Sziasztok ^^ Megjöttem a következő ChenBaek résszel. Előbb szerettem volna hozni, de kemény hetem volt mind munka, mind magánélet szempontjából és nem volt lelki erőm feltölteni a fejezetet, bocsi. Mindenesetre remélem, tetszeni fog Nektek :3
4. Fejezet
Jongdae
Nem számítottam sokra. Mármint tényleg nem. Nem is olyan körülmények között nőttem fel, hogy legyenek elvárásaim. Vágyaim. Nevezzük őket bárminek. De egy kibaszott bocsánat nem egy olyan nagy kérés. Szerintem. De hát, ugye a kőgazdagok között bizonyos dolgok máshogy működnek.
Lestrapáltan csoszogtam a befektetés alapjai órámra, alighanem vörös szemekkel és félholt arccal. Talán be se engednek a késés miatt. Vagy az ábrázatom miatt. Lehet, jobb is lenne. Szörnyen fáradt vagyok.
- Elnézést! - motyogtam kimerülten és, mivel nem zavartak el, az egyik legközelebbi üres hely felé vettem az irányt, hogy minél előbb kikerüljek mindenki látóteréből. Megviselten hajtottam a fejem a padra, majd el is rejtettem azt a könyökhajlatomban. Hogy ha az arcom látványa nem lett volna elég ahhoz, hogy megértsék, élni sincs kedvem, így remélem, megértik, hogy senki se szóljon hozzám. Lehetőleg a tanár se. Meghalok szégyenemben.
Még egy tetves sajnálom-ot sem érdemlek. Ennyi elég is lett volna nekem. Nem vagyok szomorú, mert vége Minseokkal. Volt minek vége lennie? Jobb is, hogy megszabadultam tőle. Legalább a tanulásra tudok koncentrálni. Mondjuk, azt eddig is tudtam. Az a néhány alkalom, amikor vele voltam, nem vett el sokat az időmből. És titkolóznom sem kell többet Chanyeol előtt, hova megyek, vagy éppen hol voltam. Nem mintha rá tartozna. Én sem kérdezgetem tőle. Találok majd mást, amikor eljön az ideje. De hogy egy nyamvadt bocsánatot nem tudott kinyögni!
- Az a rohadék! - a tanár felháborodottan nézett rám és ezúttal tuti kész volt kibaszni az órájáról, ám akkor hirtelen betört a terembe egy világos barna hajú srác. Úgy értem... Betört. Tényleg. Még a kilincs is leesett. Mi a fasz?!
Baekhyun
Lassan billent a fejem Yixing felé, azt követően karba fontam a kezeimet és ellenkezést nem tűrően pillantottam rá. Ő még mindig a vállam felett bámult át, holott a srác már sehol sem volt. Bement az egyik szemináriumi terembe. Ezek kisebbek, inkább gyakorlati órákra vannak használva, vagy kis létszámú csoportok elméleti óráihoz. Ezekből nem sok van és tekintve, hogy délután van, biztos valami külön óra, ha ilyen helyen van. Szóval nagy eséllyel okos. Remek, tökéletes Yixinghez!
- Ha nem hívod el randira, amint kilép azon az ajtón, én teszem meg! - kínai barátom végre rám nézett. Holtra vált arccal. Jézusom, mintha világmegváltó beszédet kellene előadnia!
- M-Mi?! Mi a frászkarikáról beszélsz? Órára kell mennünk! Elkéstünk így is!
- Szarok rá. Meg a tanárra is. Azt akarom látni, hogy összeszeded a bátorságodat és végre-valahára elhívod egy rohadt randira. Csak egy kérdés, Yixing! - nem hittem volna, hogy egyszer azért fogok könyörögni neki, hogy randira hívjon valakit. Szívtam a vérét vele eleget, de ez most komoly. Halálosan komoly. Nem sokat tudok a srácról, konkrétan semmit, azonban eddig úgy tűnik, pont Yixinghez való. Még jól is néznének ki együtt.
Nem mondott semmit sem erre, csak megragadta a csuklóm és megpróbált elrángatni. Nem adtam könnyedén magam. Úgy civakodtunk, mint egy rossz testvérpár. Filmek alapján így képzelem. Az igazi testvéremmel szörnyű a kapcsolatom.
Röhejes volt az egész és csak még hihetetlenebb lett, amikor fejjel előre nekivágódtam a srác óráját rejtő ajtónak, majd be is estem magammal véve gyakorlatilag mindent. A terem számát, az órarendet róla. Meg a kilincset. Ilyen szituációba még nem kerültem soha, pedig nem vagyok patyolat tiszta.
Jongdae
A lehetőség pont adott volt, én pedig élni szándékoztam vele. A tanár úgy is épp ki akart tenni az órájáról. Ki se pakoltam a cuccom, úgyhogy nem volt nehéz csak felkapni a táskám és rögtön az ajtón bezuhant fiatalhoz menni, hogy segítsek neki. Egy kicsit fura. Mondhatni csillogó szemekkel néz rám. Igen, ez határozottan fura.
- Fel tudsz állni? - kérdeztem tőle halkan, s kedvesen, miközben a vállai alá nyúltam. A homlokán láthatóan nőni kezdett valami, amit biztos jobb volt most kezeltetni, mielőtt mondjuk, összeesik valahol agyrázkódás miatt, vagy isten tudja. - Gyere, segítek!
Még mindig csak meredt rám hatalmasra tágult szempárral és most már azért tényleg féltem, hogy valami komolyabb baja van. Zavartan lestem át a kissé lenőtt tincseimen, amikor két újabb kar nyúlt a fiú hónalja alá, azután sűrű elnézések következtek a tanár felé. Én meg elbambultam és asszem, talán, lehet, hogy végigstíröltem a megjelenő kínai srácot, amíg kisétáltunk a teremből. Nem. Nem. Baszki, Kim Jongdae, ne is gondolj rá!
- Köszi és bocsi - valami nevetséges nyikkanás csúszott ki belőlem, mihelyst meghallottam a fülemnek igencsak kellemes baritont, ahogy hozzám szól és… Bassza meg, elpirultam! Istenem, hiszen most dobtak, te balfasz! Vagyis… Végül is Minseokkal nem jártunk, vagy mi, szóval… Szedd össze magad, te barom!
- Én… Öhm… - Ezután az égés után, nagyon ajánlom, hogy reggel fel se ébredjek!
- Amikor Baekhyun felspanolja magát, megesik, hogy túlzásba esik - édes, talán kicsit feszélyezett nevetés bukott ki belőle, mire borzongás futott végig a gerincem mentén és inkább lesandítottam az említettre. Ő még mindig ámulva és igen, szájtátva, kémlelt fekete íriszeivel.
- Rendben van a barátod? - ami azt illeti, aggódtam szerencsétlenért. Talán valóban van valami baja és nem az eséstől. - Esetleg… Tudod… Beteg? - Ezt illik így megkérdezni?
- Nyugi, Baekhyun csak a józanész határain belül kattant! - Édes istenem, hol a francban volt eddig ez a pasi?
Baekhyun
- Ne vigyorogj! - Yixing egyre idegesebben és erősebben szorította neki a jeget a homlokomnak az orvosi szobában. Rohadtul fájt, de megérte. Ez a reakció felért egy köszönömmel. Ezer százalék, hogy látta, hogy néz rá a srác. Mindig látja őket, csak nem foglalkozik velük. Meg kéne tudom a nevét.
Végigmérte. Végigmérték egymást. Láttam. Bejött. Nem hiszem el, tényleg bejött! Bár jobb lett volna, nem kikötni itt egy kibaszottul lüktető fejfájással. Mindegy. Bejött! Idén hamarabb jön a karácsony?
- Nagyon remélem, hogy legközelebb nem faszságokat fogsz mondani neki, hanem elhívod randira! Gyakorlatilag majdnem meghaltam értetek!
- Inkább haltál volna meg! - morogta ingerülten és belevágta az ölembe a jeges kis csomagot. Geci hideg volt. - Megkértelek többször is, hogy ne szólj ebbe bele!
- Nem is szóltam bele, csak… Nos, szembe jött velünk és gondoltam-
- Nem, Baekhyun, te nem gondolkodsz. Ez a baj! - feszülten markolt ében hajkoronájába és innen tudtam, hogy átléptem egy határt nála. Megint. De tényleg csak… Felbukkant a lehetőség. Valakinek élnie kellett vele és, ha nem ő, akkor én. Akármi is történt velük valamikor régen, úgy néz ki, hogy a vonzalom még megvan, szóval… Ha már én nem lehetek boldog, Yixing az lesz és kész!
Nekinyomtam a jeget újra a fejemnek és alsó ajkamat harapdálva pillantottam rá Yixing feldúlt alakjára. Talán… Valami rohadt durva dolog történt közöttük, vagy mi? Yixing olyan… Nagyon zaklatott. Eddig is láttam rajta, hogy elég érzékenyen érinti ez, de nem gondoltam, hogy ennyire szar a helyzet. Abban a hitben voltam, hogy… Hát, tudjátok, zavarban van a srác miatt és csak játssza a fagyos herceget, közben meg vágyakozik utána. Asszem, ezt elbasztam.
Jongdae
Egy ideje már mozdulatlanul, illetve tök némán feküdtem az ágyamon és plafont bámultam, amikor Chanyeol betoppant a szobába. Először észre se vettem úgy elvesztem a gondolataimban. Aggódtam a fiúért, aki beesett befektetésre. Lehet, hogy súlyosan megsérült. És a barátja…
- Úgy látom, visszatért a régi Jongdae - meglepődve pislogtam rá szobatársamra, aztán csak továbbra is szótlanul bólintottam. El is felejtkeztem Minseokról meg úgy az egész szarságról vele. Elvonták a figyelmemet az órán történtek. Örülök. - Minden oké?
- Hmm? - értetlenül néztem Chanyeolra, leült az ágyam szélére és onnan fürkészett tőle szokatlanul komoly tekintettel. - Persze - suttogtam végül. Nem mintha elmondhatnám neki, hogy mi volt Minseokkal. Bármennyire is dühös vagyok rá, nem akarom kiadni a titkát. Az ő döntése, mikor és kinek mondja el, hogy meleg. De arról végül is mesélhetnék, hogy volt valaki…
- Nekem nem úgy tűnik, de ha nem szeretnél róla beszélni…
- Volt… Valaki - nyögtem ki elvörösödve és közben zavaromban a tarkóm piszkáltam. Chanyeol fekete szempárja azonnal felcsillant és már láttam is magam előtt, ahogy egész este, valamint éjjel kikérdez róla, ám gyorsan le is esett neki, milyen igeidőt használtam a mondatban.
- Volt?!
- Hát… Dobtak? Vagy inkább… Dobtam? - barátom sűrűn pislogva vizslatott a kérdő hangsúly miatt, azután felhúzta a bal szemöldökét. Kicsit több, mint egy éve ismerjük egymást és egész hamar meg is tudtuk a fontos dolgokat. Minthogy én a pasikat szeretem. Ez igen fontos infó. Az kellett volna nekem, hogy egyszer csak kihajítson innen.
- Megcsalt? - Hát… Ahonnan nézzük. Gőzöm sincs, hogy hozzáért-e valaha is ahhoz a csajhoz.
- Bántott? - A lelki fájdalom számít?
Inkább kussban maradtam.
- Megölöm! - Ez nagyon jól esik. Köszönöm, Chanyeol.
Baekhyun
A taxi a maradék életet is kirázta belőlem. Egy hangyafasznyit most már paráztam, hogy ez a fejsérülés rosszabb, mint gondoltam és sok mindent megadtam volna azért, hogy valaki legyen itt velem. Szerintem végleg elüldöztem Yixinget magam mellől. Döbbenetes, hogy pont most sikerült és egy srác miatt. Nem előbb és nem a nagy szám miatt. Bár ez utóbbi valahol hozzáköthető.
Hullafáradtan léptem be a házba, rögtön levágtam a táskám, a kabátom, illetve a cipőm a sarokba és már mentem is tovább a szobám felé. Ez a nap megterhelőbb volt, mint hittem. Vagy inkább én voltam megterhelő és Yixingnek. A picsába, nem kellett volna erőltetnem!
Félig már egy álomban jártam, amikor hangokat hallottam lentről. Ijedten pattantam fel a hatalmas franciaágyról és az egyik legvastagabb tankönyvemet felkapva az asztalról indultam meg lefelé. Ilyen az én szerencsém. Még ez is!
- Add meg magad! - ordítottam és oda se nézve nekidobtam a könyvet a betörőnek, majd nem túl kecses mozdulatokkal hadonászni kezdtem. Ezt eddig max egy horrorfilm paródiában tudtam volna elképzelni.
- Jesszus, Baekhyun! Állj már le! - Yixing megragadta mindkét kezem és leszorította közénk, mielőtt még egyikünknek nagyobb baja lenne. Nem túl szexi az a vörös folt a nyakán, ahol nekihajítottam a könyvet.
- Mi a faszt keresel itt?! És így?! Baszki, Yixing! - ahogy az adrenalin távozott belőlem, visszatért a fejfájás és egy egészen kicsit mintha szédültem is volna.
- Jöttelek megnézni. Mégis mit gondoltál, ki lehet az, ha nem szólalt meg a riasztó?
- Nem tudom. Nem sokat gondolkoztam. Fáj a fejem.
Kínai barátom nem mondott erre semmit, csak gyengéden csuklón fogott és visszavezetett a szobámba, azt követően lefektetett, s betakargatott. Többnyire én el szoktam ezeket viccelni, látványosan nyafogok, de most valóban szarul éreztem magam. Örülök, hogy itt vagy, Yixing.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése