Sziasztok ^^ Megjöttem a ChenBaek következő részével, amiben Baekhyun csak nem tágít és lassan mindenki agyára megy xD Jongdae pedig... Nos, szar helyzetbe kerül és meglehet, hogy rossz döntés hoz. Vagy nem, hisz ki tudja, hogy mi lesz a következménye ;) Kellemes olvasást hozzá ^^
7. Fejezet
Baekhyun
Sunyi mosollyal karoltam át Yixing vállát és közben, remélhetőleg nem túl átlátszóan, kissé balra próbáltam terelni. Egyenesen Jongdae felé. A hétvége bőven elég volt ahhoz, hogy megszerezzem azt az infót, melyik koleszban lakik. Amikor az embernek már van egy leírása a kinézetről és még egy neve is, már nem nehéz megtudni. Csak egy kör piába került.
Azt is megtudtam, hogy Jongdae valóban cseszett jó tanuló és, hogy ösztöndíjas, úgyhogy nagy eséllyel a könyvtárban lesz, kiváltképpen hétköznap délutánonként. Őszintén, ez kicsit beteges. Mármint, hogy még ezt is meg tudták mondani, de tekintve, hogy minden adat jól jött róla, nem firtattam. Tudom, hogy kellett volna. Így én is betegesnek hangzok.
- Oh! - felhúztam a szemöldököm Yixing meglepett hangjára. - Sejthettem volna, hogy te nem akarsz csak úgy könyvtárba menni. Milyen idióta vagyok, hogy azt feltételeztem, tanulni akarsz.
Megforgattam a szemem és inkább erre nem reagáltam semmit. Mondtam már, nem vagyok hülye, csak lusta. Ha rá kell szánnom magam, hogy könyvtárba járjak velük, hát, bassza meg, megteszem azért a tetves randiért! Yixingre rá se nézve megindultam Jongdae háttal ülő alakja felé. Egyiknek sem hagytam tiltakozási lehetőséget, csak sebesen kirántottam a széket és letelepedtem Jongdae-val szembe egy hatalmas vigyorral. Ez már határozottan beteges, a francba is!
- Hali, Jongdae, gyakran jársz ide? - Elsüllyedek szégyenemben. Mi a fasz volt ez, te balfasz? De most komolyan… Jézusom!
Jongdae
Beismerem, némileg már túl voltam a bármi megtörténhet szituációkon. Az elmúlt napokban egyik meglepő dolog jött a másik után és most már azon a ponton voltam, hogy magasról szartam rájuk. De ez… Ez! Mégis ki kérdez ilyet egy könyvtárban? Egy egyetem könyvtárában!
- Itt csöndben szokás lenni - zavartan fordultam valamennyire hátra, hogy fekete íriszeim aztán végigkövessék Yixing érkezését. - Ezt anélkül is illene tudnod, hogy nem szoktál ide járni - tette még hozzá és kihúzta a Baekhyun melletti széket, majd leült. Elvörösödve sütöttem le a pillantásomat a könyvemre és én eskü, nem akartam foglalkozni velük, de Baekhyun mégis csak hozzám szólt. Szóval csak kéne válaszolni, nem?
- Miért vagytok itt? - kérdeztem végül suttogva. Elég fosul éreztem magam, hogy itt dumálok. Remélem, hamar lezárjuk ez. Nem kell nekem a feszkó. Különösen nem most. Az a rohadt vállalat gazdaságtan könyv azóta sem lett vékonyabb. Chanyeol meg, mint számítottam is rá, baszik segíteni.
- Öhm… - Baekhyun folyton megerősít benne, hogy tényleg kattant. De csak nem. Ugye?
- Csak tanulni szeretnénk - válaszolt halkan Yixing és elő is vett igazi, valódi könyveket és füzeteket, illetve egy laptopot. Elég menő márkájút. Remek, ő is kőgazdag.
- Mi? Szeretnénk? Én ugyan nem! - Sosem terveztem felhívni magamra a figyelmet. Sehol. Most Baekhyunnak hála, sikerült. Szerintem tényleg fingja sincs, hogy itt nem szokás hangoskodni…
Baekhyun
Pillanatokra voltam attól, hogy elaludjak, a nyálam már meg is indult, ám akkor Yixing nem finomkodva bokán rúgott és megajándékozott egy nagyon csúnya nézéssel. Mi van? Én csak a kerítő vagyok! Faszom fog tanulni! Vagy most kéne csinálnom valamit? Tipliznem kéne, hogy kettesben legyenek? Bár itt csomóan vannak. Nem is gondoltam volna, hogy ennyien járnak ide.
Megannyi év után sem tudtam rájönni, Yixing mi a francot akar tőlem, úgyhogy jelzésképpen a táskámért nyúltam. Kaptam még egy bokán rúgást. Akkor tehát maradok. Vagy nem. Végül is, ha már leléptem, nem tud belém rúgni.
Ravasz mosollyal markoltam fel a cuccom és már épp ugrottam volna fel, azonban Jongdae megelőzött. Lefagyva figyeltem, ahogy fürgén, szervezetten összepakol egy szempillantás alatt, azt követően egy apró biccentés következett és már húzott is el. Nem mondom, hogy szájtátva bámultam utána, de szájtátva bámultam utána.
- Mi az istent csinálsz? - mordultam rá Yixingre. - Gyerünk utána!
- Hallod te néha magad? - nézett fel rám sötétbarna szempárjával hitetlenkedve. - Nem fogom szerencsétlent mindenhova követni, csak mert te azt akarod!
- Ez nem… Követés, csak… Hát… - Nincs mit szépíteni rajta, de, az.
- Ha így haladunk, feljelent zaklatásért! - idegesen rázta meg a fejét és újra a kezébe vette a tollat. - Tényleg tanulnom kell, Baekhyun. Ha elfelejtetted volna, ösztöndíjas vagyok. Nekem számítanak a jegyek és közeleg a félév vége - nem mintha belehalna, ha elveszítené az ösztöndíjat. Az apja szó nélkül kifizeti neki az iskolát. Vagy én. Vagyis az apám. Mindegy. Kizárt, hogy Yixing nélkül maradjak itt. Azt se tudom, hogy élem túl a gyakornokságot nélküle a szünetben.
Jongdae
Tudom, hogy azt mondtam, hogy szarok ezekre a helyzetekre már, de szörnyen feszélyezetten éreztem magam hármasban velük. Nem értem, hogy mi az életet akarnak tőlem. Mármint de, igen. Azt, hogy randizzak Yixinggel, ami nem mondom, hogy ellenemre lenne. Helyes és Baekhyunhoz képest egész normális. Ha Baekhyunnal kéne randiznom, kétszer is meggondolnám.
De Minseok után jelenleg a hátam közepére sem kívánok senkit. Csak tanulni akarok, aztán a téli szünetre hazahúzni a szülői házba, zabálni és januárig nem is aggódni semmin. Távol van innen, ennélfogva csönd és csönd és… Csönd lenne. Nyugi. Reggel mintha láttam volna egy ősz hajszálat valahol, de elvesztettem. Remélem, nem is létezik és csak bebeszéltem magamnak. Még csak húsz vagyok, nem lehet ősz hajszálam!
- Megvagy! - visszakézből majdnem be is húztam az illetőnek, aki elkapott hátulról a karomnál fogva. De visszafogtam magam. Nem érdekel. Nem. Tényleg nem, bassza meg!
- Te sosem dolgozol, vagy mi? - ingerülten rántottam ki a kezem Minseok ujjai közül, azután tüntetőleg hátrébb léptem és karba fontam tagjaimat. Hétköznap délután van, nem igaz, hogy megint itt van! Bejár ez egyáltalán dolgozni? Mondjuk, ennyi pénzzel neki tuti mindegy. - Mit akarsz?
- Veled lenni! - Anyád, előbb lennék egy körömgombával!
- Ez a két szó nagyon sok mindent jelenthet, de jobb, ha most tisztázzuk, hogy én nem akarok tőled semmit se az égvilágon. Max annyit, hogy szakadj le végre rólam! - és már robogtam is volna tovább, de a rohadt életbe, ismét elkapta a csuklóm. Nem, nem ő. Yixing.
Baekhyun
Majdhogynem már fütyörészve, ugrándozva sétáltam végig a könyvtár mellett jókedvemben. Elégedett voltam magammal. Nem mintha olyan király véget ért volna a közös tanulás, ám a cél teljesült. Én csak azt szerettem volna, ha időt töltenek együtt. Sikerült? Sikerült. Talán ezzel kéne foglalkoznom a cégvezetés helyett.
Mégis, ott hagyni Yixinget, miután Jongdae is lelécelt, hülye ötlet volt. Még megtörténhet, hogy magamra szedek némi tudást. Nem, soha valószínűleg. De végül csak visszafordultam és Yixing pont jött is lefelé a könyvtár lépcsőjén. Tökéletes. Akkor még vissza se kell mennem tanulni. Nyílt a szám, hogy utána szóljak, azonban barátom félreérthetetlenül Jongdae kollégiumának az irányába tartott. Lebuktál, drága Yixing!
Életemben nem húzódtak olyan széles vigyorba ajkaim, mint most. Ezúttal valóban úgy éreztem, nyertem. Láttam ma is, hogy Jongdae elpirult, amikor észrevette Yixinget. Ha Yixing még egy hangyafasznyit nekifeszül, szerintem a hétvégén már randizhatnak is egyet. Egy kibaszott kerítőnő vagy, Byun Baekhyun!
Felvettem az eredeti útvonalat, vagyis a hazavezető utat és akaratlanul is fütyörészni kezdtem örömömben. Most már nem bírtam visszatartani. Gőzöm sincs, mi lesz velem, ha Yixing, nem mondom, hogy lecserél Jongdae-ra, de nyilván több időt lesz vele ezután, mint velem, mindenesetre Yixing boldogsága fontos nekem. Csak én is találok hamarosan egy új csajt magamnak. Nem mintha vágynék rá, hogy őszinte legyek. Ha most azt mondanám, hogy egy életre elegem van a nőkből, asszem, furán hatna. De eléggé elegem lett belőlük.
Jongdae
Meghökkenve pislogtam rá Yixingre, a következő pillanatban meg kis híján félrenyeltem a saját nyálam, amikor könnyűszerrel maga mellé rántott, el Minseoktól. Összevont szemöldökkel nézett rá az idősebbre és a kabátom ellenére is éreztem, milyen erős is volt a szorítása a felkaromon. Nem fájdalmasan erős, inkább olyan… Védelmező. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a jó szó rá. Vagy, hogy nem-e hangzik röhejesen. Inkább az utóbbi.
Kellett néhány másodperc, hogy felfogjam, nyilván Baekhyun miatt ilyen dühös Minseokra. Múltkor elmesélte, hogy kibaszott ez a balfasz Baekhyunnal is, bár azt nem mondta el, hogy miben, de elég egyértelmű volt, hogy vele is kikezdett. Azt hiszem. A kibaszott szó sok mindent takarhat.
- Éppen beszélgetünk - Minseok is elég mérges volt, kihallottam a hangjából. Remek. Egyszerűen csak remek. - Nem mondták még neked, hogy nem illik kö-
- Nekem nem úgy tűnt, hogy Jongdae szívesen van itt veled - vágott közbe Yixing flegmán, aztán rám pillantott. - És én sem örülök neki.
Elképedve kerekedett el fekete szempárom, amint Yixing tenyere puhán és épp csak alig megérintette a csípőmet, majd gyengéden az oldalához húzott. Egy lélegzetvételnyi időre elsötétült a világ előttem. Na nem félreérteni, nem volt ebben semmi romantikus. Nem amiatt volt, mert életem szerelme megvédett, vagy ehhez hasonló faszságok. Sőt, halálra voltam rémülve. Belegondolni is féltem, mi lesz ebből. Én csak egy kis kusst szerettem volna. Nem tudom elhinni ezt az egészet. Más is ilyen világi szerencsés?
Baekhyun
Óriási vigyorral a képemen léptem be a házba, azt követően ledobtam a sarokba a cuccom, ahogy mindig, és már mentem is tovább a szobám felé. Vagyis inkább csak akartam. Édesanyám a konyha közepén lévő kis szigetnek volt dőlve és éppen ivott. Mi a franc van, hogy hazajött? Jézusom, apám is itthon van? Mindjárt világgá megyek.
Settenkedve fordultam vissza és már vettem is volna fel a kabátom, valamint a cipőm, hogy olajra lépjek, ám anyám csak észrevett. Ami amúgy nem szokása. Egyiküknek sem. Nem mintha bánnám, hogy a bátyám kapja a figyelmet. Kell a halálnak. Tök jól elvagyok így.
- Legalább egy ölelést adhatnál, mielőtt eltűnsz - nagyot nyelve pillantottam hátra a vállam felett. Anyám karba font kezekkel állt és most már a falnak dőlt neki, nem a pultnak.
- Nem szokásunk ölelkezni.
- Valóban nem - értett egyet velem, aztán elém sétált és legnagyobb döbbenetemre egy pillanatra magához ölelt, sőt még arcon puszilt. Itt valami határozottan rohadt különös. Baszki, meghalt valaki? - Elért hozzánk is az esküvői meghívó - Nos, így már értem a helyzetet.
- Kösz, de nem számít, legyenek csak boldogok - feszülten rántottam meg a vállam, kurvára nem szándékoztam erről beszélni, mondjuk, úgy soha többet. Azt csinál az a ribanc, amit akar és azzal, akivel akarja. Én csak jól jártam vele, hogy megszabadultam tőle.
- Számít, Baekhyun. Apáddal úgy terveztük, hogy ő lesz a feleséged és, hogy miután végeztél az egyetemen-
- Ha csak emiatt jöttél haza, mehetsz is vissza nyugodtan Amerikába. Nyugi, lesz másik - nem mondom, hogy nem voltam csalódott, persze, csodát sem vártam. Azonnal tudtam, mihelyst megláttam, hogy nem azért jött haza, mert hiányoztam neki, de azért ez most felbaszott. Nem is kicsit. És igencsak rosszul esett.
A hazaérkezésemkor lévő boldogságom már sehol sem volt, búskomoran siettem fel a szobámba és ott arccal előre bezuhantam az ágyba. Aludni akartam, elfelejteni az utóbbi pár percet és áldja az ég, sikerült is. Mármint elfelejteni, nem aludni. Yixing írt egy üzenetet és nem is akármi volt benne. Szombaton randira megy Jongdae-val.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése