Sziasztok, meg is jöttem a kövi résszel, kellemes olvasást hozzá ^^
3. Fejezet
Baekhyun
Az ötletem, miszerint ezentúl kurva jó barátja leszek Yixingnek és összehozom azzal a sráccal az Elyxion-ból, gyakorlatilag azonnal megdőlt, amint realizáltam, nemhogy azt se tudom, hol keressem, még csak a nevéről sincs fingom se. Örülhetek, hogy még az arca nem halványult el. De az is tuti hamarosan megtörténik. Kb három másodpercig láttam, szóval… Villámgyorsan találj ki valamit, te balfasz!
Zavart vigyorral ejtettem a tollam a füzetre, mikor észrevettem, hogy körülöttem mindenki engem bámul. Idegességemben fel sem tűnt, hogy dobolok vele. Jelenleg bárhol máshol jobb lett volna, mint marketingen ülni, de hát, az egyetem, az egyetem és bár a szüleim szarnak rám, azért jó lenne előbb-utóbb egy diploma, hogy leléphessek tőlük. Ha apám még egyszer szóba hozza, hogy én veszem át az egyik céget, kiugrom innen, a harmadikról.
- Baekhyun! - kábán kaptam jobbra a fejem a kiáltásra. - Mi az isten van veled? Péntek óta olyan vagy, mint aki azt se tudja, merre van arccal - Nos, Yixing, néha tényleg nem tudom, de ezt nem kötöm az orrodra.
- Neked, kis eminensnek, biztos rohadt érdekes minden, ami elhangzik eme falak között, viszont én lassan kitépem a hajam - Yixing megforgatta a szemét és az ajtó felé bökött.
- Túl szép a hajad ahhoz - kuncogva simított végig a fejemen, mire karba fontam a kezeimet. Ajánlom is neki! Foglalkozok is vele eleget!
- Világossá tetted évekkel ezelőtt, hogy a szíved zárt előttem, úgyhogy ne flörtölgess itt velem!
Jongdae
Egész hétvégén sötét felhők köröztek fölöttem. Körülöttem. Mindenhol. Eléggé magam alá zuhantam a Minseokkel történtek után. Mármint félreértés ne essék, még mindig nem az zavart, hogy ennyi volt, hanem az egésznek a körülményei. Most komolyan azt hitte, hogy a csaj háta mögött majd összejárok vele?! Mégis mi a fasznak néz?!
- Köcsög… - ilyen és ehhez hasonló, vagy éppen még csúnyább, megjegyzések csúsztak ki csak úgy random mód belőlem. - Rohadék!
- Jesszus, Jongdae! - Chanyeol sebesen kapta el a csuklóm, mielőtt még a könyvem is elszáll valamerre. Olyan feszült voltam, hogy a remegés, illetve kapkodás szavak nem is írhatták le. Minden kiesett a kezemből, vagy el se jutottak a markomig, csak leestek itt-ott. - Mi a franc van veled már napok óta?
- Semmi! - csattantam fel zaklatottan. - Semmi, mi lenne?!
- Nos, hacsak nem változtatni akarsz a mindig nyugodt és körültekintő éneden, akkor, amit most csinálsz, az enyhén fura.
- Nekem nem lehet szar időszakom? - idegbetegként hajítottam a táskámba a délutáni óráimhoz szükséges cuccokat, aztán a szobánk ajtajához viharoztam és gyorsan el is húztam. Jobb így. Meg kell nyugodnom. Chanyeol nem tehet semmiről. Leszámítva, hogy ő mutatott be Minseoknak. Faszom!
Chanyeol nővére és Minseok évfolyamtársak voltak még bőven előttünk ugyanezen az egyetemen. Amikor, mint szerény kis ösztöndíjas diák, a nagymenő Park vállalatcsoport örökösének a szobatársa lettem, egyenes utam lett a gazdagok társaságához. Chanyeol, a tévhitekkel ellentétben, meglepően jófej és tényleg bírom őt. Nem játszik meg előttem semmit, de elismerem, amikor visszakerül az ő közegébe, más. Eszembe se jutott a kőgazdag Kim Minseokkel kezdeni ebben a közegben. Ugyanakkor, mikor csak ketten voltunk… Más volt ő is. Csak úgy titkolja, hogy meleg, hogy arra szavak sincsenek.
Baekhyun
Vigyorogva csúsztam kissé előrébb a székben, közben beleharaptam az ebéd szerepét betöltő szendvicsembe. Úgy szuggeráltam Yixinget, hogy ha amúgy éreztem volna szégyenérzetet biztos zavart volna, de nem éreztem, úgyhogy rohadtul nem érdekelt. Barátom mögött nem sokkal ült egy lány, aki félreérthetetlenül stírölte őt. Itt a lehetőségem!
- Hívd már el egy randira! - nem mondtam éppenséggel hangosan Yixingnek, ám ahhoz elég hangosan, hogy a csaj, valamint a barátnője is hallja és természetesen rögtön nevetni kezdtek.
- Nem, kösz - Yixing hátra sem pillantott, hogy legalább meglesse, kiről beszéltem. Nekem se jön be ez a vihogás, de baszki, Yixing!
- Tudom, hogy szarul vagy, amiatt a s-
- Nehezedre esne kimaradni más életéből? - élesen vágott a mondatomba és ledobta a saját szendvicsét a tálcára. - Mondtam, hogy semmi közöd hozzá. Nem tudsz akkor kussolni róla?
- Én csak…
- Értem, hogy most mindenkivel foglalkozni akarsz, csakhogy a saját szarságoddal ne kelljen, de engem hagyj ki belőle!
Nyílt a szám, hogy mondjak valamit, akármit, de képtelen voltam kinyögni bármit is, csak néztem, ahogy idegesen kirohan a hangulatos kajáldából. Kurva rosszul estek a szavai, már csak amiatt is, mert… Volt bennük igazság. Nem akartam az elbaszott kapcsolatomra gondolni, sem arra, mi vezetett ide. Miért csalt meg folyamatosan másik faszikkal, majd most meg megy hozzá megint egy újabbhoz hirtelen. Én miért nem voltam elég jó neki?
Jongdae
Próbáltam magamba erőszakolni némi ételt, mert tudtam, azok után, hogy kb nem ettem semmit az idegtől napok óta, lassan elájulok valahol, de alig ment le valami. Helyette kávét ittam halom számra, ami szintén nem volt túl jó ötlet. Mindegy, hidratált vagyok, vagy sem? Folyadék nélkül bírni amúgy is szarabb.
Ha láttam volna kettőig, kicsit beütött a sok koffein, feltűnt volna az előttem várakozó alak, azonban nem láttam kettőig. Tehát nem vettem észre. Csak akkor, amikor megragadta a karom és már vonszolt is el a teremtől. Én meg túl jól nevelt vagyok ahhoz, hogy kurva anyázni kezdjek az egyetem kellős közepén. Nem kell aggódni, mihelyst ketten maradtunk, megtettem.
- Ne csináld ezt, kérlek. Beszéljük meg! - Minseok igyekezett összekapcsolni a pillantásunkat, de én folyton kitértem előle. Teljesen mindegy, mit mond, a házasság tényén nem változtat.
- Mégis mit? - mordultam rá. A jobb lábam túlságosan is egészségtelen gyorsasággal dobol. Ebből baj lesz.
- Muszáj elvennem, az apám-
- Jaj, könyörgöm, ezt ne! - frusztráltan fogtam rá két ujjal az orrnyergemre. - Ha az apád azt mondja, ne lélegezz, nem fogsz, vagy mi az isten? - végre rápillantottam az arcára és ott valódi megbánást láttam. Csakhogy ezzel én nem tudok mit kezdeni. Attól még nekem nem lesz jobb.
- Én…
- Húsz éves vagyok, nem vagyok hülye és nem élek álomvilágban. Elfogadtam, hogy titokban akarsz találkozgatni és nem akarod, hogy bárki megtudja. Amikor leesett, hogy emiatt ez csak alkalmi dolog lehet, elfogadtam. Én tényleg nem vártam sokat. Még csak nem is vagy az esetem! - fakadtam ki kicsit hisztérikusan már. - De bassza meg, Chanyeoltól kell megtudnom, hogy megházasodsz?
Baekhyun
Életunt ábrázattal meredtem a tanárra és próbáltam meghallani bármit is abból, amit mondott, de a tekintetem minduntalan visszatért a sorokkal lejjebb ülő Yixingre. Nem mondom, hogy jól esett, amit hozzám vágott az ebédszünetben, ám egyrészt igaza volt, nem kéne más dolgába ütnöm az orromat, másrészt én már túl voltam az ilyenekből adódó sértődéseken. Legjobb barátok vagyunk, ismerjük egymást minden oldalról, úgyhogy ez sem állhat közénk.
És valóban. Az óra után Yixing ugyanúgy megállt az én sorom szélén, ami a leghátsó volt és megvárta, míg összeszedem magam. Ami inkább a nyálam letörlését takarta. A szüleim öt félév óta szórják a pénzt az egyetemnek, hogy mindig átcsusszanjak mindenből. A miheztartás végett, nem vagyok szar tanuló, csak lusta. A jegyeim nem rosszak, csak… Ingadozóak. Igen, asszem, ez jó szó lesz rá.
- Bocsi - motyogtam halkan Yixingnek, amint mellé értem. - Igazad volt, jobb mással foglalkoznom, mint a saját nyomorommal.
- Te se haragudj, kicsit nyers voltam - bocsánatkérően mosolygott rám, már megint a gödröcskéivel együtt. Kizárt, hogy ez ne jönne be annak a srácnak. Zhang Yixing mindenkinek bejön!
- Milyen kicsit? Lényegében eltapostál! - nem volt semmi rosszallás a hangomban, miközben kinyitottam magunknak az ajtót. A szünet rövid, az egyetem rohadt nagy, nekünk meg a következő óránk majdhogynem az egész placc másik részén lesz.
Lendületesen haladtunk, azért is, mert a távolban már lehetett látni egy nagyon sötét felhőt, ami felénk tartott. A levegő is lehűlt, ahogy beborult, úgyhogy a kapucnimat a szememig húztam, a kabátomat meg szorosan össze. Aggódva sandítottam oldalra, Yixingen csak egy kardigán volt. Sosem figyel arra, amit az időjárásról mondanak. Egyszer erre még ráfázik. Szó szerint.
Jongdae
Mondhatnánk, hogy türelmesen vártam, hogy Minseok kinyögjön valami választ, még szerintem egy hihető hazugsággal is ellettem volna, de ő csak némán bámult rám a barna íriszeivel. Csakhogy tisztázzuk, nem voltam türelmes kedvemben. Viszketett a tenyerem, hogy beverjek neki. Francba már a férfiúi büszkeséggel!
- Tényleg nincs rá mód, hogy… - Beszarok, ez most komoly?!
- Ajánlom, hogy ez a beszélgetésnek nevezett förtelem ne arrafelé menjen, amerre gondolom - életem valószínűleg legfagyosabb pillantását produkáltam neki. Tényleg nincs benne semmi szégyenérzet?
- Jongdae, én nem akarom, hogy ez véget érjen közöttünk - eléggé meglepődtem azon, hogy milyen lágyan ejtette ki a szavakat, nem fogok hazudni. Mozdulatlanul hagytam neki, hogy gyengéden közelebb vonjon magához a vékony kabátomnál fogva és átkarolja a derekam. Nem értem.
Leszámítva, amikor a barátainkkal mentünk el valahova, mi meg direkt kicsit lemaradtunk, nem igazán töltöttünk időt meghitten. Mi olyan összetalálkoztunk itt-ott, hébe-hóba és smároltunk kapcsolatban voltunk. Vagyunk. Nem tudom. Nem randiztunk, nem mondtunk mélyreható dolgokat egymásnak. Sokat beszélgettünk különféle témákról, komolyabbakról is, azonban arról, hogy velünk mi lesz, sosem dumáltunk.
Vettem a lapot a kétértelmű szavakból, meg a sunyi találkákból. Ő nem áll készen arra, hogy felvállalja magát és mivel megértettem, én is voltam így, nem is erőltettem semmit. Ha sosem jutna el erre a pontra, sem rónám fel neki, de…
- Bocsánatot kérni tőlem olyan megalázó lenne?
Baekhyun
Fürgén tártam ki Yixing előtt a belső udvarról nyíló ajtót, hogy minél előbb, ha nem is melegebb, de legalább szélmentes helyre érjen. Borzongva öleltem át magamat és barátomon is láttam, hogy azért fázik rendesen. Bár ő csak helyesebb lett a széltől kipirult orcáival. Ez eskü, nem fair!
- Hihetetlen - röhögve ráztam a fejemet, miközben megindultam a nagy előadó felé. Yixing értetlen arckifejezéssel követett, ám mondani nem mondott semmit. Abba kéne hagynom ezt, ha így haladunk, még esek bele ahelyett a srác helyett!
- Te vagy hihetetlen, Byun Baekhyun!
- Na! Nem is! - vigyorogva löktem oldalba és örültem, hogy valóban minden rendben volt közöttünk. Ismerős, haver akadt bőven, de olyan, mint Yixing nem volt még egy.
Mindig is imádtam csak úgy szövegelni és mikor bemutatták, mint új cserediákot a suliban, tudtam, hogy ő is fog belőlem kapni. Ő mindig is csendesebb, visszafogottabb volt, de mielőtt barátok lettünk, szinte nem is beszélt. Nehéz lenne behatárolni, mégis hogy lettünk legjobb barátok, egyszerűen… Így alakult. De azt hiszem, az ilyen barátságoknak így lesznek. Csak megtörténnek.
- Ha nem lennél… - vihogva vártam a folytatást, viszont az nem jött. Zavartan pillantottam rá, de ő a vállam fölött nézett el. Mereven. Döbbenten. Mi van? - Si… Siessünk, már elkezdődött az óra - suttogta alig hallhatóan és elkapta a csuklóm, csakhogy engem nem lehet ilyen könnyen elterelni, különösen akkor, amikor Yixing így megrendül valamin. Jó szó rá ez egyáltalán?
Elkerekedett a szemem, amint rájöttem, mire bámult így. Pontosabban mondva, kire. Az Elyxion-ban látott srácra. Itt volt. Az egyetemen. A mi egyetemünkön. És láthatóan valaki jól megsiratta. A kurva anyját! Yixing leendő párjával ezt senki nem teheti meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése