztam az érintését. Nincs ez rendjén. És felbasz. - Valami baj van. Valami baj mindig van köztetek.
Yixing
Nem mondom, hogy száz százalékosan egyenes voltam Chennel Chanyeolt illetően, azonban a végén végül is mindig tudta, hogy találkoztam vele, viszont nekem gőzöm sem volt Minseokról. És igen, kurvára zavart. Kurvára zavart, hogy tudja, hogy érzek vele kapcsolatban és mégis… De én nem ő vagyok. Tudomásul veszem és elviselem. Na, de azt nem, hogy hisztizik és neki áll feljebb, ha akárcsak megemlítem Chanyeolt, és közben ő is ezt csinálja a hátam mögött.
- Biztos, hogy megvan az oka - válaszolt csöndesen Chanyeol, majd a pult felé fordult és rákönyökölt. Túl kedves vagy, Chanyeol.
- Döbbenetes, hogy még a sok szarság után is így véded.
- Ezt én is mondhatnám neked - egy félmosollyal lesett át a válla fölött rám, azután gyorsan ledöntötte a piáját. - Bárhogy is alakult - folytatta szinte némán - nekem még mindig ő a legjobb barátom.
- Tudom - lágy mosolyt küldtem felé és felültem az egyik bárszékre. Elgondolkozva bámultam a pohárra, ami újfent tele volt. Talán most képes leszek rávenni, hogy beszéljen Chennel. - Hiányzol neki. Nem mondja ki, még csak nem is mutatja, de… Szerintem vágyik arra, hogy veled legyen. Lehet, hogy több, mint tíz éve én voltam a legjobb barátja, ám ez már rég nincs így. Vannak dolgok, amiket nem tud megbeszélni velem. És ez érthető. De szüksége van rá, hogy kibeszélje magából.
- Választottam, Yixing - suttogta szomorkásan és összekapcsolta a pillantásunkat. - Mikor szakítottatok, választottam. Téged választottalak.
- Bánod? - összeszorult a tüdőm a sötét íriszek látványától; Chanyeol tekintete átható volt, s volt benne valami, amitől féltem. Vagyis inkább… Ami… Fájt.
- Igen, bánom - Cseszettül fájt.
Jongdae
Lay-jel ténylegesen sosem volt baj közöttünk, amíg együtt voltunk. Minden viszontagság ellenére, szerettük egymást. A Sors nem kedvezett nekünk. Sosem azért szakítottuk, mert az egyikünk már nem érzett úgy a másik iránt, mint kellett volna. Sőt. Ezért volt olyan szar akkor is, amikor utoljára történt. Nem akarok erre emlékezni.
- Szeretem Lay-t - jelentettem ki határozottan. - És ő is engem - tettem még hozzá az előzőnél is magabiztosabban. Igen, jól csinálod, Jongdae.
- Nem azt mondtam, hogy ez nincs így - Minseok hangja bánatos volt, miközben ismét a vállamra helyezte a kezét, s gyengéden megszorította azt. Annyira összezavart ezzel a mondattal, hogy most eszembe se jutott távolabb lépni tőle, csak meredtem rá értetlenül.
- Nem vágom, mi van, de tudod mit, Minseok? Nem is akarom. Nincs szükségem a szarkavarásra. Fáradt vagyok hozzá.
Az állapotomhoz képest meglepően fürgén siettem el mellette, minél előbb Lay-hez szerettem volna érni és eltűnni vele a francba. Ennek az estének kurvára nem így kellett volna végződnie. Lay-jel kellett volna kettesben lennem, nem Minseokkal. Lay-nek meg nem Chanyeollal. A rohadt életbe! Remélem, Lay nem fog haragudni.
Kívülről, tudatlanul, ez a helyzet nagyon hülyén nézett ki. Tiltakoztam az ellen, hogy Lay és Chanyeol találkozzon, erre én meg vígan beszélgetek Minseokkal. Oké, nem vígan és nincs itt semmiféle szokás, elvégre kb öt percet dumáltam vele összesen, de bassza meg, Lay-nek ez szarul fog esni, az fix.
- Jongdae! - mély levegőt vettem, hogy lenyugtassam magam és vontatottan visszafordultam régi barátom felé. - A helyedben azért megkérdezném magamtól, mi lett volna, ha nem így alakul.
- Mi a faszról…
- A botrányról. Szerinted összejöttetek volna újra valaha is, ha az nincs?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése