Sziasztok :) Egész hamar jöttem az új LayChen
résszel és még előbb is jöttem volna, ha ráértem volna feltölteni, de sajna
dolgoztam, így péntek óta csicsikált a mappácskájában. Élveztem írni ezt a
részt (ez gyanítom gyorsaságomon is látszik) mégis nem igazán történik
egetrengető benne (bár azért nincs rész izgi helyzet nélkül). De remélem azért tetszeni fog :) Kellemes olvasást ^^
(Azért megjegyezném, így zárójelben, hogy kb
most telt el egy hét a történetben, úgyhogy majd próbálok kicsit belepörgetni,
mert így sose lesz vége, pedig kb 12-15 fejezetesre terveztem úgy, hogy egy fél
évet öleljen fel. Asszem ebből semmi nem teljesül majd, de baszki sokkal jobban
élvezem írni, mint hittem, hogy fogom :D Bár amíg nem esik a szint azt hiszem
addig húzom, amíg lehet, de azért majd jelezzétek, ha szarabb, mint volt :D)
11. Fejezet
Yixing
Bár sosem volt igazi kapcsolatom csókolózni
csókolóztam már, de ez valahogy más volt, mint azok. Meg se tudnám mondani,
hogy jó volt-e vagy rossz. Egyszerűen… Egyszerűen furcsa volt. Fura volt
Chanyeollal csókolózni, de testem magától cselekedett. Talán az alkohol miatt,
talán tényleg akartam tudat alatt, nem tudom.
Nem volt kifejezetten vad vagy szenvedélyes vagy
bármi, csak egy egyszerű csók volt, mégis azt hiszem ettől volt olyan jó.
Igen, jó volt. Bár erre már csak a kolesz felé vezető úton jöttem rá.
Chanyeol lassan sétált mellettem olyannyira, hogy
szerintem direkt csinálta, hogy minél később érjünk vissza. Próbáltam
gyorsabbra venni a tempót, elég késő is volt már, fáradt is voltam, és rohadt
nagy zavarban voltam. Ötletem se volt mit mondhatnék neki. De nem is
kellet.
- Jó éjt, Yixing! - mondta halkan, majd előre dőlt és
megint megcsókolt a szobám ajtaja előtt. Mint valami romantikus filmben,
mikor a csávó hazakíséri a lányt és végre elcsattan a várva várt smár. Anyám,
életemben nem éreztem ekkora zavart, mint most...
- Khm, neked is! - Jól van Yixing, ez fasza volt…
Ha tehetném agyon verném saját magamat…
Jongdae
Istenem, mentem megpusztulok, de fáj a fejem! Csukott szemmel keresgéltem a fiókban, de
hamar rájöttem, hogy nincs benne egy apró tabletta sem. Mert ez kurvára nem az
én fiókom volt. Gyors mozdulttal ültem fel az ágyban és rögtön nézelődni
kezdtem, hogy megtudtam hol vagyok. Baszki, ugye nem dugtam csak úgy egy
random emberrel? Úgy, hogy nem is emlékszem semmire?
- Örülök, hogy ilyen eleven vagy - Minseok mosolyával
találtam szembe magam, amit a hang irányába pillantottam és ezzel egy időben ki
is vert a víz.
- Min-Minseok? - kérdeztem remegő hangon.
- Igen?
- Én mit- Te mit… Hogy? Hol? Édes istenem…
- Oké, ezt nem tudom összetenni, de vegyük úgy, hogy a
másnaposság miatt van, hogy csak ilyen mondatokra futja most.
- Minseok… Mit keresek itt? Veled? - csak sikerült
összeszedni magam és feltenni egy normális kérdést.
- Tegnap este hoztalak ide nagy nehezen. Miután
részegre ittad magad úgy döntöttem jobb lesz menni - hiába mondott el bármit
is, szarra sem emlékeztem a tegnap estéből. Tudom, hogy ittunk, de egy pont
után minden kiesett.
- Khm… Ugye nem? Mi nem…?
- Mit? Ó! Nem, dehogy! Eléggé lefoglalt, hogy
siránkozz a baráti körödről. Meg egy bizonyos szép mosolyú személyről.
Hogy mi a faszom?!
Yixing
Halk sóhajjal fordultam a hátamra hétfő reggel, majd a
szoba másik lakójára tekintettem. Chen úgy elbújt a takarója alatt, hogy az már
szerintem lehetetlen volt. Vagy egy fekete lyuk van ott valahol…
Magamban nevetve ültem fel, hogy aztán célba is vegyem a fürdőt.
Miután kész lettem és kijöttem a helyiségből furcsán
néztem a Chen-kupacra. Még mindig ugyanabban a helyzetben volt, még a ráncok se
változtak meg az anyagon. Lassan sétáltam hozzá, majd vigyorogva megböktem,
mire megugrott és néhai legjobb barátom nagyon rosszalló és nagyon kialvatlan
szemeivel találtam szembe magamat.
- Énekünk lesz, amit nem hagyhatsz ki, bármennyire is
szeretnéd. Jelen állapotodat nézve.
- Nem megyek… - motyogta csöndesen, majd magára
rántotta a takarót és visszafeküdt. Döbbenten meredtem a fehér szövetre, majd
megelégelve a dolgot szabályosan letéptem róla és a bokájánál fogva húztam ki
az ágyból.
- Nincs rinya! Jössz! Mi lesz így az esti edzéssel?
- Mi a szart csinálsz ember?! Totál megkattantál?
Milyen edzés?
- Hát a tánc. Tudod, segítek…
- Nem kell a segítséged! Lógj csak Chanyeollal!
Jongdae
Egész vasárnap menekültem mindenki elől; égett a pofán
Minseok előtt, hiszen elárultam a legféltettebb titkom neki. Azt, amit még
magamnak se mertem bevallani. Nem akartam látni Lay-t, mert egyszerűen képtelen
voltam ránézni. És rettegtem Chanyeol elé kerülni, mert… Mert olyat érzek Lay
iránt, amit nem kéne. El fogom őt is veszíteni. És akkor még edzek Lay-jel!
Meg a faszomat!
- Oké, úgy teszek, mintha ezt nem hallottam volna.
Menj, szedd össze magad, aztán indulunk. Nincs vita! - mély levegőt vettem,
majd nekiindultam.
- Nem azért, mert azt mondtad, hanem mert muszáj! Csak
hogy tudd!
- Jó-jó… Kapkodd magad!
- Mi a francért is vártál meg? - kérdeztem tőle már az
egyetem felé tartva frissen és üdén.
- Mert még nem jössz be - Hmm, nem is rossz.
- Azért nem hagynám ki. Még nem is volt szerencsém Mr.
Hyun-hoz.
- Szerencséd. Vagyis… Nem. Rábasztál. Rögtön ki fogja
szúrni, hogy “új” vagy - Lay szánalommal a tekintetében nézett rám és tudtam,
hogy tényleg rábasztam. Istenem, de még mekkorát!
Yixing
Még én is rosszul éreztem magam miközben azt
néztem-hallgattam, ahogy Mr. Hyun ledegradálóan magyaráz Chennek. Vagy
kioktatja. Vagy szapulja. Vagy gúnyolódik rajta. Vagy… Vagy nem is tudom. Azt
hiszem minden egyszerre. Nagyon kellemetlen volt.
- Tanár Úr, azért ez túlzás! - Chanyeol mély,
erőteljes hangja közvetlenül mellettem szólalt meg. Mikor is került mellém?
- Még nem is hallotta énekelni, ne mondja azt, hogy biztos rossz.
- Tudja Mr…
- Park. Park Chanyeol.
- Tudja Mr. Park Chanyeol, pont ez a baj. Nem
hallottam énekelni, pedig az első órának az volt a lényege, hogy halljam önöket
és felmérhessem tudásukat. De Mr. Kim úgy döntött kihagyja. Nem érdekel, hogyha
valaki nem tehetséges éneklésből, mert másból még lehet, de ezt a tiszteletlenséget
nem tűröm el.
- De akár most is énekelhetne - Chanyeol igazán
próbálkozott, de lehetett látni a tanár arcán, hogy rohadtul nem szívleli Chent
és szerintem lassan Chanyeolt sem fogja. Óvatosan kézfejére fontam ujjaimat,
hogy megállítsam abban, hogy mondjon még valamit.
- Ne - súgtam halkan megerősítésképp.
- Mr. Kim, nem kell félnie, elengedem vizsgázni, mert
kíváncsi vagyok mit és hogyan fog előadni, de az én órámat nem kell többet
látogatnia. Köszönöm, viszlát.
Jongdae
Kint ültem az udvar egyik padján, még mindig totál
sokkosan az énekórán történtek miatt. Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy
kidobott. Ilyet megtehet egyáltalán egy tanár? Hiszen fizettem az oktatásért.
Nem is keveset. Jó, oké, az apám, de akkor is! Ezt nem tudom elhinni, baszki!
Ilyen nincs! Most mégis mi a faszom lesz?
- Találunk segítséget. Vagy… Majd segítek, oké?
- Nem vagy kicsit túl rendes ahhoz képest, hogy hogy
bántam veled?
- Lehet… De ezt te mondtad, nem? Hogy túl kedves
vagyok - Lay arcán egy szívmelengető mosoly terült szét, mire én is
elmosolyodtam. Végtelenül jól esett jószívűsége és abban a pillanatban úgy
éreztem újra ő a legjobb barátom.
- Hétkor jó lesz, ha kezdünk? - kérdeztem tőle
miközben a rengeteg diákot néztem a parkban. Elég sok gyakorolt még ilyenkor
is. Én meg azt se tudom mihez kezdjek jelenleg. Ha Lay nem lenne, komolyan
mondom szerintem már a fűben fetrengve hisztiznék.
- Tökéletes. Ott találkozunk. Előtte… Előtte van egy
kis dolgom.
- Nyugodtan kimondhatod, hogy Chanyeollal találkozol.
Nem darabollak fel álmodban és sütlek meg reggelire. De azért örülnék, ha
néhanapján velem is foglalkozna. Elvégre a legjobb barátom vagy mi.
- Majd megemlítem neki - vigyorgott rám, majd felállt
és el is indult. Én meg nem bírtam ki, hogy ne szóljak utána és ne égessem be.
- De ha szexre kerül sor, nem nálunk! - üvöltöttem
utána, mire megtorpant és félve nézett szét. Jót röhögtem, mert jó páran felénk
- pontosan inkább felé - pillantottak. Ez kurva jól esett!
Yixing
- Szóval megígéred, hogy vele is töltesz némi időt? -
immár isten tudja hányadik alkalommal kértem megerősítést Chanyeoltól abban,
hogy Chennel is lesz. Elvégre mégis ő a legjobb barátja.
- Igen Yixing, meg. De most már biztos, hogy kérek
valamit cserébe tőled - arcán óriási vigyor terült el, mire elvörösödtem.
- M-Mi?
- Nem ingyen teszem ezt meg neked - vigyorgott
továbbra is.
- Khm… O-Oké - zavartan fordultam el a másik irányba,
de vissza is kaptam rá a fejem, amint meghallottam hangos nevetését.
- Ez-Ez komoly, Yixing? Ha csak egyszer szólsz is
megtettem volna elvégre Jongdae-ról van szó. Nem kell adnod semmit se. De jó
érzéssel tölt el, hogy adnál. Na meg hogy ennyire odafigyelsz rá.
- Chen… Tudod, hogy Chen milyen régi barátom és ő
hiába nem tekint már rám úgy, én attól még mindig barátként gondolok rá. Mindig
is közel álltunk és tudom, hogy nagyon rosszul esett neki az, ami kettőnk
között történt évekkel ezelőtt, de…
- De neked mindig is barát lesz és ezért figyelsz rá,
gondoskodsz róla, segítesz neki, ha szükséges - fejezte be helyettem
tökéletesen. - És ezt igazán szeretem benned - tette hozzá, mire ismét
felvettem egy főtt rák színét.
- Chanyeol!
- Nem fogsz elkésni az edzésről? - kérdezte oldalra
döntött fejjel, miközben rámutatott az órájára. Ijedten pislogtam a mutatókra,
amik alig két percre voltak a hét órától. Életemben nem nyomtam le olyan gyors
sprintet, mint akkor pedig tudtam, hogy úgy is elkések. Hát bár ne késtem
volna! Vagy késtem volna többet! Akkor talán nem látom azt, amit láttam. Ahogy
megpillantottam Chent gyakorolni a teremben majdnem visszafordultam. Ilyen
szar nem lehet valaki, könyörgöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése