Sziasztok ^^ Végre megérkeztem a kövi résszel, bocsi, hogy eddig tartott :( Nagyon remélem, hogy most már vissza tudok térni a kb heti egy részhez, de majd meglátjuk, igyekszem :3 Kellemes olvasást a fejezethez ^^
(Mi ez a BaekYeol solo album helyzet??? Nem bíííírom ':) )
17. Fejezet
Jongdae
- Elment a józan eszed! - Yixing idegesen tett egy kört a kicsiny koleszszobában, majd megtorpant előttem és a csípőjére fogott. - Nem elég az, ami…? - jelentőségteljesen kettőnkre mutatott, aztán óvatosan az ajtó felé pillantott. Baekhyun kiment, hogy nyugodtan megbeszélhessem ezt a kamurandizás Baekhyunnal dolgot Yixinggel. Merthogy mi tényleg járunk Yixinggel. Édes istenem, ebben egy szó igazság sincs!
- Az én hibám az egész - motyogtam csöndesen és a hátam meggörnyedt, ahogy elengedtem magam.
- Nem! - jelentette ki Yixing hevesen és megragadta mindkét csuklóm. Gyengéden húzott le az ágyra maga mellé és komoran nézett rám. - Nem te tehetsz arról, hogy Minseok és a volt csaja összekerült. Semmi közöd ehhez. Csak… Kicsi a világ.
- Segíteni akarok neki.
- Nem veheted a válladra az ő gondjait is - megemelte az állam és önkéntelenül is elvörösödtem; Yixing még mindig helyes volt. A véresen komoly Yixingről ne is beszéljünk. - Alig bírod a mi hazugságunk terhét már. Ne vegyél még egyet a nyakadba. Kérlek, Jongdae!
Feszülten rágcsáltam az alsó ajkam és bevallom, a tudatom legmélyén én is tudtam, hogy nem kéne. Nemcsak a saját épeszűségemért, hanem azért is, mert nem akartam, hogy Baekhyun is hazudozzon jobbra-balra. Különösen a családjának. Tisztáznia kellene velük a dolgot. Biztos megértenék. Csak megértenék.
Mégis, ott motoszkált bennem, hogy nem mindenkinek van olyan megértő családja, mint nekem. Ha csak egy kicsit is olyan szar volt a helyzet, mint Baekhyun reakcióiból leszűrtem, valóban jól jöhet neki a segítségem. Néhány alkalom náluk nem lehet olyan szörnyű. És gondolom a szobájában lennénk. Megismerkedhetnénk normálisan is. Bár egy hazugságokon alapuló barátság nem hangzik túl jól.
Baekhyun
Csak egyszer hallottam Yixing baritonját felcsendülni, amíg a párosra vártam, hogy kinyögjenek végre valamit, de az az egy szó is igencsak dühösnek hangzott. Nem. Persze, hogy nem a válasza. Mi más lenne? Egy normális ember még a legjobb barátjának sem mondana igent egy kamukapcsolatra. Talán lefizethetnék valakit.
- Baekhyun!
- Hmm? - zavartan löktem el magam a faltól, Jongdae szobájának ajtaja mellett dekkoltam, és aggódva figyeltem, ahogy Jongdae mögött felbukkan Yixing is. Képtelen voltam bármit is leolvasni az arcáról, felvette az érzelemmentes álcáját. Vele szemben Jongdae meglepően nagy mosollyal fürkészett fekete szempárjával.
- Megoldjuk, ne félj!
- Akkor…? - reménykedve vizslattam Jongdae nyugodt ábrázatát és megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, amikor bólintott. Bassza meg, beleegyeztek!
Nem gondolkoztam, fürgén kinyúltam és magamhoz öleltem mindkettőt a nyakuknál fogva. Csak hálálkodtam folyamatosan, a megszokott szófosásomnál is sebesebben és addig, ameddig Yixing be nem tapasztotta a számat, meg sem álltam. Igazából még utána sem, csak már nem lehetett hallani, aztán mikor láttam, hogy Yixing Jongdae-ra sandít, sietve leléceltem. A francba, remélem, nem okozok ezzel ellentétet közöttük.
Fázósan süllyesztettem el a kabátom zsebeiben a tagjaimat és dideregve toporogtam a kollégium előtt. Fingom sincs, hogy lesz ez, azonban most megvárom Jongdae-t és… Kitaláljuk. Amúgy sem vagyok túl tapasztalt, eddig csak egy kapcsolatom volt és mi sosem voltunk azok a randizós típusúak az exemmel. Mi csak… Mindegy.
Eskü, úgy néztem fel a néhány fokkal feljebb megtorpanó Jongdae-ra, mintha ő lenne az életem megmentője, amikor kilépett a kolesz nagy ajtaján Yixinggel. Nem tudom, mit beszéltek még, mielőtt kijöttek, de kínai barátom már nyugodtabban festett. Súgott valamit Jongdae fülébe, azt követően biccentett neki és nekem is, végül a saját kollégiuma felé vette az irányt. Istenkirály. És most mi a fasz lesz?
Jongdae
Emlékszem a gyomorgörcsre, amit akkor éreztem, amikor Yixinggel kezdtük ezt a kamurandizós hülyeséget. Most semmi nem volt. Semmi. Az égegyadta világon semmi. Úgy sétáltam Baekhyun oldalán a házuk felé, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog. Biztos megedződtem. Ez gáz. Kurvára gáz.
Alig járt az idő kicsivel ebéd után, viszont emiatt sokan voltak kint az utcákon. Gondolom, senkinek nem volt kedve főzni. Ahhoz képest, hogy november vége felé közeledtünk, nem volt nagyon hideg ma. Azért ökölbe szorultak a kezeim a fekete kabátom zsebeiben. Oké, megeshet, hogy a tudatalattim tart az elkövetkezendő percektől.
- És… Öhm… Hogy gondoltad, hogy… Tudod… - gőzöm sem volt, hogy álljak a helyzethez. Mármint Baekhyun miatt. Ez nem randi. És ő nem… Meleg. Igazából Yixingről sem tudom, hogy valaha gondolt-e rám úgy. De legalább Yixing igyekezett rájátszani az egészre. Baekhyun tuti nem gondolta tovább ezt az első lépésnél.
- Hát… Nem tudom. Csináljuk azt, amit Yixinggel szoktál.
- Mi? - sűrűn pislogtam magam elé és ebben a szent pillanatban elgondolkoztam rajta, hogy Baekhyun épelméjű-e. Nem először, de most valóban kétségeim voltak, hogy nem-e zakkant totálisan. Akadozva billent a fejem felé és szerintem neki is leesett, mit mondott, mert szinte rögtön elvörösödött.
- Úristen! Jézusom, nem! Dehogy! Bocs! - akaratlanul is elnevettem magam. Annyira szürreális volt az egész. Csakugyan azt kéne csinálnunk, amit Yixinggel szoktunk. Mondjuk, Yixinggel nem valamelyikünk szüleit akartuk átverni, a tulajdon házukban.
- Nyugi - még mindig kuncogva ragadtam meg a kabátja ujját és finoman visszahúztam, ugyanis készült világgá rohanni zavarában. - Arra értettem, hogy… Mit szeretnél mondani a szüleidnek, ki vagyok? Hogy fogsz bemutatni?
Baekhyun
Nem szokásom megtervezni semmit. Nyilván ezt sem terveztem meg. Csak… Jön az ötlet, aztán lesz valami. Bár ezúttal talán ennél tényleg több kéne. Vagy épp nem. Nem mintha igazi lenne.
- Gondoltam, a neved mondom - nyögtem ki végül halkan. Jongdae apró mosollyal szemlélt, majd megrázta a fejét. Hát, de ez a normális, nem? Végül is ez a szitu sem normális, ha úgy nézzük…
- Nem kéne rögtön hozzátok menni - szólalt meg szórakozottan és elpillantott mellettem. - Felhúztad őket, nem? - félszemmel kémlelt, azután ismét mögém sandított.
- Inkább felbasztam. Miért?
- Jobb lenne, ha tudod… Khm, elmennénk valahova. Fura, hogy mindjárt haza is viszel, miután odavágtad nekik, hogy… Tulajdonképpen is mit mondtál nekik? - egy elég érdekes nyikkanás csúszott ki belőlem a kérdésre és már láttam is magam előtt az anyám arcát. Ezt megtartom magamnak.
- Az már mindegy. Akkor… Szóval úgy kéne tennem, mintha lenne egy... Valakim. Alig lenni otthon, későn hazaérni, ilyesmi.
- Aha - Oké, ez nem lesz nehéz. Amúgy is annyit vagyok csak otthon, amennyit feltétlen szükséges.
- Nagyon kis sunyi vagy - széles vigyorra húzódott a szám, közben puhán vállon boxoltam. - Tetszik! Yixing tuti élvezi ezt a kettősséget - tettem még hozzá egy kacsintással, ám gyorsan rendeztem vonásaimat. Jongdae látványosan vesztett a jókedvéből és ez érthető volt. Rákényszerítem erre, holott akár Yixinggel is tölthette volna a vasárnapot.
- Ne beszéljünk Yixingről, kérlek - szólalt meg alig hallhatóan, mire rögvest bólintottam. - És most… Hova menjünk randi címén?
Jongdae
Úgy rángatózott a jobb szemem alja, hogy azt hittem, meg sem áll és végül orvoshoz kell vele mennem, vagy isten tudja. Sok minden megfordult a fejemben, vadabbnál vadabb dolgok, elvégre Baekhyunról volt szó. De végső soron Yixinggel legjobb barátok. Baekhyun egy játékterembe hozott. Abba a bizonyos játékterembe, ahová Yixinggel is jöttünk, nem is egyszer. Ez halálkomoly?
Magamban morogva masszíroztam meg a nyakam hátsó részét, azt követően végigsiklott pillantásom a megannyi játékon, végül beletörődve kullogtam a mai kamubarátom után. Ez kész vicc, baszki!
- Gyere már! - magamra erőltettem egy mosolyt és afelé a játék felé mentem, amelyik felől Baekhyun integetett nem kicsit feltűnően. Muszáj voltam jóképet vágni ehhez, Baekhyunnak gőze sem volt arról, hogy Yixinggel gyakorlatilag itt bujkáltunk, amikor kamurandiztunk.
- Biztos, hogy-
- Vagy itt kaja is - szakított félbe izgatottan. Tudom, a picsába is! - Szólj, ha éhes vagy. Bármit megveszek neked - Ma már nem leszek éhes hála neked, kedves Baekhyun. Vagy már soha.
Igyekeztem ráhangolódni Baekhyunra és csak élvezni a délutánt, azonban azok után, hogy ide, pont ide, jöttünk, képtelen voltam. Yixinggel legalább egy idő után el tudtam engedni magam, viszont Baekhyunnal nem ment. A gyomorgörcs visszatért és rosszabb volt, mint valaha.
- Nagyon jól mennek - egy izzadságcsepp indult meg valahonnan a halántékomról, amikor Baekhyun kb nekizuhant a kis álló asztalnak mellettem igencsak vidáman. Bassza meg! Tényleg, nekem ezekben szarnak kéne lennem!
- Kezdők szerencséje - zavartan nevettem fel, de esküszöm, belül már haldokoltam. A gyomoridegtől meg lehet halni? - Hozok… Valamit - motyogtam égő arccal és szélsebesen a pult felé sprinteltem. Istenem, ez rosszabb, mint Yixinggel az elején!
- Minden hétvégén más sráccal fogsz jönni?
- Te-Tessék? - kérdeztem remegő hangon, miközben hatalmasra tágult szempárral bámultam a fára könyökölt fiúra. - Miről beszélsz?
- Eddig Yixinggel jöttél, most Baekhyunnal. Kipróbálod mindkét barátot, mielőtt döntesz, melyik kell, vagy mi?
Baekhyun
Összevont szemöldökkel meredtem a mobilom kijelzőjére, elég sok, úgy értem, rengeteg, üzenetem volt a szüleimtől. Mondjuk, ezt már önmagában sikernek könyveltem el, végre nem apám titkárán keresztül üzengettek. De teperjenek még egy kicsikét!
Elsüllyesztettem a zsebembe a készüléket, aztán aggódva néztem arrafelé, amerre eltűnt Jongdae. Egy ideje már elment és oké, sokan voltak, szóval lehet, sokáig tart neki kaját szerezni, de azért ennyire csak nem. Rosszallóan préseltem össze az ajkaimat; Jongdae nem volt a pultnál. Hova a francba lett? Csak nem most ijedt be, hozzá se értem!
- Miért kell folyton szívnom? - dünnyögtem magam elé és a keresésére indultam. Annyira eltűnni nem tudott, nem volt hova, kimenni a kijáraton meg láttam volna, mert mögöttem vitte volna az út.
Meglepődve pislogtam, amikor nem messze a kajás pulttól észrevettem, a ruhája alapján az egyik itt dolgozó, magas sráccal. Nem voltam büszke magamra, ahogy lassan megközelítettem őket, hogy hallgatózzak. Nem akarok rosszat mondani Jongdae-ról, de Yixing a barátom és… Hát, ki tudja?
- Kérlek… Már így is… Csak ne mondd el. Könyörgöm! - megfeszült az állkapcsom és akaratlanul is megszorítottam a játékgép szélét, ami mögött rejtőzködtem. Megcsalásról itt szó sem volt, kész csoda, hogy Jongdae nem sírta el magát a hangját hallva. - Bármit megteszek!
- Bármit? Mármint bármit?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése