A megtévesztés őszintesége [ChenBaek] 8. Fejezet

Sziasztok ^^ Igen, kivételesen így napközben jövök, sunyiban munka közben :D Nagyon szerettem volna már feltenni ezt a részt, csak tegnap este nem jött össze. Élveztem írni és remélem, Nektek is tetszeni fog ^^ 

Jongdae az ötletének a következményeit szenvedi, vagy nem *hihi*, Baekhyun esetében pedig egy kicsit belelátunk a családi életébe. Kellemes olvasást ^^

(Nem tudok lépést tartani a sok EXO hírrel, csak kapkodom a fejem 😭 Ez a május dúskált bennük, az tuti, és holnap még jön Suho is 😭 Nagyon örülök neki, hogy így élvezik a szabadságot *khm* 💖)

8. Fejezet

Jongdae

Idegesen rágcsáltam az alsó ajkam, közben feltűnően sokszor pillantottam a kis kávézó pultja felé, ahol is Yixing állt és épp leadta a rendelésünket. Inkább a sajátját. Én két napja alig bírtam enni bármit is. Most meg kb a hányás keringetett. Csak tudnám, mitől, ha semmi sem volt a gyomromban. Yixinggel voltam. Egy kávézóban. Kettesben. Randin.

Soha a büdös életben nem gondoltam volna, hogy ez megtörténik. Mármint helyes volt, ha elhívott volna, valószínűleg elmentem volna vele. De én hívtam el. Én, Kim Jongdae, aki amúgy még sosem hívott el senkit és, aki alig pár napja tisztázta magában, hogy Minseok után szarik az ilyesmire. Mondjuk, szartam is. Ez kicsit… Más volt.

- Hamarosan itt is van a rendelésünk - igencsak elveszett tekintettel követtem végig, ahogy Yixing letelepedett velem szembe. - Nem kértél semmit. Tuti nem szeretnél valamit? 

Én továbbra is csak sűrűn pislogtam az előttem lévőre és próbáltam tényleg nem kidobni a taccsot. Ezt nagyon elbasztam. De végül is Yixing kezdte. Félreérthetetlenül Minseok arcába vágta, hogy… Van valami közöttünk. Pedig nincs. Hát, most lesz, bassza meg.

- Nézd, nekem is fura, de ha már… Így alakult, ehetnél is valamit - szólalt meg halkan, miután látta, hogy belőlem nem húz ki semmit. - Kértem neked egy epres sütit - mosolygott rám. A picsába, Yixingnek szép a mosolya. - Nem muszáj tettetni, hogy jól érezzük magunkat, valóban jól érezhetjük magunkat. - Ja, igen. Szóval ez egy kamurandi.

Baekhyun

Étvágytalanul igyekeztem magamba erőszakolni némi ételt, de a hátam közepére sem kívántam ezt a hétvégét. Yixing üzenete után, azt hittem, boldog leszek, még ha azon is fogok aggódni, mi lesz velem, egyedül maradok-e, mint a kisujjam. Erre itthon voltam, továbbra is az anyámmal. Meg az apámmal, merthogy péntek éjjel ő is megérkezett Amerikából. Istenkirály.

- Arról volt szó, hogy minden rendben fog menni, amíg nem leszünk itt - elnyomtam a késztetést, hogy megforgassam a szemem apám szavaira és csak folytattam az evésnek nevezett kínszenvedést. - Hogy lehet, hogy azóta rontottál a jegyeiden, betörtél egy ajtót és még a barátnőddel is szakítottál?

- Nem szakítottam vele.

- Akkor hogy mehet hozzá máshoz? - levágtam a pálcikákat az asztalra, karba fontam a kezeimet és hátradőltem a széken.

- Gondolom úgy, hogy igent mondott neki - morogtam feszülten. Rohadtul nem akartam az exemről beszélgetni, főleg nem az apámmal. Megcsalt az a…! És szerencséje, hogy van bennem annyi, hogy ezt nem kürtölöm világgá. Megtehetném. Minden jogom meglenne hozzá. De minden lelki erőmmel azon vagyok, hogy elfelejtsem és lezárjam ezt. Megszabadultam tőle legalább. - Semmi közöd hozzá, hogy mi történt.

- Nincs benned semmi büszkeség, hogy küzdj érte? Elvették tőled! - Istenem, most tényleg itt tartunk?

- Nincs - vetettem oda neki, mielőtt kiviharoztam volna a konyhából. Apám és a büszkeség. Talán ez előrébb van a listáján még a pénznél is. Én szerintem rajta sem vagyok.

Jongdae

Az ötlet, miszerint tettessük Yixinggel, hogy alakul valami közöttünk, az én fejemből pattant ki, szinte rögtön azután, hogy láttam Minseok arcát. Vagy inkább azután, hogy lelépett szó nélkül. És azóta is békén hagyott. Chanyeol miatt összefutottunk még, ám egyszer sem csinált semmit, úgyhogy sikernek könyveltem el a dolgot. Leszámítva, hogy most tölthetem az időm Yixinggel, ami amúgy végül is nem gond, csak… Hát, na. Kamu.

És ezt nagyon nem viseltem jól. Örültem, hogy Minseok elkerült és Yixing is mondta, hogy így végre Baekhyun is leakadt rólunk, de akkor is. Hazudni ilyesmiben nekem nagyon nem feküdt. Ezért van az, hogy mindjárt ráhányok az epertorta szelet tetejére. Pedig Yixing igazán kitett magáért. Volt valami a könnyed, laza öltözékében, a belőtt, fekete hajában, illetve a sötétbarna íriszeiben, ami kibaszott vonzóvá varázsolta a szememben, de sajnos elvonni nem tudta a figyelmem a helyzetről. Arról, hogy hazudok mindenkinek.

- Gyere! - zavartan néztem fel Yixingre, észre se vettem, hogy felállt és odalépett hozzám. Kinyújtott kézzel. Most azt akarja, hogy megfogjam a kezét, vagy mi a franc? Kizárt! - Látom, hogy ez nem jön be. Csináljunk mást!

- O-Oké… - Nos, bármi jobb, mint úgy próbálni enni, hogy közben nem is vagyok éhes és mindjárt elokádom magam. 

Nem gondoltam ezt tovább, mint szavak. Nem mintha muszáj lenne valóban elmennünk randizni, de szerintem Yixing sem szeretne annál többet hazudni, mint kéne. Ha megkérdeznék, hogy akkor mi volt a találkán, megint hazudnom kéne és akkor holtbiztos az illető cipőjére hánynék idegességemben. Ez kész téboly. Hülye vagyok. Nem találhattam ki ezt én. Pont én.

Baekhyun

Úgy terveztem, hogy addig ki sem jövök a szobámból, amíg a szüleim el nem húznak a búsba, azonban a szomjúság közbeszólt. Igyekeztem láthatatlan maradni, mert kurvára nem akartam semmiről sem diskurálni velük és, bár a ház nagy, azért eltűnni nem tudok benne. Szerencsétlenségemre. 

- Édesanyád összeválogatott néhány lányt, aki-

- Ugye csak szórakozol velem? - fakadtam ki irtózatosan dühösen. - Nem fogok vakrandikra járkálni!

- Ó, márpedig fogsz! - vágta rá apám hasonló hévvel. - Nem mehet híre, hogy a Kim csoport örököse lenyúlta a barátnődet! Találunk másikat és eloszlatunk minden… Pletykát. 

Nyílt a szám, hogy mondjak még valamit, gőzöm sincs, mit, csak valamit, de nem jött ki rajta hang. Azt se tudom, jelenleg kire vagyok mérgesebb, az exemre, a csávóra, akivel összefog házasodni, vagy apámra, mert akkor is erőlteti ezt a témát. Elegem volt. Csak el akartam felejteni ezt az egészet. Ez tényleg olyan nagy kérés?

- Mégis milyen pletykáról beszélsz? - kérdeztem végül elkeseredve. - Kb hét lakat alatt őrzöl születésem óta. A legtöbben azt sem tudják, hogy van még egy fiad. Cégvezetést tanulok, és azt se tudom, hogy miért. Mindig mondod, hogy majd az egyik vállalat az enyém lesz, de még csak járni sem jártam egyikben sem soha. Mindig csak… Irányítani akarsz. 

- Mert irányításra szorulsz. Mindig is csak éltél a világba, úgy és ahogy tetszett neked. Már felnőtt vagy, Baekhyun, nem teheted meg - De én élni akarok.

Jongdae

Noha a randi Yixinggel igen fosul indult, a folytatásra nem lehetett panaszom. Mondjuk, az én hibám, hogy olyan szar volt az eleje. Az, hogy a második fele jól ment, meg Yixing érdeme volt. Játékterembe mentünk. November közepéhez közeledve hamarabb sötétedett, hideg is volt, így ez tökéletes hely volt. És, ami a legfontosabb volt, elvonta a figyelmemet.

- Baekhyunnal gyakran járunk ide - magyarázta, miközben óvatosan letett a magas asztal tetejére két innivalót. Nem volt nagy és csak állni lehetett mellette, de ennyi ülés után jól esett. - Gondolhattam volna, hogy kínos lesz csak dumálni.

- Nem a te hibád - mondtam csöndesen, s beleittam a limonádéba. - Sajnálom, hogy belekevertelek ebbe. Csak… Elég lesz párszor… Találkozni, aztán… Szakítunk. Vagy mi.

- Nem bánom - sóhajtott fel és rákönyökölt a fára. - Baekhyun kezdett kikészíteni. Így békén hagy. Max, amikor… Szakítunk, hallgatom még kicsit. De az még mindig jobb, mint ez. 

Némaságba burkolóztunk, viszont most először a mai nap folyamán, nem volt kényelmetlen. Ami azt illeti, nagyon is jól szórakoztam. Nem szoktam ilyen helyekre járni. Hozzászoktam, hogy ha megyek is, Chanyeol visz és valami puccos helyen kötünk ki, vagy az Elyxion-ban. Yixing cuccai alapján úgy tűnt, ő is a gazdagok táborát erősíti, azonban ezután a randi után, talán mégsem. Vagy ő azok közé tartozik, akik két lábbal a földön állnak. Mindenesetre…

- Köszönöm, Yixing - A picsába, Yixing mosolya nagyon szép, de ezt lehet, már megállapítottam párszor.

Baekhyun

Fázósan rándultam össze és a lépteimet felgyorsítottam, hogy minél előbb Yixinghez érjek. Szükségem volt arra, hogy eltereljem a gondolataimat apám faszságairól. Az igaz volt, hogy nem tudom, mit akarok az élettől, de az is, hogy igazából sosem volt lehetőségem kigondolni bármit is. Értelemszerűen a szüleim döntöttek az iskolákról és még az egyetembe se volt beleszólásom. Semmibe se.

Mikor nem sokkal évkezdés után a szüleim kimentek Amerikába a nemzetközi terjeszkedés miatt, úgy éreztem, a tüdőm felszabadult. Igaziból is. Ha másokkal vagyok, rendszerint totálisan más ember leszek, mint amúgy. Még Yixing sem ismeri ezt az oldalam teljesen. Néha engedtem, hogy lássa. Már nem. Ilyenkor válok elviselhetetlenné. Túlkompenzálok. Asszem. Valami ilyesmi. 

Mély levegőt vettem, mihelyst befordultam az egyetem azon udvarára, ami a kollégiumokhoz vezetett és még inkább szedtem a lábaim. Így estem el kis híján. Annyira a saját nyomoromra koncentráltam, hogy el is felejtettem, Yixing randin van ma Jongdae-val. Most eszembe jutott. Épp a kolesz felé sétáltak. Együtt. És elég jól elvoltak a látottak alapján. Jóízűen nevettek.

Tényleg sikerült. Összehoztam. Összehoztam őket. Gondolom. Vagy rábasztam és Yixingnek lett egy kevésbé idegesítő barátja. Ezen sem lepődnék meg. De csak összejöttek akkor. Bejöttek egymásnak. Ez tuti. Nyertem. Mégis akkor miért érzem ilyen ritka szarul magam?

Jongdae

Tekintve, hogy nem volt semmi valódi jelentősége ennek a randinak, mindennemű rossz érzés nélkül sétáltam Yixinggel a szobám felé. Miután elengedtem magam és gyanítom, ő is, elég hamar egy hullámhosszra kerültünk. Meglepően fesztelen beszélgetés alakult ki közöttünk és bevallom, észre se vettem, hogy merre tartunk. Jó volt beszélgetni valaki olyannal, akivel hasonlítok is valamennyire. Félreértés ne essék, nincs bajom Chanyeollal, csak vele néha nehéz… Egy szintre kerülni. Hogy így fogalmazzak.

Attól függetlenül, hogy csak egy megtévesztés volt az egész, az orcáim kb lángba borultak, amikor alig az ajtóhoz érve, Chanyeol rögvest kitárta azt. Összekulcsolt karokkal dőlt neki az ajtófélfának és úgy méregette Yixinget, mintha minimum elrabolt volna. Chanyeol néha azt hiszi szerintem, hogy a tizennégy éves húga vagyok, vagy nem tudom. Pedig én vagyok az idősebb.

- Késő van - elsüllyedek szégyenemben. Mi az isten nyiláról hadovál ez?

- Hét óra van, Chanyeol - sziszegtem idegesen neki. Teljesen mindegy, hogy Yixing valójában nem a pasim, vagy épp leendő pasim, ez mindenhogy égő. 

- Úgy, hogy reggel már nem voltál itt, mikor felkeltem, igenis késő van. Ezek szerint vele voltál egész nap - hirtelen összehúzta a szemöldökét. - Te vagy az, aki megbántotta?

- Chanyeol! - csattantam fel. - Nem, nem ő volt - folytattam, aztán Yixing felé fordultam. - Köszönöm a mai napot. Meghálálom - tettem még hozzá alig hallhatóan és, mielőtt visszalöktem Chanyeolt a helyiségbe, illetve magam is beléptem volna, arcon pusziltam. Elment a józan eszed, Kim Jongdae.

A megtévesztés őszintesége [ChenBaek] 7. Fejezet

Sziasztok ^^ Megjöttem a ChenBaek következő részével, amiben Baekhyun csak nem tágít és lassan mindenki agyára megy xD Jongdae pedig... Nos, szar helyzetbe kerül és meglehet, hogy rossz döntés hoz. Vagy nem, hisz ki tudja, hogy mi lesz a következménye ;) Kellemes olvasást hozzá ^^

7. Fejezet

Baekhyun

Sunyi mosollyal karoltam át Yixing vállát és közben, remélhetőleg nem túl átlátszóan, kissé balra próbáltam terelni. Egyenesen Jongdae felé. A hétvége bőven elég volt ahhoz, hogy megszerezzem azt az infót, melyik koleszban lakik. Amikor az embernek már van egy leírása a kinézetről és még egy neve is, már nem nehéz megtudni. Csak egy kör piába került.

Azt is megtudtam, hogy Jongdae valóban cseszett jó tanuló és, hogy ösztöndíjas, úgyhogy nagy eséllyel a könyvtárban lesz, kiváltképpen hétköznap délutánonként. Őszintén, ez kicsit beteges. Mármint, hogy még ezt is meg tudták mondani, de tekintve, hogy minden adat jól jött róla, nem firtattam. Tudom, hogy kellett volna. Így én is betegesnek hangzok.

- Oh! - felhúztam a szemöldököm Yixing meglepett hangjára. - Sejthettem volna, hogy te nem akarsz csak úgy könyvtárba menni. Milyen idióta vagyok, hogy azt feltételeztem, tanulni akarsz.

Megforgattam a szemem és inkább erre nem reagáltam semmit. Mondtam már, nem vagyok hülye, csak lusta. Ha rá kell szánnom magam, hogy könyvtárba járjak velük, hát, bassza meg, megteszem azért a tetves randiért! Yixingre rá se nézve megindultam Jongdae háttal ülő alakja felé. Egyiknek sem hagytam tiltakozási lehetőséget, csak sebesen kirántottam a széket és letelepedtem Jongdae-val szembe egy hatalmas vigyorral. Ez már határozottan beteges, a francba is!

- Hali, Jongdae, gyakran jársz ide? - Elsüllyedek szégyenemben. Mi a fasz volt ez, te balfasz? De most komolyan… Jézusom!

Jongdae

Beismerem, némileg már túl voltam a bármi megtörténhet szituációkon. Az elmúlt napokban egyik meglepő dolog jött a másik után és most már azon a ponton voltam, hogy magasról szartam rájuk. De ez… Ez! Mégis ki kérdez ilyet egy könyvtárban? Egy egyetem könyvtárában!

- Itt csöndben szokás lenni - zavartan fordultam valamennyire hátra, hogy fekete íriszeim aztán végigkövessék Yixing érkezését. - Ezt anélkül is illene tudnod, hogy nem szoktál ide járni - tette még hozzá és kihúzta a Baekhyun melletti széket, majd leült. Elvörösödve sütöttem le a pillantásomat a könyvemre és én eskü, nem akartam foglalkozni velük, de Baekhyun mégis csak hozzám szólt. Szóval csak kéne válaszolni, nem?

- Miért vagytok itt? - kérdeztem végül suttogva. Elég fosul éreztem magam, hogy itt dumálok. Remélem, hamar lezárjuk ez. Nem kell nekem a feszkó. Különösen nem most. Az a rohadt vállalat gazdaságtan könyv azóta sem lett vékonyabb. Chanyeol meg, mint számítottam is rá, baszik segíteni.

- Öhm… - Baekhyun folyton megerősít benne, hogy tényleg kattant. De csak nem. Ugye?

- Csak tanulni szeretnénk - válaszolt halkan Yixing és elő is vett igazi, valódi könyveket és füzeteket, illetve egy laptopot. Elég menő márkájút. Remek, ő is kőgazdag. 

- Mi? Szeretnénk? Én ugyan nem! - Sosem terveztem felhívni magamra a figyelmet. Sehol. Most Baekhyunnak hála, sikerült. Szerintem tényleg fingja sincs, hogy itt nem szokás hangoskodni…

Baekhyun

Pillanatokra voltam attól, hogy elaludjak, a nyálam már meg is indult, ám akkor Yixing nem finomkodva bokán rúgott és megajándékozott egy nagyon csúnya nézéssel. Mi van? Én csak a kerítő vagyok! Faszom fog tanulni! Vagy most kéne csinálnom valamit? Tipliznem kéne, hogy kettesben legyenek? Bár itt csomóan vannak. Nem is gondoltam volna, hogy ennyien járnak ide.

Megannyi év után sem tudtam rájönni, Yixing mi a francot akar tőlem, úgyhogy jelzésképpen a táskámért nyúltam. Kaptam még egy bokán rúgást. Akkor tehát maradok. Vagy nem. Végül is, ha már leléptem, nem tud belém rúgni.

Ravasz mosollyal markoltam fel a cuccom és már épp ugrottam volna fel, azonban Jongdae megelőzött. Lefagyva figyeltem, ahogy fürgén, szervezetten összepakol egy szempillantás alatt, azt követően egy apró biccentés következett és már húzott is el. Nem mondom, hogy szájtátva bámultam utána, de szájtátva bámultam utána.

- Mi az istent csinálsz? - mordultam rá Yixingre. - Gyerünk utána!

- Hallod te néha magad? - nézett fel rám sötétbarna szempárjával hitetlenkedve. - Nem fogom szerencsétlent mindenhova követni, csak mert te azt akarod!

- Ez nem… Követés, csak… Hát… - Nincs mit szépíteni rajta, de, az.

- Ha így haladunk, feljelent zaklatásért! - idegesen rázta meg a fejét és újra a kezébe vette a tollat. - Tényleg tanulnom kell, Baekhyun. Ha elfelejtetted volna, ösztöndíjas vagyok. Nekem számítanak a jegyek és közeleg a félév vége - nem mintha belehalna, ha elveszítené az ösztöndíjat. Az apja szó nélkül kifizeti neki az iskolát. Vagy én. Vagyis az apám. Mindegy. Kizárt, hogy Yixing nélkül maradjak itt. Azt se tudom, hogy élem túl a gyakornokságot nélküle a szünetben.

Jongdae

Tudom, hogy azt mondtam, hogy szarok ezekre a helyzetekre már, de szörnyen feszélyezetten éreztem magam hármasban velük. Nem értem, hogy mi az életet akarnak tőlem. Mármint de, igen. Azt, hogy randizzak Yixinggel, ami nem mondom, hogy ellenemre lenne. Helyes és Baekhyunhoz képest egész normális. Ha Baekhyunnal kéne randiznom, kétszer is meggondolnám. 

De Minseok után jelenleg a hátam közepére sem kívánok senkit. Csak tanulni akarok, aztán a téli szünetre hazahúzni a szülői házba, zabálni és januárig nem is aggódni semmin. Távol van innen, ennélfogva csönd és csönd és… Csönd lenne. Nyugi. Reggel mintha láttam volna egy ősz hajszálat valahol, de elvesztettem. Remélem, nem is létezik és csak bebeszéltem magamnak. Még csak húsz vagyok, nem lehet ősz hajszálam!

- Megvagy! - visszakézből majdnem be is húztam az illetőnek, aki elkapott hátulról a karomnál fogva. De visszafogtam magam. Nem érdekel. Nem. Tényleg nem, bassza meg!

- Te sosem dolgozol, vagy mi? - ingerülten rántottam ki a kezem Minseok ujjai közül, azután tüntetőleg hátrébb léptem és karba fontam tagjaimat. Hétköznap délután van, nem igaz, hogy megint itt van! Bejár ez egyáltalán dolgozni? Mondjuk, ennyi pénzzel neki tuti mindegy. - Mit akarsz?

- Veled lenni! - Anyád, előbb lennék egy körömgombával!

- Ez a két szó nagyon sok mindent jelenthet, de jobb, ha most tisztázzuk, hogy én nem akarok tőled semmit se az égvilágon. Max annyit, hogy szakadj le végre rólam! - és már robogtam is volna tovább, de a rohadt életbe, ismét elkapta a csuklóm. Nem, nem ő. Yixing.

Baekhyun

Majdhogynem már fütyörészve, ugrándozva sétáltam végig a könyvtár mellett jókedvemben. Elégedett voltam magammal. Nem mintha olyan király véget ért volna a közös tanulás, ám a cél teljesült. Én csak azt szerettem volna, ha időt töltenek együtt. Sikerült? Sikerült. Talán ezzel kéne foglalkoznom a cégvezetés helyett.

Mégis, ott hagyni Yixinget, miután Jongdae is lelécelt, hülye ötlet volt. Még megtörténhet, hogy magamra szedek némi tudást. Nem, soha valószínűleg. De végül csak visszafordultam és Yixing pont jött is lefelé a könyvtár lépcsőjén. Tökéletes. Akkor még vissza se kell mennem tanulni. Nyílt a szám, hogy utána szóljak, azonban barátom félreérthetetlenül Jongdae kollégiumának az irányába tartott. Lebuktál, drága Yixing!

Életemben nem húzódtak olyan széles vigyorba ajkaim, mint most. Ezúttal valóban úgy éreztem, nyertem. Láttam ma is, hogy Jongdae elpirult, amikor észrevette Yixinget. Ha Yixing még egy hangyafasznyit nekifeszül, szerintem a hétvégén már randizhatnak is egyet. Egy kibaszott kerítőnő vagy, Byun Baekhyun!

Felvettem az eredeti útvonalat, vagyis a hazavezető utat és akaratlanul is fütyörészni kezdtem örömömben. Most már nem bírtam visszatartani. Gőzöm sincs, mi lesz velem, ha Yixing, nem mondom, hogy lecserél Jongdae-ra, de nyilván több időt lesz vele ezután, mint velem, mindenesetre Yixing boldogsága fontos nekem. Csak én is találok hamarosan egy új csajt magamnak. Nem mintha vágynék rá, hogy őszinte legyek. Ha most azt mondanám, hogy egy életre elegem van a nőkből, asszem, furán hatna. De eléggé elegem lett belőlük.

Jongdae

Meghökkenve pislogtam rá Yixingre, a következő pillanatban meg kis híján félrenyeltem a saját nyálam, amikor könnyűszerrel maga mellé rántott, el Minseoktól. Összevont szemöldökkel nézett rá az idősebbre és a kabátom ellenére is éreztem, milyen erős is volt a szorítása a felkaromon. Nem fájdalmasan erős, inkább olyan… Védelmező. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a jó szó rá. Vagy, hogy nem-e hangzik röhejesen. Inkább az utóbbi.

Kellett néhány másodperc, hogy felfogjam, nyilván Baekhyun miatt ilyen dühös Minseokra. Múltkor elmesélte, hogy kibaszott ez a balfasz Baekhyunnal is, bár azt nem mondta el, hogy miben, de elég egyértelmű volt, hogy vele is kikezdett. Azt hiszem. A kibaszott szó sok mindent takarhat. 

- Éppen beszélgetünk - Minseok is elég mérges volt, kihallottam a hangjából. Remek. Egyszerűen csak remek. - Nem mondták még neked, hogy nem illik kö-

- Nekem nem úgy tűnt, hogy Jongdae szívesen van itt veled - vágott közbe Yixing flegmán, aztán rám pillantott. - És én sem örülök neki.

Elképedve kerekedett el fekete szempárom, amint Yixing tenyere puhán és épp csak alig megérintette a csípőmet, majd gyengéden az oldalához húzott. Egy lélegzetvételnyi időre elsötétült a világ előttem. Na nem félreérteni, nem volt ebben semmi romantikus. Nem amiatt volt, mert életem szerelme megvédett, vagy ehhez hasonló faszságok. Sőt, halálra voltam rémülve. Belegondolni is féltem, mi lesz ebből. Én csak egy kis kusst szerettem volna. Nem tudom elhinni ezt az egészet. Más is ilyen világi szerencsés?

Baekhyun

Óriási vigyorral a képemen léptem be a házba, azt követően ledobtam a sarokba a cuccom, ahogy mindig, és már mentem is tovább a szobám felé. Vagyis inkább csak akartam. Édesanyám a konyha közepén lévő kis szigetnek volt dőlve és éppen ivott. Mi a franc van, hogy hazajött? Jézusom, apám is itthon van? Mindjárt világgá megyek.

Settenkedve fordultam vissza és már vettem is volna fel a kabátom, valamint a cipőm, hogy olajra lépjek, ám anyám csak észrevett. Ami amúgy nem szokása. Egyiküknek sem. Nem mintha bánnám, hogy a bátyám kapja a figyelmet. Kell a halálnak. Tök jól elvagyok így. 

- Legalább egy ölelést adhatnál, mielőtt eltűnsz - nagyot nyelve pillantottam hátra a vállam felett. Anyám karba font kezekkel állt és most már a falnak dőlt neki, nem a pultnak.

- Nem szokásunk ölelkezni.

- Valóban nem - értett egyet velem, aztán elém sétált és legnagyobb döbbenetemre egy pillanatra magához ölelt, sőt még arcon puszilt. Itt valami határozottan rohadt különös. Baszki, meghalt valaki? - Elért hozzánk is az esküvői meghívó - Nos, így már értem a helyzetet.

- Kösz, de nem számít, legyenek csak boldogok - feszülten rántottam meg a vállam, kurvára nem szándékoztam erről beszélni, mondjuk, úgy soha többet. Azt csinál az a ribanc, amit akar és azzal, akivel akarja. Én csak jól jártam vele, hogy megszabadultam tőle.

- Számít, Baekhyun. Apáddal úgy terveztük, hogy ő lesz a feleséged és, hogy miután végeztél az egyetemen-

- Ha csak emiatt jöttél haza, mehetsz is vissza nyugodtan Amerikába. Nyugi, lesz másik - nem mondom, hogy nem voltam csalódott, persze, csodát sem vártam. Azonnal tudtam, mihelyst megláttam, hogy nem azért jött haza, mert hiányoztam neki, de azért ez most felbaszott. Nem is kicsit. És igencsak rosszul esett. 

A hazaérkezésemkor lévő boldogságom már sehol sem volt, búskomoran siettem fel a szobámba és ott arccal előre bezuhantam az ágyba. Aludni akartam, elfelejteni az utóbbi pár percet és áldja az ég, sikerült is. Mármint elfelejteni, nem aludni. Yixing írt egy üzenetet és nem is akármi volt benne. Szombaton randira megy Jongdae-val.

A megtévesztés őszintesége [ChenBaek] 6. Fejezet

Sziasztok, megjöttem a kövi résszel ^^ A félreértések folytatódnak, itt-ott egy kis füllentés belefér, csak nehogy erre még ráfázzanak a srácok és Baekhyun szööööörnyen kitartó :D Kellemes olvasást hozzá ^^

6. Fejezet

Jongdae

Fázósan süllyesztettem el a kezeimet a kabátom zsebeiben, közben óvatos pillantást vetettem a mellettem szintén zsebre tett kezekkel sétálóra. Yixing, mint szerencsésen megtudtam a nevét, elég feszülten lépdelt, néha hátra is lesett. Először még én is megnéztem, miért, aztán persze, rájöttem, hülye voltam, nyilván a barátját ellenőrizte, Baekhyunt. 

Vártam, mikor szólal meg és kér meg, hogy kussoljak róluk. Más miatt gőzöm sincs, miért akart volna velem kettesben beszélni. Bár azt hármasban is lehetett volna. Mondjuk, Baekhyun elég erősen tagadta, hogy van valami közöttük. Baszki, remélem, nem azért így vagyunk, mert Yixing kinyír valahol!

- Szóval - köszörültem meg a torkom - mit akarsz, vagy akartok tőlem? - Kissé elment a hangom félelmemben.

Yixing idegesen sóhajtott fel, azt követően ismét hátrasandított. Ezek tényleg megölnek, bassza meg! Önkéntelenül is oldalra mozdultam, mire Yixing értetlenül húzta fel a szemöldökét, azután hirtelen elkapta a karom. Én meg felsikítottam. Rémülten. Meg olyan igazán csajosan. És lendült is a balom, hogy behúzzak neki, ami így, hogy váratlanul érte, be is talált.

- A közelembe se gyere, vagy kapsz még egyet! - ordítottam rá. Legnagyobb döbbenetemre felnevetett. Ez őrült!

- Ezután Baekhyun tuti azt fogja hinni, hogy tényleg ismerjük egymást.

- De… De mi nem ismerjük egymást - motyogtam zavartan. Yixing megérintette az alsó ajkát ott, ahol bevertem neki.

- Neki szent meggyőződése, hogy valami nagy szarság történt közöttünk. És szeretné, ha kibékülnénk és randiznánk, mert szerinte amúgy bejövünk egymásnak - Hogy mi a faszom?!

Baekhyun

Szájtátva meredtem Yixing és Jongdae távolban lévő párosára. Jongdae lekevert egyet Yixingnek. És Yixing nem is védekezett. Engedte neki, hogy megüsse. Elképzelni se merem, mi a jó életet csinálhatott Yixing, hogy ezt kapta érte. Bár ha nem védekezett, holtbiztos megérdemelte. Erről el kell vele beszélgetnem. Már ha szóba áll még velem. Ezúttal tényleg messzire mentem. 

Nyilván ide nem hallottam semmit, ám elég hevesen társalogtak. Mondjuk, nem vagyok biztos benne, hogy ez a jó szó rá. Lehet, ez inkább veszekedés és Yixing mégis csak a legjobb barátom. Bármit is tett, csak meg kéne védenem még egy nyaklevestől. De talán beleszólnom se lenne jobb. Megint.

- Francba már! - aggódva borzoltam meg a tarkómnál barna tincseimet és némi belső vesződés után, csak megindultam feléjük. Inkább újra félreállok, ha látom, hogy minden oké.

Alig értem néhány méter távolságra, Yixing nagyon csúnya tekintettel nézett rám. Olyan ha közelebb jössz, kitépem a szép hajadat tekintettel. Féltem a hajam, úgyhogy nem megyek közelebb. Kicsit sem átlátszóan és nem mellesleg röhejesen, vizsgáltam az egyik fát, azonban hamar letettem róla és helyette a mobilom nyomkodtam, ami rohadt gyorsan el is vonta a figyelmem a két srácról. 

Egyre ingerültebb voltam, ahogy olvastam egy az apám titkára által küldött üzenetet. Meghívtak valami tipikus arcoskodós partira. Vagyis nem meghívtak. Parancsoltak nekem. Az apám parancsba adta, hogy ott kell lennem, talpig dizájner cuccokban. Ismétlem, a titkára által. Még csak nem is ő. Ennyit érek neki.

Jongdae

A rövidke kis húsz évem alatt szerintem eddig összesen nem voltam olyan értetlen, mint az elmúlt pár percben. Vagy napban. Egyik hülyeség jön a másik után és én már nem bírom tartani a lépést velük. Valami itt kurvára félrement egy ponton. Próbáltam kinyögni valamit, komolyan próbáltam, de csak elnyíltak, majd összezáródtak az ajkaim. Valaki magyarázza már el, mi a nyamvadt élet van!

- Akkor nem jártok? - csúszott ki végül belőlem. Tényleg ezt éreztem a legfontosabbnak megtudni?

- Nem - sóhajtott fel Yixing igencsak fáradtan. Asszem, ez nemcsak engem viselt meg úgy. - Csak… Nos, ez bonyolult. Láttalak valakivel, akit… Khm, bocs, de rohadtul nem szívlelek, mert kibaszott Baekhyunnal és valahogy… Esküszöm, gőzöm sincs, hogy, de valahogy folyton úgy alakult, hogy ott voltál és… Igyekeztem rejtegetni a csávót, de… Hát… Baekhyun a végén eléggé félreértett mindent veled kapcsolatban. Mindent is.

Lassan bólintottam és közben az agyam már kereste is, hogy ki lehet az. Sok mindenkit ismerek Chanyeol által, de olyan, akivel sűrűn együtt láthattak, főleg az egyetem környékén, nem sok van. Talán pont Chanyeol. De neki valami fura kattanása van Kyungsoo felé, ez majdhogynem tény itt. Kizárt, hogy ő legyen az. Más meg… 

- Minseok - bukott ki a számon. Nem kérdés volt, kijelentés. Más nem lehetett. De mégis hogyan? Csak nem… Végül is fasz tudja, talán mással is volt rajtam kívül. Vagy előttem. Nem jártunk hivatalosan. Meg sehogy sem. Akkor Baekhyun és ő…?

Baekhyun

Fancsali ábrázattal pillantottam fel a két srácra, kurvára el akartam húzni innen. És úgy néz ki, egyedül fogok. Láthatóan kezdett rendeződni a helyzet, mert úgy tűnt, nyugodtan beszélgetnek egymással. Erre vágytam. Nyertem. Elértem, hogy rendbe jöjjön az, ami történt régen. Mégis… Nem akarok egyedül hazamenni.

Lesütöttem a pillantásomat és egy hátra arccal úgy döntöttem, lelépek. Most már én csak felesleges harmadik kerék vagyok. Erre nem is gondoltam. Ha Yixing bepasizik, anyám, erre nagyon fura még csak gondolni is, én nagy eséllyel egyedül fogom tengetni a mindennapjaim. Szóval jobb lesz hozzászokni. 

- Hé! - meglepődve pislogtam Yixingre, amikor hirtelen elkapta a csuklóm és maga felé fordított. - Hova mész? Miután ekkora szarba kevertél, nem illik elhúzni!

- M-Mit csinálsz, ember?! Végre összejön a randi, erre idejössz? Tipli vissza!

- Jézusom, Baekhyun! Nincs semmilyen randi - kínai barátom mérgesen szusszant fel, azt követően elengedte a karom és megmasszírozta a halántékát. - Ez nem így működik - motyogta végül egészen esetlenül. Nocsak!

- Persze, mert fel is kéne tenned azt a nyomorult kérdést! Vagy… Visszautasított? - Nem. Biztos nem. Yixinget nem utasítják vissza. Kizárt. 

Valami megvillant a sötétbarna szempárban, aztán akadozva bólintott. Visszautasították. Yixinget visszautasították. Eljött a világvége. Más oka nem lehet. Jongdae végigmérte múltkor. Elpirult! Ergo tetszik neki. Ha van is valakije… Nem, tuti nincs neki. Végigstírölte. Rendesen. Tetőtől talpig. Ha lenne valakije, nem lengeti rajta a szemét végig. A francba már, meddig kell nekem - mondom, nekem -, tepernem egy tetves randiért ezek között?

Jongdae

A tervem, miszerint egy kis séta alatt lenyugszom az egész rohadt Minseok szarság miatt, dugába dőlt Yixing szavai után. Tehát Minseok kibaszott Baekhyunnal is. És Yixing méltó legjobb barát szeretett volna lenni és megóvni őt. Ez… Nos, nem állítom, hogy nem jön be.

Elgondolkozva figyeltem a két fiút még néhány pillanatig, majd egy villámgyors fordulással sebesen célba vettem a kollégiumot és reménykedtem benne, hogy Minseok még a Chanyeollal közös szobánkban van. Nem teszi zsebre azt, amit ezért kap tőlem. Minden évfolyamon kipécézett valakit magának, vagy mi a fasz? Lassan eskü, sajnálni fogom a menyasszonyát.

Hurrikánként érkeztem meg a szobához és nem finomkodva ki is basztam az ajtót, azonban bent csak Chanyeol bámult vissza rám elcsodálkozva. Mintha nem látott volna még totális idegben. Lehet, nem. Nem sűrűn esik meg velem.

- Jong-

- Hol van? Hol van az a szemét? - ezen a ponton már leszartam magasról, hogy Chanyeol megtudja-e, hogy Minseok volt az a köcsög, aki átbaszott. Én tényleg nem akartam belerondítani a barátságukba. De ami sok, az sok. Pont. 

- Ki? Jongdae, mi történt? Hé! Nyugi! - a hosszú lábaival nem volt nehéz odaérnie hozzám, mielőtt már mentem is volna tovább, hogy megkeressem Minseokot és… Isten tudja. Talán agyonverem. Egy monokli az egyik szeme alá azért most már érne. Baekhyun olyan kedves srácnak tűnik. Meg egy kicsit kattantnak, de ez mellékes. Nem bánthatta őt is. Minden frusztrációmat rá fogom zúdítani Minseokra. Vagy itt, s most Chanyeolra.

Baekhyun

Nem sok hiányzott szerintem ahhoz, hogy Yixing háta kilyukadjon. Pislogás nélkül szegeztem rá a tekintetem, közben ő, mint aki semmi hülyeséget nem csinált, tanult. Miközben Jongdae is valahol a kollégiumban van! Fingom sincs, hogy egy koleszban van-e Yixinggel, gyanítom, nem, de legalább itt van a kollégium területén. Itt lehet bármelyik épületben, Yixing meg magol! Az eszem megáll!

- Attól nem lesz Jongdae a férjem, hogy így bámulsz rám - szólalt meg semleges hangon, továbbra is a könyvét, majd a gépét nézve. Hát pedig lehetne!

- Tehát gondolatban már itt tartasz? Oké, ez tetszik! - ártatlan mosollyal csúsztam előrébb az ágyán, közelebb hozzá és az állam megtámasztottam a tenyeremben. 

Nagyon szerettem volna megkérdezni, mi történt pontosan közöttük régebben, ám úgy éreztem, ezúttal tényleg jobb lesz nem átlépni a határt. Az a múlt. Már nem számít. Most már csak az számít, hogy a végére normálisan dumáltak egymással a kezdeti nehézségek ellenére. És ebből bármi alakulhat még. Például egy istenverte randi végre.

- Nem tartok sehol, Baekhyun.

- Attól még, hogy… Visszautasított… Az nem azt jelenti, hogy nem jössz be neki. Láttam, amit láttam, bejössz neki - Jó, ez kezd gáz lenni. Folyton győzködöm szerencsétlent, utána meg rábaszik. 

Felsóhajtott és beletúrt ében hajába, úgyhogy gyorsan befogtam, mielőtt még belém vágja a tollát. Oké, ideje változtatni a dolgokon. Nincs randi. Rendben. Akkor ideje, hogy kicsit megismerkedjenek. Csak mint… Barátok. Haverok. Ismerősök. Bármi. Aztán… Aztán kicsikarom azt a rohadt randit!

Jongdae

Chanyeol, mint valami menő egyetemen végzett, diplomás pszichiáter, alig két másodperc alatt rábeszélt, hogy ne akarjam megölni Minseokot. Igazából nem kellett mondania semmit, csak rám nézett a hatalmas, sötét szempárjával, ami olyan volt, mintha egy kiskutya próbálna kunyerálni tőlem még jutalomfalatokat és kb azonnal az összes idegességem elpárolgott. 

Ahogy lenyugodtam, már tudtam is, hogy később megbántam volna, ha elküldöm Minseokot a halálfaszára. Arról nem is beszélve, hogy milyen szar alaknak éreztem volna magam, ha kiadtam volna a titkát. Csak az menti meg a seggét, hogy nem akarok ilyen szemét lenni.

- Elmondod végre, hogy mi a fészkes fene van mostanában veled? - Chanyeol tőle szokatlanul aggódva tette fel a kérdést. - Tudom, hogy volt valami csávó, de ez még mindig miatta van? Vagy valaki más az? 

- Végül is… - pusmogtam szinte hangtalanul magam elé. Chanyeol íriszei rögvest felcsillantak némi infó reményében és sebesen átült mellém az ágyra. Akár megemlíthetném neki Yixinget is. Csak… Terelésként. 

- Juj, izgi! Helyes? Várj, ez engem nem érdekel! Köcsög volt? Kicsinálom őt is! Már ha egyszer végre mondasz egy nyomorult nevet is - halkan felnevettem, Chanyeolnak valóban elég egy egészen kicsi ahhoz is, hogy jobb kedvre derítsen. Megfogtam vele az isten lábát, hogy ő lett előző évben a szobatársam. De nem keverhetem szarba Yixinget.

- Ami azt illeti, helyes.

- A picsába már, Jongdae, mondtam, hogy ez engem nem érdekel! Valami szaftosat kérek!

- Szégyentelen vagy! - jelentettem ki úgy, mintha csak az időjárást közöltem volna. Nem, nem keverhetem szarba Yixinget és nem is akarom, de asszem, igen, elterelésnek jó lesz.