Sors, dögölj meg! [LayChen] 48. Fejezet

Sziasztok :) Próbáltam sietni és itt is vagyok a LayChen új részével, amiben történik egy-két dolog. És előre jelezném, hogy bár nem részletes, de azért jelen van erőszak is. De azért kellemes olvasást ^^

48. Fejezet

Yixing

Nem tudtam, hogy mit csináljak, így csak beültem ismételten a zeneterembe és megint a zongoránál rontottam a levegőt, ahogy az elmúlt időszakban mindig. Szerettem volna elvonni a figyelmemet, de egyszerűen semmivel sem bírtam. Kínomban mást se tettem, minthogy nyomogattam hol az egyik billentyűt, hol a másikat, hát ha legalább elkap az ihlet egy új dalhoz, de nem. Totálisan rábasztam. Minimum. De szerintem erre a helyzetre nincs megfelelő szó…

- Jól van, legyen, bassza meg! - olyan váratlanul vágódott ki az ajtó, majd ordított rám Chen, hogy a döbbenettől egy nem épp férfias sikoly kíséretében zuhantam hátra és kötöttem szorosabb ismertséget a padlóval. Nagy szemekkel meredtem felfelé a plafonra, amíg fölém nem hajolt, majd segített fel a földről. Most mi a franc van?

- Mi…? - kérdeztem csöndesen még mindig kissé a sokk alatt állva. Tekintetemet egyenesen rá szegeztem és igyekeztem nem gondolni arra, hogy a keze még mindig az enyémet fogja. Nem értem. Ez most… Mi? Sokszor volt már, hogy nem tudtam kiigazodni rajta, de ez volt az a pillanat, ami vitte a pálmát.

- Csináljuk! A duettet.

- Mi? - Nem, ezt most nem tudom felfogni. Tuti hallucinálok a láztól.

- Beakadt a lemez? Benne vagyok a duettben - ismételte meg úgy, mintha egy öt évesnek kéne elmagyaráznia valamit. Durcásan húztam el a számat, de azért hevesen bólogattam egyfajta köszönetképpen és próbáltam nem elszállni a boldogságtól. Tényleg megteszi nekem? Értem? Ezt hogy fogom meghálálni neki?

Jongdae

Egészpontosan két kibaszott napot rágódtam az egész helyzeten és ennyi idő kellett, hogy belássam, bár szar lesz Lay társaságában lenni, nem tehetem meg vele, hogy nem segítek neki. Ha jó jegyet kapunk, akkor is lehet, hogy nem iratkozom be a következő félévre, de tőle nem vehetem el a lehetőséget, hogy folytassa tanulmányait. Ennyire nem lehetek szemét vele.

Elmosolyodtam édes zavartságát látva, mikor elmondtam neki a döntésemet és pusztuljak meg, de képtelen voltam elereszteni hideg, remegő kezét. Jól esett fogni, de tudtam, hogy minden pillanattal gyötrelmesebb lesz, így néhány perc után keserű szájízzel, de elengedtem. Nem ébreszthetek egyikünkben sem reményt olyanra, ami… Ami sosem fog működni.

Lay lesütötte szemeit, majd lassan visszacsúszott a zongoraszékre és pár kényelmetlen, csöndes perc után játszani kezdett a zongorán. Csak figyeltem a vékony ujjakat, amik először valami hihetetlenül rettenetes számot hoztak össze, gondolom megint magától adott elő, de végül igazán szép dallam kerekedett az egészből. Nem akartam, nem is tartottam magam elég jónak hozzá, de csatlakoztam hozzá és énekeltem azt, ami jött.

Olyan kibaszott jól szóltunk együtt, hogy rendesen rosszul lettem a ténytől, hogy párkapcsolati szinten ennek a tizede se jött össze köztünk. Talán inkább huszada… Tökéletesen passzolt a hangom Lay játékához, még úgy is, hogy valójában itt-ott elég béna voltam. Hogy lehet, hogy ilyen… Ilyen gyönyörűség keletkezik két olyan személytől, akik ennyire... Fájdítsd csak még a szívem, Sors, fájdítsd csak…

Yixing

Összeszorítottam a számat, hogy még véletlenül se érzékenyüljek el annál jobban, mint kéne, miután összecsiszolódott előadásunk. Nem hittem volna, hogy ennyire szépen fogunk szólni. Túlságosan is szépen szóltunk, ami azt illeti…

Chen hangja egy kis idő után elhalt és akaratlanul is, de én is abbahagytam a zongorázást. Súlyos csönd telepedett ránk; én még mindig lefelé bámultam, így beletelt némi időbe, hogy feltűnjön, Chen odament a többi hangszerhez. A szoba két oldala telis tele volt mindenféle zenei eszközzel. Legtöbbször ezeket a tanárok használták órai bemutatáskor, szerintem rajtunk kívül sosem járt itt más diák. Nem mintha nem lenne előnye ennek…

- Mindig is ki akartam próbálni - vigyorgott hátra a válla fölött Chen egy fúvós hangszert tartva kezeiben.

- A klarinétot? - kérdeztem vissza totál meghökkenve. Hát ezt nem gondoltam volna róla. Max egy basszusgitárt tudnék elképzelni nála.

- Szóval ez a neve - motyogta maga elé, mire felnevettem.

- Még a nevét sem tudod, de “mindig is ki akartad próbálni”? Nem gondolod, hogy ez kissé furcsa?

- Az a furcsa, hogy Miss. Nam jó múltkor ezzel gyakorolt és Chanyeol olyan szinten beleesett a nőbe emiatt, mint vak ló a gödörbe. Nekem meg bejött a cucc - vont röhögve vállat, mire én is csatlakoztam hozzá. - De ne szólj le! Még nagyon új keletű ez a dolog. Mármint érdeklődésem a hangszer iránt, nem Chanyeol gyors szerelembe esése! Szerencsétlen gyerek szerelembe esés közben fog meghalni én mondom… - mosolyogva néztem, ahogy Chen értetlenkedve megrázza a fejét és igazán örültem ennek a nyugodt, kellemes légkörnek, ami kialakult köztünk. Vajon tartós lesz?

Jongdae

Morogva fordultam át a másik oldalamra, amint meghallottam valami fura hangot és majdnem ki is zuhantam az ágyból, ahogy megpróbáltam felülni. Álmosan pislogva igyekeztem magamhoz térni és mikor feltűnt, hogy Lay ágya üres, illetve a fürdőszoba ajtaja alól fény szűrődik ki, fel is pattantam. Első éjszaka ismét a koleszban és már most nem unatkozom...

Halkan lépkedtem oda az ajtóhoz és némi töprengés után, hogy inkább bemenjek-e rögtön vagy kopogjak, az utóbbi mellett döntöttem. Válasz nem érkezett, sőt minden eddigi hang is elhalt, úgyhogy lenyomtam a kilincset és beléptem. Totál lesápadtam, mikor észrevettem Lay-t a WC-nél kuporogni, mondjuk biztos messze nem néztem ki olyan szarul, mint ő. Istenem, és én még azt hittem annál fehérebb nem lehet, mint eddig volt!

Gyengéden nyúltam karjaihoz, hogy felsegítsem és bár először nem tetszett neki, hamar letett az ellenkezésről, amitől csak még inkább megijedtem. Tényleg ennyire rosszul van? Múltkor még nem volt hajlandó elfogadni a segítségem most meg…

Alig tettünk két lépést, öklendezni kezdett és pár másodperccel később már - gyanítom nem először az éjjel - ki is adott magából mindent. Aggódva figyeltem őt és elképzelni sem tudtam, hogy mégis mi lehet az, amit kihányt, tekintve, hogy szerintem még mindig nem evett semmit sem. Legközelebb mindenképp lenyomok valamit a torkán az holtbiztos!

Vártam kicsit, hát ha kiad még valamit magából, majd odakísértem a mosdóhoz és türelmesen megvártam, míg kissé összeszedi magát, de egy másodpercre sem engedtem el egészségtelenül vékony derekát. Nyöszörögve csúsztatta tenyerét hasára, majd ismét kidobta a taccsot, egyenesen a mosdóba. Valószínűleg, ha más lett volna vagy más helyzet lett volna, tuti megjegyzést tettem volna, de még ha akartam se tudtam volna, mert - amint végzett, Lay a karjaimba ájult. Istenem segíts, most mégis mit fogok csinálni?

Yixing

Tudtam, hogy nem most történik, tudtam, hogy nincs mitől félnem, de azt hiszem az elmém csúnyán becsapott. Átvert. Olyan emlékképek villantak fel előttem, amiket már rég mélyre temettem magamban és igyekeztem sosem gondolni rájuk. Többé-kevésbé sikerrel is jártam, de most… Talán a láztól volt. Nem tudom. De nem akartam ezeket látni magam előtt.

Hatalmas vigyorral az arcomon siettem vissza a termünkbe, hogy gyorsan felkapjam hiányzó matekkönyvem, ami némi keresgélés után, meg is lett. Alig vártam, hogy az utolsó óra is véget érjen és mehessünk ünnepelni a barátaimmal. Na, nem kell óriási dologra gondolni, elvégre tizenhét évesen az emberfia nem szórakozhatott még akárhogy, de ismertem már annyira Tao-t, hogy tudjam, valamit biztos összehozott.

Tao… Messzire taszítottam magamtól, miután megtörtént az az eset. Nem bírtam ránézi. Valamiért őt okoltam. Nem volt miért, hisz nem volt köze hozzá, de… Ha nem hozza szóba az elfelejtett házit, nem mentem volna vissza a könyvért. És nem találkozom azzal, aki tönkretett egy életre.

A zár kattanására kaptam fel fejemet és mire feleszméltem rettenetes fájdalom hasított a csuklóimba, ahogy a férfi leszorította őket a padra az egyik kezével, a másikkal pedig a nadrágomnál matatott. Sosem éreztem olyan gyötrelmes fizikai fájdalmat, mint akkor, mikor megerőszakolt ott, a saját padomnál. Aztán csak úgy otthagyott, mint valami használt játékát szokta egy három éves.

Fiatalon mindenkinek van egy elképzelése arról, hogy milyen lesz az első alkalom, hogy milyen személlyel szeretné átélni. Nekem akkor és ott összetört minden álmom ezzel kapcsolatban. Nem elég egy ilyen kínzó esemény egy ember életében? Miért szenvedek továbbra is? Miért nem lehet egy kis nyugtom? Nem kedvelsz, igaz Sors?

Jongdae

Kibaszottul be voltam szarva, miközben Lay-t próbáltam leszorítani az ágyára, hogy még véletlenül se tehessen kárt magában újból. Már egy szép vágás húzódott a halántékán, amit az íróasztal szélének köszönhetett és amúgy is szörnyen nézett ki, de miután a fél arca vérben úszott, nos… Közel voltam hozzá, hogy én is összehányjam magam.

Fingom sem volt, hogy mi a baja, de volt egy erős gyanúm afelől, hogy lázálma van, de nem tudtam, hogy mit csináljak vele. Idegesen téptem ki gyógyszeres fiókomat és igazából ötletem sem volt, hogy mit adhatnék be neki, de valamit muszáj voltam, mert… Szükségem volt arra, hogy leálljon, hogy el tudjak menni valakiért.

Mikor megtaláltam az egyik legerősebb nyugtatómat, nem tököltem, felkaptam az asztalon lévő poharat és rávágtam, hogy összetörjön a kis bogyó. Lay feje alá nyúltam, megemeltem és tény, hogy nagy része mellé ment a víznek, de sikerült lenyomnom a torkán. Zihálva figyeltem, ahogy elernyed lepedőjén, majd miután kifújtam kicsit magam feltápászkodtam és indultam is. Volna.

Lábaim megremegtek, majd fel is mondták a szolgálatot és visszazuhantam az ágy mellé. Agyam végre dolgozni kezdett és volt egy sejtésem arról, hogy talán arra az évekkel ezelőtti dologra emlékszik vissza. És igen, láttam már őt amiatt a rohadék miatt rosszul, de ennyire elcseszett helyzet azt hiszem még nem volt.

Négykézláb veselkedtem neki megint az útnak, majd az ajtónál végre összeszedtem magam és bár csak a fal mellett sikerült megállnom, de legalább képes voltam rá, hogy keressek valakit. Nem gondolkoztam, tudtam, hogy kire van szükségem. Szükségünk.

- Kérem, segítsen…

Megjegyzés vagy mi: Igen, klarinét. Egyik tanárom szóba hozta én meg pont Jongdae-n agyaltam és azóta is, ha eszembe jut kb meghalok az elképzeléstől. Senki ne kérdezze inkább…