Sziasztok :) Megjöttem a LayChen következő
fejezetével. Köszönöm a véleményeket, jól esetek, főleg, hogy félve posztoltam
:D Remélem ez a rész is legalább annyira tetszeni fog, mint az előzőek. Az
egész fejezet a „csók” körül forog, úgyhogy cselekmény előrelendülés nem igazán
van. Csak kavarás, hazugság, pia, rejtélyes új szereplő :D Kellemes olvasást ^^
16. Fejezet
Yixing
Nem értettem, hogy Chen miért csókolt meg. Nem volt
részeg, nem tudtam róla, hogy épp szívfájdalma lenne, így nem tudtam mihez
kötni a helyzetet. Agyam folyamatosan forgott magyarázat után kutatva, közben a
testem magától cselekedett. Visszacsókoltam.
Ott álltunk a kollégiumi szobánk kellős közepén és
minden sérelmet félredobva csókolóztunk. Ami minden tekintetben óriási hiba
volt. Chen legjobb tudomásom szerint gyűlöl, de még ha ez nem is lenne igaz,
pont én kellenék neki? És nekem ott volt Chanyeol… Szörnyű érzés hasított belém,
ahogy realizáltam, hogy bizony nekem barátom van és megcsalom.
Épp azon voltam, hogy rávegyem kezeimet, hogy lökjék
el Chent, mikor kinyílt az ajtó és ő magától lépett hátrább vagy egy métert.
Kábán pislogtam rá, de ő csak mögém meredt óriási szemekkel.
- Hát úgy látom itt minden van, csak épp gyűlölködés
nincs - szólalt meg egy ismerős hang gúnyolódva mögöttem, mire azonnal
megfordultam.
- Mi nem-
- Nincs szükség magyarázatra! - Minseok idegesen
szakított félbe és bár nem emelte meg hangszintjét, így is kellőképp
mellbevágott. - Most me… - megakadt mondandójában, ahogy Chen szélsebesen
elviharzott mellette szinte fellökve őt.
- Chen! Várj! Ezt… Ezt meg kéne beszélnünk… -
csalódottan néztem távolodó alakja után, de nem sok időm maradt rajta
töprengeni, mert Minseok ismét megszólalt cseppet sem kedvesen.
- Még barátok se, mi?
Jongdae
Ó jóságos istenem… Mit a szart csináltam? Teljesen
elment az eszem? Hogy… Hogy fogom ezt megmagyarázni? Miért…? És még Minseok is
látott minket… Nem vagyok normális!
- Jongdae! - ahogy meghallottam legjobb barátom
hangját, majdnem elájultam. Istenem, őt is elárultam. Megcsókoltam a
barátját. És még csak azt se mondhatom, hogy a pia miatt.
- Chanyeol…
- Szörnyen nézel ki, haver. Történt valami? - Chanyeol
kedves és aggódó volt, mint mindig, hisz jól ismert. Engem nem sok dolog tudott
igazán letörni.
- Én… Én…
- Basszus, kurvára rám hozod a frászt! Mi történt,
Jongdae? - megragadta a karomat és közelebb lépett, aminek örültem, mert
féltem, hogy menten összeesek. Mekkora egy szar alak vagyok! Hogy tehettem
ezt vele?
- Én… Én… Annyira sajnálom! - és kifakadtam. Elsírtam
magam, rettegtem a gondolattól, hogy egyedül maradok. Megint. Mint mikor Lay
lelépett és visszament Kínába.
- Jongdae! - határozottan szólt rám, hogy végre
figyeljek rá, én pedig felnéztem magas alakjára. - Mi történt?
- Rettenetes dolgot tettem… Annyira, de annyira
sajnálom…
- Mit? - kérdezte felsóhajtva, mikor percekkel később
sem mondtam többet.
- Megcsókoltam Lay-t! - és akkor akkorát bevert a
bal szemem alá, hogy kb felnyaltam a követ.
Yixing
- Elég sajátosan értelmezitek a “nem kedveljük egymást”
fogalmat. Vagy csak másnak mondjátok, egyébként meg összefekszetek? - döbbenten
meredtem Minseokra, miután a fejemhez vágta, hogy titokban szexelünk Chennel. Azért
ez…
- Ilyenről szó sincs! - kezdtem tiltakozni rögtön.
- Hát pedig nagyon úgy tűnt… Ha később jövök, ki tudja
mit látok… És tudod még csak nem is érdekelne, de te Chanyeollal vagy együtt.
Megcsaltad! - egyébként is szarul éreztem magam emiatt, kurva jó, hogy még ő is
hozzám vágta…
- Rohadtul nem tudod, hogy mit érzek, úgyhogy csak ne
basztass ezzel! Én is pontosan tudom kivel vagyok együtt és hidd el, ritka
fosul is érzem magam amiatt, amit tettem!
- Yixing… - meglepődtem, hogy Minseok dühös hangneme
milyen gyorsan váltott szomorúvá és el is akadtam a mondandómban. - Te tudod
egyedül, hogy… Hogy mit érzek iránta és… És ez nagyon fáj nekem. Mert… Mert
tudok dolgokat, amiket te nem és így is belehalok, hogy nem lehetek
Jongdae-val, de… De legalább ezelőtt reménykedhettem benne, hogy talán,
egyszer, valamiképp összejöhet vele, de most… Miért kellett a maradék
reményemet is összetörnöd? - na, fasza, még rosszabbul érzem magam, mint
előtte… Kinyílt a szám, hogy mondjak valamit, de kintről hangos csattanás
hallatszódott, mire mindketten kisiettünk. Mondanám, hogy hála istennek, mert
nem tudom, hogy igazából mit is akartam nyögni neki, de mikor megláttam Chent a
földön, fölötte Chanyeollal én… Én bepánikoltam.
Jongdae
Vért köhögve pislogtam fel volt legjobb
barátomra. Igen, szemernyi kétségem sincs afelől, hogy ezek után már csak
múltban beszélhetek róla. Irtó dühösen nézett rám, amolyan “menten kinyírlak”
szemekkel. Ez az ütés semmi sem volt a múltkorihoz képest – na, nem erősség
szempontjából, mert úgy nézve is jóval jobban fájt, mint előzőleg -, hanem
lelki szempontból. Nagyon fájt, mert megbántottam Chanyeolt, mikor ez sosem
volt szándékomban.
- Hogy… - mély levegőt vett, hogy visszafojtsa indulatait,
majd folytatta. - Hogy mit csináltál és kivel?
- Nagyon saj-
- Ezt már hallottam. Mégis… Hogy képzelted, hogy… Oké,
sose mondtuk ki, de járunk. Biztos feltűnt. Zavar, hogy… Zavar, hogy boldog
vagyok?
- Hogy mi? Nem! Dehogy! Örülök a boldogságodnak!
- Akkor meg miért? - váratlanul könnyek szöktek a
szemébe és kész voltam életem legnagyobb hazugságát elé tárni, csakhogy ne
menjen tönkre a barátságunk, mikor felbukkant Lay és Minseok. Az előbbi
Chanyeolhoz siette, az utóbbi hozzám. Csak figyeltem, ahogy Lay nyugtatja őt és
rosszul esett, hogy nem velem foglalkozik. Múltkor a hátam közepére sem
kívántam a jelenlétét most meg…
- Jól vagy? - kérdezte aggódva Minseok, miközben
felsegített. Hülye kérdés volt tekintve, hogy ő az egyetlen, aki tudja, hogy mi
a helyzet velem. Se barátom, se Lay.
- Csak… Menjünk innen… - megfogta a csuklómat és
kihúzott az épületből. Visszanézve láttam, ahogy Lay megcsókolja Chanyeolt és
ez… Ez még jobban fájt, mint bármi, ami a mai nap történt.
Yixing
Erősen fogtam Chanyeol kezét, mert féltem, hogy még
nekimegy Chennek ismét és közben halkan nyugtatgattam. Végső elkeseredésemben,
hogy semmi nem használ, megcsókoltam, mire azonnal ellágyultak a vonásai.
- Mégis miért ütötted meg? Mire volt ez jó? -
kérdeztem tőle halkan, mire felhorkant.
- Szerinted?
- Nézd, az a csók kölcs-
- Nem a csók miatt! - szakított félbe, én meg rendesen
meg is lepődtem a válaszán. Mondjuk szerencse, hogy közbeszólt, mert majdnem
elmondtam, hogy viszonoztam… Értetlenül pislogtam rá, miközben próbáltam
helyére tenni az információt.
- Nem? - néztem fel rá bambán, mire elmosolyodott és
megsimogatta az arcom.
- Nem, nem azért. Azért vertem be neki, mert barátok
vagyunk és volt képe ilyet tenni. Nem mondom, hogy nem zavar, hogy lesmárolt,
mert igenis kurvára zavar, de ha mással teszi nem érdekelt volna negyedennyire
sem. Fontos vagy nekem és ezt ő is tudja és mégis… Ő a legjobb barátom és mint
így, te tabu vagy neki.
- Tabu?
- Tudod, baráti kódex.
- Nem, nem tudom, de inkább nem is akarom, köszi -
vigyorogtam rá, majd el apró sóhajjal kifújtam a levegőt. Meg az idegességet. Nem
hagyhatom, hogy Chen egyedül vigye el a balhét. Ugyanúgy az én hibám is,
ami történt, ha előbb ellököm, ha nem csókolok vissza, ez nem történik meg.
Minseok már nem látott volna meg minket.
- Chanyeol… Figyelj… Én… Viszonoztam azt a csókot!
Jongdae
Annyira nem voltam magamnál, hogy fel se tűnt, hogy
Minseok milyen erősen szorongatja a kezemet. Határozottan tartotta ujjai között
az enyémeket és más esetben valószínűleg megszóltam volna érte, de most
semennyi energiám nem volt hozzá. Úgyhogy hagytam neki, hogy cipeljen maga
után.
Ismert, mint a rossz pénzt, így egy klubba tért be
velem, ahol szerintem két perc alatt le is részegedtem. Oké, azért annyira
gyorsan nem ment, a májam jobban bírja annál a piát, de viszonylag hamar az
asztal alá ittam magam. Azt se tudom kikkel táncoltam, kikkel smároltam, azt
meg végképp nem, hogy kikkel tartottam… Valahova.
Totál szétcsúszva próbáltam egyik lábamat a másik után
tenni, miközben két oldalról támogattak. Kavargott a gyomrom és még ilyen
állapotban is tudtam, hogy most tényleg túlzásba vittem a dolgot. Nyöszörögve
fordultam oldalra, mert iszonyúan kívánkozott valami felfelé a gyomromból és
nem sokkal később el is hánytam magamat.
Hangos káromkodás ütötte meg a fülem és a következő
pillanatban valaki arcon öntött vagy két liter vízzel. Köpködve, szemeimet
törölgetve kerestem ki volt ez a nyomorok, mire megállapítottam, hogy egy
általam nem ismert egyén az. Csak meredtem rá, majd lassan Minseokra emeltem
tekintetemet, de ő csak megvonta a vállát.
- Nem tudom - szólalt meg végül. Fingom sincs, hogy ez
mire volt válasz, de nem maradt sok időm gondolkozni, mert a másik egy olyan
kérdést tett fel, amire azt hittem lepetézek helyben.
- Szóval… Volt már részetek hármasban?
Yixing
Chanyeol teljesen megdöbbenve bámult rám, aztán
hirtelen megmarkolta a csuklómat és elindult velem egy emelettel lejjebb. A
szobájába vonszolt be, majd lenyomott az ágyára. Idegesen járt fel s alá, aztán
megállt, hogy kétségbeesetten fürkéssze arcomat.
- Yixing, te… Te érzel valamit Jongdae iránt?
- Ére- Nem! Nem vagyok szerelmes belé vagy ilyesmi!
- Akkor? - kérdezte elhaló hangon.
- Én csak… Mi csak… Nézd, ez bonyolult, de nincs miért
aggódnod. Nem érzek úgy Chen iránt és sose fogok. Egyszerűen kínos volt
a pillanat és azt hiszen Chen így próbálta meg feloldani - nagyon próbáltam
magyarázkodni, de az az igazság, hogy magam sem tudtam, hogy Chennel hányadán
állunk.
- Könyörgöm, még beszélni is alig beszéltek, ha mégis,
akkor is csak ordibáltok a másikkal, de ennek ellenére segítesz neki a táncban,
aztán erre azt hallom, hogy csókolóztatok. Szerinted ezt ki nem értené félre?
Ki ne hinné azt, hogy több is van, mint barát- Isten tudja, hogy lehet leírni a
ti kapcsolatotokat - javította ki magát fejrázva.
- Mondtam, bonyolult a kapcsolatunk.
- Igen, bonyolult. Tudod, te milyen féltékeny vagyok
erre a “bonyolult”-ra? - váratlanul leült mellém és megszorította a kezemet.
Lassan pislogtam az összekulcsolt ujjainkra és az agyam minduntalan dolgozott,
hogy kitaláljon valamit, amivel megnyugtathatom Chanyeolt. Tényleg kedveltem
őt, de Chen… Én nem értettem őt, nem értettem miért történik ez. Az előző
csókját még meg tudtam magyarázni valamivel, de a mostanit… Elmém annyira
máshol járt, hogy fel se fogtam hol és kivel vagyok. Csak úgy kicsúszott a
számon egy szó, amivel tudtam megnyugtatom Chanyeolt.
- Szeretlek! - Istenem, ilyet hazudni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése