Sziasztok ^^ Villámsebességgel hoztam a kövi részt, ugye? Mármint tőlem szokatlanul hamar :D Szabadságon vagyok, így volt időm írni, viszont holnaptól nyaralok (végre), így a következő fejezet majd csak szeptember első hetének végén, de inkább a második héten várható. Baekhyun új albuma kapcsán szeretnék hozni egyet, majd meglátjuk, összejön-e ;) Bár Chanyeol ebben a fejezetben pont nincs benne, de mondjuk úgy, ezzel is ünneplem a debütálását, mint solo énekes :3
Talán nem hagyok nagyon függővéget most, legalább is remélem, de Jongdae részéről láthatóan elindulnunk valami felé ;) Kellemes olvasást hozzá ^^
20. Fejezet
Baekhyun
Agyhalottként pislogtam Jongdae-ra, karjaim lecsúsztak róla és csak bámultam rá. Többre képtelen voltam. Totál leállt működni az agyam. Mindenem. Én… Ezt biztos nem jól hallottam. Mi az, hogy… Sosem jártak?!
- M-Mi? De…
- Jól hallottad - Nem. Az nem lehet. - Nem volt köztünk semmi. Csak… Segítettünk egymásnak.
Egyre csak száguldoztak a gondolatok a fejemben és egyszerűen akárhogy próbáltam, egy értelmeset sem találtam, aminél megállhattam volna. A szívem kínzó dobogása mindent elnyomott. Életemben nem éreztem még így becsapva magam. Átverve. Jongdae esete az egy volt, de Yixing… Hisz ő a legjobb barátom. Nem tehette ezt velem. Ő nem olyan.
Még mindig lefagyva figyeltem, ahogy Jongdae kikászálódik az ágyból és a tőlem kapott pizsamára elkezdi felvenni a vastag, szürke pulcsiját. Nem mehet el. Magyarázat nélkül nem. Azok után nem, hogy így összezavart. Összetört.
Megragadtam vékony csuklóját, mikor az éjjeliszekrényen lévő mobiljáért nyúlt és visszarántottam magam mellé. Nagy szemekkel nézett rám, tele volt fekete szempárja rémülettel. Legyen is. Hogy tehette ezt velem? Hogy tehették ezt velem?
Tepertem, hogy összejöjjön a randi közöttük, elvileg többször is voltak. Láttam, hogy néznek egymásra. Hogy viselkednek egymással. Mint, akik között valóban alakul valami. Yixingen tényleg úgy vettem észre, hogy tetszik neki Jongdae. Meg mertem volna kockáztatni, hogy kibaszott komoly a dolog. Hogy szerelmesek. Hiszen… Hiszen Jongdae nála aludt.
- Miért?
Jongdae
Ez az egy kérdése Baekhyunnak cseszett mélyre vágott. Gyakorlatilag bármire érthette. Miért hazudtunk. Miért kellett tettetni. Miért tettük ezt vele. Hangja fájdalommal teli volt, a tekintetéről meg ne is beszéljünk. Ilyen csalódott tekintetet még soha nem láttam. Ez egy életre belém égett most.
- Sajnálom - suttogtam szinte némán és óvatosan nekifutottam, hogy kihúzzam a karom a fogságából, ám azonnal rászorított. Elnyomtam egy nyögést a fájó érzés miatt, nem akartam rontani a helyzeten azzal, hogy még én játszom a szenvedőt itt, holott semmi jogom hozzá.
- Mégis mit kezdjek ezzel? Azt hiszed, ettől jobb lesz?
- Én… Én csak… - lesütöttem a pillantásom és nagyon igyekeztem, hogy ne sírjam el magam. Megint. Tudtam, hogy rossz lesz, amikor kiderül, de… Ez még a legvadabb rémálmaimnál is szarabb.
Hirtelen elengedte a csuklóm, felugrott, én pedig a meglepődéstől fenékre estem az ágyon és riadtan pillantottam a sebesen fel, s alá sétáló, inkább rohanó, alakjára. A vendégszoba elég nagy volt ahhoz, hogy köröket tegyen benne, jó sokat, aztán egyszer csak megállt előttem csípőre tett kezekkel. Hatalmasat nyeltem és félve sandítottam fel rá. Nyugi, Jongdae, csak nem öl meg és temet el a bazinagy kertjük hátuljában.
- Oké, értem, Yixingnek kurvára elege volt belőlem. Meg az óriási számból. Meg a nyaggatásomból. Mindenből. Gondolom. De… De te miért tetted, Jongdae? Én nem csin-
- Nem számítottam rá, hogy ilyen jól kijövünk majd - vágtam közbe halkan, mielőtt még azt hiszi, miatta hazudtam ekkorát. Ha ismertem volna már előtte, sosem teszem ezt vele.
- Akkor? Nem értem, hogy-
- Minseok miatt tettem.
Baekhyun
Legszívesebben rákiabáltam volna, hogy mi a halálért, az a faszfej nem ér annyit, de ahogy a falfehér ábrázatát néztem, képtelen voltam. Idegesen tördelte az ujjait és láthatóan kényelmetlen téma volt számára, azonban muszáj voltam megkérdezni. Mert valószínűleg több alkalmam nem lesz rá.
- Mi történt közöttetek azzal a f… Minseokkal? - felhorkantott és beletúrt, a takaró alatti kuporgástól kissé kócos hajába.
- Nem volt komoly. Csak… Khm, szóval miután kiderült, hogy… A barátnőddel…
- Volt barátnőmmel! - Bárcsak így se kéne rá hivatkoznom!
- Igen, szóval miután kiderült, hogy a volt barátnőddel… Hát, eljegyezte. Vagy mi. Fasz tudja. Mindegy. Azt akarta, hogy… Így is találkozgassunk - felvontam a szemöldököm és félig-meddig értetlenül pislogtam rá. Ez most tuti félreértem. Csaknem!
- Ezt úgy értsem, hogy…?
- Aha. A csaj háta mögött - Jesszus, de gáz! - És nem szállt le rólam - tette hozzá még csöndesen. Aggódva fürkésztem, belemarkolt a takaróba, azt követően lehajtotta a fejét. Gyanítom, csak el szerette volna rejteni az arcát előlem. - Felbukkant az egyetemen, a kolesznál, mindenhol és nagyon elegem lett. Yixing… Yixing az egyik alkalomnál segített lerázni és… Kérlek, ne haragudj rá! Az én ötletem volt!
Olyan váratlanul és vehemensen fakadt ki, hogy ijedtemben összerándultam és kis híján ott helyben seggre ültem, a padlón. Azért nem semmi hangja van, ha kiengedi. Remélem, anyám nem ébredt fel.
- Tehát akkor… Valójában egyszer sem randiztatok - Jó, ezt nem firtatom Jongdae-val tovább. Nincs értelme. Ő tényleg nem… De Yixing… Én eskü, úgy láttam, hogy… Van valami a részéről. Na, várjunk csak!
Jongdae
- De hisz lefeküdtél vele! - visszakézből nekibasztam az egyik párnát és nagyon csúnyán meredtem rá. Mi a francért kell ezt így üvölteni?
- Minek nézel te engem? - mordultam rá ingerülten. Jézusom! - Akkor se feküdtem volna le vele olyan hamar, ha igaziból randiztunk volna!
- N-Nem volt rajtad… Öhm… És… Megpuszilt! Yixing megpuszilt. Előttem! És… Azt mondta, Jongdae a barátom. Mondjuk, ez sok mindent jelenthet. De akkor is! Folyton irultatok-pirultatok. Baszki! Anyám! - Baekhyun egyre elveszettebb lett és szerintem most jutott el oda, hogy szépen átvegyen mindent sorjában és rájött, hogy… Nos, hogy semmi sem az volt, aminek tűnt.
Hosszú, néma csönd támadt és elég letargikus volt látni, miként változik meg Baekhyun kisugárzása. Mármint eddig se volt éppen pozitív, nyilván, de ahogy a végére ért a dolgoknak, nagyon elkeseredetten, bánatosan festett. Persze, mert becsaptátok!
Összefacsarodott a szívem és az a kevéske megkönnyebbülés is, amit az igazság elmondása után éreztem, elillant a picsába. Ismét összeszorult a gyomrom és régi ismerősként üdvözöltem a hányingert, amikor is Baekhyun letelepedett mellém. Gyengéden fogta meg a kezem és lágyan rám mosolygott, azzal a tipikus kisfiús mosolyával. Szabad, bal tagjával puhán megcirógatta az orcám, majd magához ölelt. Őszintén, köpni-nyelni nem tudtam. Erre nem számítottam. Ezer meg egy forgatókönyv eszembe jutott, de ez nem. Ez nemhogy a legvégén sem lett volna a listának, sehol sem.
- Baekh-
- Biztos nehéz lehetett - súgta alig hallhatóan a fülembe. - Nincsen semmi baj, Jongdae. Engedd el!
Baekhyun
Így már értettem, miért volt az, hogy valahányszor ránéztem, azt hittem, beteg. Biztos kurvára őrlődött magában. Egy hazugság, ami lassan emésztette belülről, olyannyira, hogy már tényleg betegnek tűnt tőle. Ordibálhattam volna vele, a szemére hányhattam volna az egészet, de mi értelme lett volna?
Rohadt szar lehetett és még így is beleegyezett, hogy segít nekem. Még egy hazugságban. Úgy, hogy valószínűleg már a sajátját is alig bírta követni és egyben tartani magát közben. És elmondta. Magától. Őszinte volt.
Szó nélkül karoltam át szorosabban, amikor viszonozta az ölelésem és ráérősen simogattam a hátát. Nem sírt, aminek bevallom, örültem. Bár jó sokat sírhatott, mielőtt ideértem, talán nincs is több könnye. Nem baj. Nem akarom, hogy még egyszer sírjon.
- Csakhogy tisztázzuk - szólaltam meg -, Yixing nem egy ölelést fog kapni tőlem. Azok után, hogy milyen hősiesen kussolt és hagyta, hogy az óvszerrel húzzam az agyát napokig, minimum egy csókot érdemel. Vagy megkérem a kezét.
Képzeletben elégedetten veregettem vállon magam, Jongdae jóízűen nevetett fel, miközben finoman mellkason boxolt. Elbambulva figyeltem az eddig csak egyszer látott, macskás mosolyát. Azt hiszem, ezt tényleg csak akkor látni, ha igazán boldog. Ami ezidáig nem lehetett túl gyakori. Akkor, egyszer ebédnél és… Most.
Azért döbbenetes, hogy én mindeddig abban a hitben voltam, hogy Jongdae-nak milyen felhőtlen élete van, erre… Belülről rendesen szenvedhetett és mégis mindig kedves volt, segítőkész. Sosem találkoztam még ilyen jóságos illetővel, mint ő. Mármint Yixing is hasonló volt, de Jongdae… Valahogy más. Nem tudom, miben.
Jongdae
Ha azt mondom, fellélegeztem, az nem elég találó. Talán szó sincs rá, milyen szinten úgy éreztem, hogy felszabadultam. Mint, akit valami sátáni béklyótól szabadítottak meg. Eskü, úgy érzem. Elmondtam Baekhyunnak. Túl voltam rajta. És rendben vagyunk. Ugyanúgy viccelődik, mint ezelőtt. Jók vagyunk.
Önkéntelenül is előre billent a fejem és halkan koppant a vállán. Az álmosság egy szempillantás alatt telepedett rám és fingom sincs, mikor volt utoljára, hogy nem féltem attól, hogy le kell feküdnöm. Az utóbbi időben a gyomorgörcstől még aludni is rémes volt és rettegtem, hogy álmodom. Hogy rémálmom lesz erről az egész őrültségről.
Laposakat pislogva bámultam Baekhyun pizsamafelsőjére és igyekeztem elnyomni az ásításaimat, ám egy igencsak hangosra sikeredett. Nem mondott semmit se, csak határozottan megragadta a csípőm, eldöntött, aztán könnyedén betakargatott. Engem, egy húsz évest. Nem mintha az elmúlt időszak ne lenne tök szürreális, végül is ez is belefér.
Félig, vagy megeshet, hogy már kilencvenkilenc százalékig, az alvás határán álltam, úgyhogy nem igazán voltam magamnál, amikor hirtelen megmarkoltam a karját és visszatartottam. Kerestem a szavakat, amikkel kifejezhetném, milyen hálás is vagyok neki, de így, hogy kb már aludtam, nem nagyon jött össze semmi. Csak néztem fel rá bágyadtan, s ő visszatekintett rám, továbbra is mindennemű harag nélkül.
Baekhyunnal a kapcsolatom totál máshogy alakult, mint először képzeltem. Még mindig úgy gondolom, hogy kicsit kattant. De sosem éreztem senkivel szemben ennyire… Csupasznak magam, ha fogalmazhatok így. Látta a legrosszabb oldalam és mégis hihetetlen gyengédséggel pillantott le rám. Kérlek, szívem, ne dobogj ilyen hevesen, nem helyes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése