Az a bizonyos maci [BaekYeol]

Sziasztok :) Hát sose hittem volna, de egy BaekYeollal érkeztem. Félreértés ne essék, imádom én őket, csak annyi történet van róluk, hogy én már nem is olvasok velük, mert valahogy elvesztették számomra a varázsukat. Persze, mint mondtam, imádom őket együtt, így született ez a fic is. Kis cuki történet fiatal BaekYeollal és egy pici tinédzser BaekYeollal megfűszerezve. Remélem tetszeni fog, kellemes olvasást ^^

És köszönöm a több mint 500 megtekintést! Cukik vagytok :3

Cím: Az a bizonyos maci

Páros: BaekYeol / ChanBaek

Szereplők: Byun Baekhyun és Park Chanyeol

Korhatár: nincs

Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem

- Baekhyun! Add szépen vissza!

- Nem! - az alig négy éves, apró termetű kisfiú olyan hanggal üvöltött fel, hogy jó néhány ember feléjük fordult.

- Nagyon sajnálom! - szabadkozott a fiatal, gyönyörű nő egy másiknak. Amaz csak elnézően mosolygott miközben fia haját simogatta.

- Semmi baj. Az ilyesmi előfordul. Nem baj, ugye Channie? - az anyuka letérdelt a megszólított elé és elővett egy zsepit, hogy megtörölje fia elcsöppenni készülő orrát.

- De… - szólalt meg végre a kissrác. - De az az enyém… Szeretem az a macit. Enyém.

- Nem! Enyém! - kiáltott fel ismét Baekhyun és már készült volna elrohanni mikor az édesanyja felkapta.

- Add szépen vissza Chanyeolnak, rendben? Az az övé. Ha szeretné, majd ő maga odaadja. Nagyon nem szép dolog elvenni valamit a tulajdonosától a megkérdezése nélkül - Baekhyun édesanyja szigorúan mégis kellő lágysággal oktatta ki fiát, mire amaz lassan sóhajtott egyet, ránézett a másik kisfiúra és végül bólintott. De alig tette le az anyja már rohant is el. Úgy szedte kicsi lábait, ahogy csak bírta. Nem kellett neki a mackó, volt neki elég plüssállata, pontosan kilenc darab. Csak azt szerette volna, hogy a másik fusson utána és játszanak együtt.

Chanyeol gyakran járt arra a játszótérre anyukájával, amire ők, de mindig egymagában játszott a macijával. Próbálkozott ő, de sosem járt sikerrel. A másik mindig elfordult vagy elment tőle. Egyszerűen nem értette miért. Bár az óvodában is mindig ez volt, valamiért nem szerettek vele ott sem játszani.

- Állj… Állj meg… - Baekhyun elbújt a csúszda alatt, magához szorította a plüssmedvét és összekuporodott. - Most meg hova lett? - felkuncogott, amint meghallotta Chanyeol kétségbeesett hangját. - Megvagy! Add vissza Kai-t!

- Kai? - kérdezett vissza értetlenül.

- Igen, Kai-nak hívják! Add ide!

- Ha játszol velem! - Baekhyun nem volt ostoba, rögtön egyezkedni kezdett. Tudta, hogy jó barátok lehetnek, hiszen mindketten egyedül voltak mindig.  Ők lehetnek egymás legjobb barátai.

- De…

- Ha játszol velem! - ismételte meg erőszakosan.

- Jól van…

***

- Ők itt Suho, Luhan, Xiumin, Tao, DO, Kris, Lay, Sehun és Chen - sorolta büszkeséggel a hangjában Baekhyun. Hosszú idő volt, mire sikerült rávenni Channie-t, hogy jöjjön át hozzá. Igazából azt szerette volna, ha nála is alszik, de tudta, hogy az még nem menne. Úgyhogy beérte egyelőre ennyivel.

- Jó sokan vannak - motyogta a pár hónappal fiatalabb halkan. - Kai jól nézne itt ki. Illik ide - elmosolyodott és óvatosan a többi közé helyezte félve őrzött maciját.

- Juj, tényleg! Nagyon cukik így!

- Baekkie…

- Hmm?

- Ját… Játszunk valamit? - Baekhyun azonnal felugrott az ágy széléről és megragadta a másik kezét. Szíven hevesen vert, hiszen végre a másik magától akart vele játszani, nemcsak mert ő erőlködött, hogy együtt legyenek. Hihetetlenül boldog volt, hogy sikerült ezt elérnie, így nem is akarta az időt vesztegetni.

- Anyu! Játszhatunk Channie-val a kertben?

***

- Elmondhatatlanul örülök, hogy akkor Baekhyun elvette Chanyeol maciját. Rég nem láttam a fiam ennyire… Ennyire boldognak. Ennyire szociálisan talán még sosem viselkedett. Nyitott volt az iskola első napján mindenkivel nem csak Baekhyunnal.

- Baekhyun is kicsit másabb lett. Chanyeol is kitűnő hatással volt rá. Régen kisajátított dolgot, azért nem játszott soha senki vele az óvodában. Megtanult osztozkodni. Örülök, hogy sikerült őket egy osztályban elhelyezni, még ha kicsit macerás is volt - a két fiú anyukája halkan beszélgetett egymással miközben fiaikat nézték, ahogy néhány másik osztálytársukkal szórakoztak a szőnyegen.

- Tényleg, jut eszembe! Biztos nem probléma, ha Baekhyun nálatok lesz a hétvégén? Yoorát sem zavarja, ugye?

- Nem, nem dehogy! Sőt, kifejezetten örülök neki, mert Yoora is hívott át valakit, így Chanyeolnak legalább lesz elfoglaltsága.

***

Egy kellemes hétvégi napon hangos kacaj töltötte be a kétemeletes, halvány barnás ház környékét. A hétvégén megduplázódott a gyereket száma az épületben, így az alapzaj is. Mrs. Park nagyon boldognak érezte magát, ahogy kisfiát nézte. Mielőtt még Chanyeol édesapja meghalt volna, annyi mindent csináltak együtt és Chanyeol mindig nevetett, jó kedvű volt. Már nagyon hiányzott neki, hogy láthassa azt a hatalmas mosolyt.

- Megvagy! - kiáltott fel Baekhyun a fogócska végén és megragadta Chanyeol kezét. Csakhogy a másik erre nem számított, így csúnyán elesett és felsértette a térdét. Hangosan felsírt, mire társa is rögtön rákezdett. Zokogva rohant a konyha irányába, hogy szóljon Chanyeol anyukájának.

- Channie mami! Channie mami!

- Mi a baj, Bakkie? Miért sírsz?

- Channie… Channie elesett! - az említett anyukája gyorsan kisietett és felkapta fiát a földről. Abban a pillanatban nyugtatni kezdte és elindult a fürdőszoba felé, hogy leápolja a sebesülést. Nem volt egy nagy harci sérülés és Chanyeol hamar meg is nyugodott nem úgy mint Baekhyun. Még a vacsorán is halkan hüppögött és egy falatot sem lehetett letuszkolni a száján.

- Baekkie, semmi baj nem történt. Nyugodj meg, kérlek - ült le mellé a kanapéra Mrs. Park.

- De… De Channie nem haragszik rám? Mi lesz, ha… Ha nem akar már a barátom lenni?

- Jaj, hogy gondolhatsz ilyet, butus? Chanyeol imád téged. Sosem tudna haragudni rád.

- Tényleg?

- Igen! - a válasz már a nappali ajtajából jött, ahol maga Chanyeol állt. - Gyere, feküdjünk le! - nyújtotta ki a kezét, mire Baekhyun azonnal oda is szaladt és megfogta a felkínált jobbot. - Megengedem, hogy Kai-jal aludj, okés? - vigyorgott rá.

- Okés!

***

- Hihetetlen, hogy még mindig megvan az összes plüssöd, hány éves vagy, hét?

- Plusz még tíz - vigyorodott el Baekhyun. - Mit tehetnék, imádom őket! Kellemes emlékeket idéznek fel bennem.

- Tudom, hogy melyiket imádod a legjobban - súgta barátja fülébe Chanyeol, mire a másik felé fordult és felnézett az óriásra.

- Melyiket? - húzta fel az alacsonyabb a szemöldökét egy - az előzőnél hatalmasabb vigyorral megfűszerezve.

- Hmm… Barna színe van, elég rongyos már szegény, hiányzik az egyik szeme, fura szagot áraszt magából és a Kai névre hallgat. Ó! Majd’ elfelejtettem a leglényegesebbet, én adtam neked mikor szerelmet vallottam.

- Tökéletes válasz, Park Chanyeol!