A megtévesztés őszintesége [ChenBaek] 6. Fejezet

Sziasztok, megjöttem a kövi résszel ^^ A félreértések folytatódnak, itt-ott egy kis füllentés belefér, csak nehogy erre még ráfázzanak a srácok és Baekhyun szööööörnyen kitartó :D Kellemes olvasást hozzá ^^

6. Fejezet

Jongdae

Fázósan süllyesztettem el a kezeimet a kabátom zsebeiben, közben óvatos pillantást vetettem a mellettem szintén zsebre tett kezekkel sétálóra. Yixing, mint szerencsésen megtudtam a nevét, elég feszülten lépdelt, néha hátra is lesett. Először még én is megnéztem, miért, aztán persze, rájöttem, hülye voltam, nyilván a barátját ellenőrizte, Baekhyunt. 

Vártam, mikor szólal meg és kér meg, hogy kussoljak róluk. Más miatt gőzöm sincs, miért akart volna velem kettesben beszélni. Bár azt hármasban is lehetett volna. Mondjuk, Baekhyun elég erősen tagadta, hogy van valami közöttük. Baszki, remélem, nem azért így vagyunk, mert Yixing kinyír valahol!

- Szóval - köszörültem meg a torkom - mit akarsz, vagy akartok tőlem? - Kissé elment a hangom félelmemben.

Yixing idegesen sóhajtott fel, azt követően ismét hátrasandított. Ezek tényleg megölnek, bassza meg! Önkéntelenül is oldalra mozdultam, mire Yixing értetlenül húzta fel a szemöldökét, azután hirtelen elkapta a karom. Én meg felsikítottam. Rémülten. Meg olyan igazán csajosan. És lendült is a balom, hogy behúzzak neki, ami így, hogy váratlanul érte, be is talált.

- A közelembe se gyere, vagy kapsz még egyet! - ordítottam rá. Legnagyobb döbbenetemre felnevetett. Ez őrült!

- Ezután Baekhyun tuti azt fogja hinni, hogy tényleg ismerjük egymást.

- De… De mi nem ismerjük egymást - motyogtam zavartan. Yixing megérintette az alsó ajkát ott, ahol bevertem neki.

- Neki szent meggyőződése, hogy valami nagy szarság történt közöttünk. És szeretné, ha kibékülnénk és randiznánk, mert szerinte amúgy bejövünk egymásnak - Hogy mi a faszom?!

Baekhyun

Szájtátva meredtem Yixing és Jongdae távolban lévő párosára. Jongdae lekevert egyet Yixingnek. És Yixing nem is védekezett. Engedte neki, hogy megüsse. Elképzelni se merem, mi a jó életet csinálhatott Yixing, hogy ezt kapta érte. Bár ha nem védekezett, holtbiztos megérdemelte. Erről el kell vele beszélgetnem. Már ha szóba áll még velem. Ezúttal tényleg messzire mentem. 

Nyilván ide nem hallottam semmit, ám elég hevesen társalogtak. Mondjuk, nem vagyok biztos benne, hogy ez a jó szó rá. Lehet, ez inkább veszekedés és Yixing mégis csak a legjobb barátom. Bármit is tett, csak meg kéne védenem még egy nyaklevestől. De talán beleszólnom se lenne jobb. Megint.

- Francba már! - aggódva borzoltam meg a tarkómnál barna tincseimet és némi belső vesződés után, csak megindultam feléjük. Inkább újra félreállok, ha látom, hogy minden oké.

Alig értem néhány méter távolságra, Yixing nagyon csúnya tekintettel nézett rám. Olyan ha közelebb jössz, kitépem a szép hajadat tekintettel. Féltem a hajam, úgyhogy nem megyek közelebb. Kicsit sem átlátszóan és nem mellesleg röhejesen, vizsgáltam az egyik fát, azonban hamar letettem róla és helyette a mobilom nyomkodtam, ami rohadt gyorsan el is vonta a figyelmem a két srácról. 

Egyre ingerültebb voltam, ahogy olvastam egy az apám titkára által küldött üzenetet. Meghívtak valami tipikus arcoskodós partira. Vagyis nem meghívtak. Parancsoltak nekem. Az apám parancsba adta, hogy ott kell lennem, talpig dizájner cuccokban. Ismétlem, a titkára által. Még csak nem is ő. Ennyit érek neki.

Jongdae

A rövidke kis húsz évem alatt szerintem eddig összesen nem voltam olyan értetlen, mint az elmúlt pár percben. Vagy napban. Egyik hülyeség jön a másik után és én már nem bírom tartani a lépést velük. Valami itt kurvára félrement egy ponton. Próbáltam kinyögni valamit, komolyan próbáltam, de csak elnyíltak, majd összezáródtak az ajkaim. Valaki magyarázza már el, mi a nyamvadt élet van!

- Akkor nem jártok? - csúszott ki végül belőlem. Tényleg ezt éreztem a legfontosabbnak megtudni?

- Nem - sóhajtott fel Yixing igencsak fáradtan. Asszem, ez nemcsak engem viselt meg úgy. - Csak… Nos, ez bonyolult. Láttalak valakivel, akit… Khm, bocs, de rohadtul nem szívlelek, mert kibaszott Baekhyunnal és valahogy… Esküszöm, gőzöm sincs, hogy, de valahogy folyton úgy alakult, hogy ott voltál és… Igyekeztem rejtegetni a csávót, de… Hát… Baekhyun a végén eléggé félreértett mindent veled kapcsolatban. Mindent is.

Lassan bólintottam és közben az agyam már kereste is, hogy ki lehet az. Sok mindenkit ismerek Chanyeol által, de olyan, akivel sűrűn együtt láthattak, főleg az egyetem környékén, nem sok van. Talán pont Chanyeol. De neki valami fura kattanása van Kyungsoo felé, ez majdhogynem tény itt. Kizárt, hogy ő legyen az. Más meg… 

- Minseok - bukott ki a számon. Nem kérdés volt, kijelentés. Más nem lehetett. De mégis hogyan? Csak nem… Végül is fasz tudja, talán mással is volt rajtam kívül. Vagy előttem. Nem jártunk hivatalosan. Meg sehogy sem. Akkor Baekhyun és ő…?

Baekhyun

Fancsali ábrázattal pillantottam fel a két srácra, kurvára el akartam húzni innen. És úgy néz ki, egyedül fogok. Láthatóan kezdett rendeződni a helyzet, mert úgy tűnt, nyugodtan beszélgetnek egymással. Erre vágytam. Nyertem. Elértem, hogy rendbe jöjjön az, ami történt régen. Mégis… Nem akarok egyedül hazamenni.

Lesütöttem a pillantásomat és egy hátra arccal úgy döntöttem, lelépek. Most már én csak felesleges harmadik kerék vagyok. Erre nem is gondoltam. Ha Yixing bepasizik, anyám, erre nagyon fura még csak gondolni is, én nagy eséllyel egyedül fogom tengetni a mindennapjaim. Szóval jobb lesz hozzászokni. 

- Hé! - meglepődve pislogtam Yixingre, amikor hirtelen elkapta a csuklóm és maga felé fordított. - Hova mész? Miután ekkora szarba kevertél, nem illik elhúzni!

- M-Mit csinálsz, ember?! Végre összejön a randi, erre idejössz? Tipli vissza!

- Jézusom, Baekhyun! Nincs semmilyen randi - kínai barátom mérgesen szusszant fel, azt követően elengedte a karom és megmasszírozta a halántékát. - Ez nem így működik - motyogta végül egészen esetlenül. Nocsak!

- Persze, mert fel is kéne tenned azt a nyomorult kérdést! Vagy… Visszautasított? - Nem. Biztos nem. Yixinget nem utasítják vissza. Kizárt. 

Valami megvillant a sötétbarna szempárban, aztán akadozva bólintott. Visszautasították. Yixinget visszautasították. Eljött a világvége. Más oka nem lehet. Jongdae végigmérte múltkor. Elpirult! Ergo tetszik neki. Ha van is valakije… Nem, tuti nincs neki. Végigstírölte. Rendesen. Tetőtől talpig. Ha lenne valakije, nem lengeti rajta a szemét végig. A francba már, meddig kell nekem - mondom, nekem -, tepernem egy tetves randiért ezek között?

Jongdae

A tervem, miszerint egy kis séta alatt lenyugszom az egész rohadt Minseok szarság miatt, dugába dőlt Yixing szavai után. Tehát Minseok kibaszott Baekhyunnal is. És Yixing méltó legjobb barát szeretett volna lenni és megóvni őt. Ez… Nos, nem állítom, hogy nem jön be.

Elgondolkozva figyeltem a két fiút még néhány pillanatig, majd egy villámgyors fordulással sebesen célba vettem a kollégiumot és reménykedtem benne, hogy Minseok még a Chanyeollal közös szobánkban van. Nem teszi zsebre azt, amit ezért kap tőlem. Minden évfolyamon kipécézett valakit magának, vagy mi a fasz? Lassan eskü, sajnálni fogom a menyasszonyát.

Hurrikánként érkeztem meg a szobához és nem finomkodva ki is basztam az ajtót, azonban bent csak Chanyeol bámult vissza rám elcsodálkozva. Mintha nem látott volna még totális idegben. Lehet, nem. Nem sűrűn esik meg velem.

- Jong-

- Hol van? Hol van az a szemét? - ezen a ponton már leszartam magasról, hogy Chanyeol megtudja-e, hogy Minseok volt az a köcsög, aki átbaszott. Én tényleg nem akartam belerondítani a barátságukba. De ami sok, az sok. Pont. 

- Ki? Jongdae, mi történt? Hé! Nyugi! - a hosszú lábaival nem volt nehéz odaérnie hozzám, mielőtt már mentem is volna tovább, hogy megkeressem Minseokot és… Isten tudja. Talán agyonverem. Egy monokli az egyik szeme alá azért most már érne. Baekhyun olyan kedves srácnak tűnik. Meg egy kicsit kattantnak, de ez mellékes. Nem bánthatta őt is. Minden frusztrációmat rá fogom zúdítani Minseokra. Vagy itt, s most Chanyeolra.

Baekhyun

Nem sok hiányzott szerintem ahhoz, hogy Yixing háta kilyukadjon. Pislogás nélkül szegeztem rá a tekintetem, közben ő, mint aki semmi hülyeséget nem csinált, tanult. Miközben Jongdae is valahol a kollégiumban van! Fingom sincs, hogy egy koleszban van-e Yixinggel, gyanítom, nem, de legalább itt van a kollégium területén. Itt lehet bármelyik épületben, Yixing meg magol! Az eszem megáll!

- Attól nem lesz Jongdae a férjem, hogy így bámulsz rám - szólalt meg semleges hangon, továbbra is a könyvét, majd a gépét nézve. Hát pedig lehetne!

- Tehát gondolatban már itt tartasz? Oké, ez tetszik! - ártatlan mosollyal csúsztam előrébb az ágyán, közelebb hozzá és az állam megtámasztottam a tenyeremben. 

Nagyon szerettem volna megkérdezni, mi történt pontosan közöttük régebben, ám úgy éreztem, ezúttal tényleg jobb lesz nem átlépni a határt. Az a múlt. Már nem számít. Most már csak az számít, hogy a végére normálisan dumáltak egymással a kezdeti nehézségek ellenére. És ebből bármi alakulhat még. Például egy istenverte randi végre.

- Nem tartok sehol, Baekhyun.

- Attól még, hogy… Visszautasított… Az nem azt jelenti, hogy nem jössz be neki. Láttam, amit láttam, bejössz neki - Jó, ez kezd gáz lenni. Folyton győzködöm szerencsétlent, utána meg rábaszik. 

Felsóhajtott és beletúrt ében hajába, úgyhogy gyorsan befogtam, mielőtt még belém vágja a tollát. Oké, ideje változtatni a dolgokon. Nincs randi. Rendben. Akkor ideje, hogy kicsit megismerkedjenek. Csak mint… Barátok. Haverok. Ismerősök. Bármi. Aztán… Aztán kicsikarom azt a rohadt randit!

Jongdae

Chanyeol, mint valami menő egyetemen végzett, diplomás pszichiáter, alig két másodperc alatt rábeszélt, hogy ne akarjam megölni Minseokot. Igazából nem kellett mondania semmit, csak rám nézett a hatalmas, sötét szempárjával, ami olyan volt, mintha egy kiskutya próbálna kunyerálni tőlem még jutalomfalatokat és kb azonnal az összes idegességem elpárolgott. 

Ahogy lenyugodtam, már tudtam is, hogy később megbántam volna, ha elküldöm Minseokot a halálfaszára. Arról nem is beszélve, hogy milyen szar alaknak éreztem volna magam, ha kiadtam volna a titkát. Csak az menti meg a seggét, hogy nem akarok ilyen szemét lenni.

- Elmondod végre, hogy mi a fészkes fene van mostanában veled? - Chanyeol tőle szokatlanul aggódva tette fel a kérdést. - Tudom, hogy volt valami csávó, de ez még mindig miatta van? Vagy valaki más az? 

- Végül is… - pusmogtam szinte hangtalanul magam elé. Chanyeol íriszei rögvest felcsillantak némi infó reményében és sebesen átült mellém az ágyra. Akár megemlíthetném neki Yixinget is. Csak… Terelésként. 

- Juj, izgi! Helyes? Várj, ez engem nem érdekel! Köcsög volt? Kicsinálom őt is! Már ha egyszer végre mondasz egy nyomorult nevet is - halkan felnevettem, Chanyeolnak valóban elég egy egészen kicsi ahhoz is, hogy jobb kedvre derítsen. Megfogtam vele az isten lábát, hogy ő lett előző évben a szobatársam. De nem keverhetem szarba Yixinget.

- Ami azt illeti, helyes.

- A picsába már, Jongdae, mondtam, hogy ez engem nem érdekel! Valami szaftosat kérek!

- Szégyentelen vagy! - jelentettem ki úgy, mintha csak az időjárást közöltem volna. Nem, nem keverhetem szarba Yixinget és nem is akarom, de asszem, igen, elterelésnek jó lesz.