Sziasztok :) Végre volt egy kis időm írni és itt az új LayChen rész. Tudom
általában este hozok új fejezetet, de mivel délután / este dolgozom, így most
volt rá időm :D A fejezetről: Yixing hazudik vagy igazat mond, kinek mit, Chen
vívódik, mindenhol kínosság van a levegőben és végre valami történik *khm, khm*
Az ismeretlen új szereplő még mindig ismeretlen, de egy régi futó szereplő is
felbukkan, aki még úgy igazán nem szerepelt, de ismerve engem, még lesz vele
valami. Csak nem most haha :D Kellemes olvasást ^^
17. Fejezet
Jongdae
Iszonyatos fejfájásra ébredtem fel egy totál
ismeretlen házban. Ismertem már magamat annyira, hogy tudjam valószínűleg
összeszedtem valami pasit, aztán rémleni kezdett a tegnap éjjel.
Halálfélelemmel fordultam el az egyik irányba, majd a halványzöld takarót
felhúzva a tegnapi idegen srácot pillantottam meg. Ezzel nem is lett volna
gond, de az ágy túlvégén is volt egy kupac.
Nyeltem egyet, majd lassan felhúztam ott is az
anyagot, ahonnan Minseok arca tűnt fel. Fura nyikkanás csúszott ki belőlem
reakcióként, majd még az ágy széléről is lecsúsztam ijedtemben. Ki van
csukva, hogy én lefeküdtem volna vele! Nem!
Hátrébb másztam a földön, kezeimmel a ruháimat
kerestem, hogy minél előbb elhúzhassak innen, vagy legalábbis mielőtt
felkelnek. A srác - aki egyébként szőke volt, úgyhogy majd így hivatkozom rá - kibaszott
rendetlen volt, az egész helyiség ruhákkal volt tele. Elég márkás ruhákkal. Ha
egy díszpicsát szedtem fel, én öngyilkos leszek helyben!
Hiába kutattam sehol nem leltem a pólómat, de tudtam,
hogy már nem nagyon húzhatom az időt, mert felébrednek előbb-utóbb. B-terv.
Nem voltam egy mintapéldánya a világ férfiainak, de azért egy paraszt sem,
úgyhogy zavart mikor csak úgy random mód elloptam egy felsőt a srác cuccai
közül.
Nem volt valami kényelmes, de nem rinyáltam, rögtön az
ajtó felé indultam, de mikor nyomtam volna le a kilincset, valaki eszeveszetten
verni kezdte az ajtót. Nyögést hallottam az ágy felől és tudtam baszhatom,
felkeltek. Felsóhajtottam, majd úgy döntöttem beengedem azt a valakit, aki épp
szarrá készül verni a fát.
- Jongin?! - Hát mindenkire számítottam csak rá
nem!
Yixing
Még én magam is úgy ledöbbentem “vallomásom” után,
hogy nem tudtam egy szót se kinyögni, hát még Chanyeol. Csak ültünk egymás
mellett és bámultunk a másikra. Anyám, hát mi a faszt nyögtem neki oda?
Elment az a maradék eszem is! Végül ő volt az, aki megtörte a csendet.
- Öhm… - Na, szépen vagyunk… Elvileg ő kedvel olyan
nagyon… - Yixing…
- Tudod mit? Vegyük úgy, hogy nem mondtam semmit se!
Azt hiszem inkább… Khm… Aludni kéne.
- Hogy? Aha, ja, persze… - arrébb húzódott, majd
felállt és össze-vissza kezdett el sétálgatni az aprócska szobába. Most csak
képzelődöm, vagy tényleg nem tudja, hogy hogyan álljon hozzám?
- Chanyeol, alszunk együtt? - Oké, Yixing fiam,
varrd össze a szád és többet meg se szólalj! És a következő fordulattal
Chanyeol nekiment a szekrény szélének és onnan pislogott rám óriási szemekkel.
- Együtt… Aludni? - ahogy a másikat vizslattuk
rájöttem, hogy nagyon nem úgy alakult az este, mint kellett volna. Csókolóztam
Chennel, hazudtam Chanyeolnak és most meg olyanokat mondok neki, amiket sose
hittem volna, hogy valaha fogok bárkinek is. Azok után, ami velem történt.
- Khm… Igen… De csak aludni! - tettem hozzá, hogy
tisztázzam a helyzetet. Chanyeol elmosolyodott, majd bólintott.
- Nyugi, azt nem így képzeltem!
- Te csak ne képzelgess semmit se!
Jongdae
Chanyeol szobatársa olyan hévvel kezdett el
magyarázni, hogy nem is bírtam követni. Kibaszott másnapos voltam, fájt
mindenem, másra sem vágytam, minthogy vegyek a fürdőt és meghaljak a párnáim
között. De ő csak mondta és mondta. Teljesen ignoráltam őt, olyannyira, hogy
végül a vállánál fogva toltam arrébb, hogy ki tudjak menni a lakásból.
Kinn rohadt hideg volt csak egy lenge pólóhoz, elvégre
már bőven ősz volt, de ahhoz már végképp nem volt pofán, hogy még egy kabátot
is lenyúljak a szőkétől. Így maradt a fagyoskodás. Mikor köre néztem, rájöttem,
hogy kurvára nem tudom, hogy hol vagyok, így kérdezősködni kezdtem.
Nos, nagy sikert nem arattam az emberek között,
tekintve, hogy undorító pia szag áradt belőlem. Na meg a kinézetem is kb egy
csöves szintjén volt, így a legtöbben rögtön tovább is mentek. Végül egy lány
szánt meg és útbaigazított egy buszhoz, amiről egy másikra átszállva az egyetem
közelébe jutottam.
A kollégium fel siettem, de aztán lassítottam még tudat
alatt is, mert nagyon nem akartam összefutni se Chanyeollal, se Yixinggel. De a
Sors kibaszott velem szokásához híven és Lay jött velem szembe az udvaron.
Rémülten néztem szét rejtekhely után kutatva, majd egy kuka mögé kuporodtam le.
Meglepődve pislogtam Lay arcára; még úgy is, hogy csak
oldalról láttam, szegény elég megviseltnek tűnt. Zombi módjára csoszogott,
néha-néha megbotolva saját lábában, aztán egyszer csak hasra esett. Nem tudom,
hogy történhetett meg, de ettől én is seggre ültem a jéghideg kövön. Ahogy
megpróbált felállni egyenesen rám nézett és végül ő is seggre ült. Ezt
basszátok meg híres hollywoodi filmek; ilyen szerencsétlen, hihetetlen
történetet írni se lehet! Miért pont azzal találkozok, akivel a leginkább nem
akartam?
Yixing
Életem legkínosabb éjszakáját töltöttem el
Chanyeollal. Olyan szinten gáz volt az éjjel, hogy míg ő kb fél óránként járt
ki WC-re, csakhogy csináljon valamit, én egész idő alatt a plafont bámultam és
bárányokat számoltam. Egész pontosan négyezer- ötszáz-negyvenkilencig jutottam,
utána abbahagytam.
Aztán az egész folytatódott mikor az udvaron Chenbe
botlottam. Mindketten a földön ültünk és meredtünk a másikra, mintha valami
csodát vártunk volna vagy tudom is én mit. Elég szar állapotban volt, ha jól
láttam kialvatlan volt és - oké, ez betegesen fog hangzani - neki nincs olyan
felsője, ami jelenleg rajta volt. Szóval máshol töltötte az éjjelt.
Egy pillanat alatt lettem dühös, ahogy felfogtam, hogy
ezek szerint alhattam volna nyugodtan a szobánkban is. Felálltam, leporoltam a
ruhámat és odamentem hozzá. Közben ő is összeszedte magát, rám bámult, de csak
a fekete pulcsira, a szemeimbe nem nézett bele.
- Igazán szólhattál volna, ha máshol alszol! - mielőtt
megszólaltam mély levegőt vettem, hogy ne ordítsak rá szerencsétlenre már kora
reggel. Ahogy jobban szemügyre vettem nem esett nehezemre nem észrevenni, hogy
biztos totál szétütötte tegnap éjjel magát.
- Az… Az Chanyeol felsője?
Jongdae
Fájt, ahogy realizáltam, hogy bizony legjobb barátom
pulóvere virít rajta. Ráadásul az egyik kedvence. Amikor csak tehette ezt a
feketét hordta a hidegben, úgyhogy ez körülbelül az októbertől áprilisig tartó
időszakot ölelte fel. Szívem összeszorult, csak azt nem tudtam, hogy melyik
ténytől; attól hogy Chanyeol odaadta neki, vagy attól, hogy Lay-en van ez a
pulcsi.
- Ööö... Igen. Miért?
- Semmi… Bocs, hogy… - Vajon akkor együtt aludtak?
Talán…? - Chanyeolnál voltál?
- Nála aludtam - olyan egyszerűen ejtette ki ezt a két
szót, hogy ez még inkább szíven ütött. Nem hittem volna, hogy azok után, hogy
megerőszakolták ilyen könnyen lefeküdne egy pasival. Ezek szerint tévedtem.
- Sajnálom a tegnapit. Ami… Történt az… Sajnálom -
hogy őszinte legyek, egyáltalán nem sajnáltam, jól esett. Kurva jól, ami azt
illeti. Elégszer csókolóztam már ahhoz, hogy azt mondhassam, hogy életem egyik
legjobb vagy talán legjobb csókja volt. De nem akartam, hogy tudja mit érzek
iránta és nem akartam elveszíteni Chanyeolt sem. Igaz, még tőle is
bocsánatot kell kérnem. - Chanyeol nagyon haragszik?
- Chanyeol? Nem, mármint haragszik, de… De szerintem
ki fogtok békülni. Valamit magyarázott valami baráti kódexről meg tabukról. Nem
vágtam mi van, de ha bocsánatot kérsz, szerintem megbocsát.
- Biztos?
- Igen. Viszont… Akartam mondani, hogy… Értékelem a
bocsánatkérésed, de… De nincs rá szükség. Mindketten vétkeztünk és bár félve
teszem, de be kell valljam... Élveztem.
Yixing
Nem is tudom miért mondtam el neki, de legalább
valakivel őszintének kellett lennem. Chanyeolnak óriási dolgokat hazudtam, neki
féltem megmondani az igazat. Vagyis féltem a reakciójától. De Chen… Neki
valahogy nem féltem elmondani, amit kellett.
Döbbenten bámult rám, gyanítom még nem dolgozta fel a
tényt, amit közöltem vele. Nagyon lassan pislogott és néhány szótlan perc után
kezdtem azt hinni, hogy igazából fel se fogta, amit mondtam neki. Vagy elaludt
állva, nyitott szemekkel.
- Hogy… Mi? - nyögte ki végül nagy nehezen. - De te
Chanyeollal jársz!
- Igen, de attól még… Veled… Más…
- Más?
- Jobb - Oké, Chanyeolnak hazudok, mint a
vízfolyás, de Chennel szemben mi a fasz van? Elkaptam valami őszinteségi
rohamot?
- Én… Mi van? Ezt most… Ezt most kurvára nem értem!
- Nem is kell! Én se értem - ami azt illeti, valami
fogalmam volt róla, hogy mi játszódik le bennem. Chanyeol mellett biztonságban
érzem magam, egy biztos kapcsolatot kapok tőle, míg Chentől max… Nos,
valószínűleg semmit se kapnék. De amikor vele csókolóztam olyat éreztem, amit
Chanyeollal sosem. Nem mondom, hogy szerelmet, mert Chent szeretni öngyilkosság
lenne, ilyesmit ő sosem viszonozna, de megvolt a vonzalom azt hiszem. Még a
gondolattól is rettegek, hogy lefeküdjek Chanyeollal, de Chennel megtenném. Várjuk
csak, mi a jó büdös francra gondoltam éppen?
Jongdae
Lay váratlanul elsápadt válasza után pár perccel és
komolyan megijedtem, hogy esetleg megint olyan francos rohama lesz, de nem
történt semmi. Köhögött néhányat elvörösödve, majd végül elbökött az egyik
irányba. Biztos félrenyelt.
- Akkor én… Öhm… Most megyek… - alig mondta ki már
indult is volna, de nem hagytam elmenni, magyarázatot akartam arra, hogy mégis
hogy érti, hogy jobb volt velem smárolni, mint Chanyeollal, úgyhogy
megmarkoltam a csuklóját és visszahúztam. Túl erősre sikerült rántásom, mert
majdnem elesett, de végül megtartottam. A testemmel. Rákvörösen álltunk
egymással szemben, olyan közel, hogy még levegő se fért volna közénk és csak
meredtünk a másikra. Ijesztően gyakran csináljuk ezt a tevékenységet. Bár ha
nem nézzük a másikat, akkor többnyire ordibálunk, az se sokkal jobb.
- Azt aka- Azt szeretném, ha őszinte lennél
velem!
- Eddig is az voltam! Veled - tette hozzá halkan, mire
felvontam a szemöldököm. Elgondolkozva pásztáztam végig arcát és egy kis idő
után felismertem rajta a bűnbánat jeleit. Nem lepődtem meg, biztos rosszul érzi
magát azok után, hogy megcsalta barátját és még be is vallotta.
- Gyere, menjünk - gyengéden megfogtam a kezét és úgy
indultunk el valahova a városba. Az egész napot hangok nélkül töltöttünk
összekulcsolt ujjakkal sétálva. Kellemetlennek kellett volna lennie, mégis
igazán jól éreztem magam vele így, és ahogy láttam ő is így volt vele. Bőven
sötétedés után álltunk meg leülni egy padra, abban a parkban, ahol még
Minseokkal töltöttem némi időt. Ott is ugyanúgy szótlanok voltunk, mint eddig,
de aztán Lay végre megszólalt.
- Chen… Muszáj vagyok valamit kipróbálni… - és választ
már nem is várt csak odahajolt hozzám és megcsókolt. Egyáltalán nem olyan volt,
mint az előző; határozott volt és hihetetlenül szenvedélyes, ami hamar
elkábított és csak sodródtam az árral. Elfelejtettem, hogy csúnyán átvágom
Chanyeolt és csak Lay-re koncentráltam. Annyira szerettem volna bevallani
neki érzéseimet, de nem tehettem, ennyire nem baszhattam át legjobb barátomat.
Miért pont Lay-t szeretem? Miért pont Chanyeollal jár? Miért nem mással?
Ennyire élvezed a nyomoromat, drága Sors? Nincs más, akit szívathatsz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése