Sziasztok :) Ismét délutáni/esti (kinek mi) órában jelentkezem szabadnapom alkalmából az új
LayChen résszel, amiben *dobpergés* végre előre mozdul a LayChen szál :D Még ha
ténylegesen nem is történik semmi. *khm, majd legközelebb* Yixing segítséget
kap egy nem várt személytől Chenről, Chen pedig egy régi baráttól Lay-ről. Azt
hiszem ennyi elég is lesz a fejezetről röviden, kellemes olvasást ^^
20. Fejezet
Jongdae
Mikor már vagy egy fél órája hallgattam Joonmyunt,
ahogy szapul, elszakadt a cérna. Sok mindenkinek joga van azt mondani nekem,
hogy undorító dolgot tettem Minseokkal, de ő nincs közöttük.
- Először is, szakítottam Minseokkal, így
tulajdonképpen nem csaltam meg és másodszor, te vagy az utolsó, akinek szóvá
kellene ezt tennie nekem - sziszegtem neki dühösen. - Te voltál az, aki
megcsalt engem és nem fordítva, ráadásul úgy, hogy a másfél kibaszott évből a
felében hazudtál! Úgyhogy a te neved kuss ebben a helyzetben!
- Igazad van és sajnálom, amit tettem, de-
- Nincs de! - kiáltottam rá feldúltan. - Lett volna
merszed akkor magyarázkodni nekem és nem a hátam mögött csinálni! Én legalább
egyenes voltam Minseokkal, megmondtam, hogy nem jó ötlet és így is belement,
aztán mikor úgy gondoltam mégse mennem, azt is megmondtam neki. Kurvára nem
ugyanaz a két szituáció, úgyhogy nem pofázz bele! - vettetem oda neki még, majd
hátat fordítva visszamentem a sráchoz, akivel eredetileg is voltam.
- Tessék - nyújtott oda egy pohárkát és én szó nélkül
elvettem, majd ittam ki. - Jól felkúrt, ugye? - döntötte oldalra a fejét
mosolyogva, mire felhorkantam.
- Az nem kifejezés! De ismered...
- És mond csak, nem ébresztett benned fel valamit? -
vigyorodott el, én meg oldalba vágtam.
- Leszámítva azt, hogy mennyire is gyűlölöm, nem
semmit - ráztam meg a fejemet. - Jó, hogy itt vagy Baekhyun, hiányoztál!
Yixing
Gyengéd pofozgatásra ébredtem fel, s mikor kinyíltak
pillám az első, akit megláttam... Minseok volt. Meglepődtem, hogy
őszinte legyek, mert azt hittem, hogy mi nem vagyunk beszélőviszonyban. Úgy
alapjáraton szerintem senkivel sem vagyok jelenleg.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva, mire tőlem csak egy
bólintásra futotta. Kinyújtotta a kezét, hogy felsegítsen, én pedig rögtön
elfogadtam a felkínált jobbot.
- Hogy-hogy itt vagy? Chen nélkül? - nyögtem ki az
első dolgot rekedten, ami eszembe jutott. Persze, Chen az első, aki érdekel.
Nagyon nem lesz ez így jó, Zhang Yixing!
- Mi… Mi szakítottunk… - suttogta csöndesen. Döbbenten
tátottam el a számat. Hát ez nem volt egy hosszú kapcsolat!
- Miért?
- Jongdae… Mást szeret… - azonnal felemeltem a
kezemet, hogy letöröljem a szemébe gyűlő könnyeket, pedig közben legszívesebben
én is sírtam volna. Sose gondoltam, hogy egyszer olyan valakit fogok
vigasztalni szerelmi bánat miatt, akivel ugyanazt a fiút szeretjük. Azt se
hittem, hogy egyszer egy pasiba leszek szerelmes…
- Sajnálom... - motyogtam azt az egy szót, amivel
valószínűleg szarra se megy, de mégis mit mondhattam volna? Hogy megértem, mert
én is szeretem őt? Ugyan már…
- Ne sajnáld - mondta halkan. - Neki sem jobb. Ő is
olyat szeret, aki sosem fogja viszonozni az érzéseit.
- Miért, kit szeret?
Jongdae
- Muszáj kiröhögnöd? - kérdeztem már vagy tizedszerre
Baekhyuntól, de még mindig hangosan kacagott. Mivel rég találkoztunk volt mit
elmesélnem neki, de alig jártam a sztori felénél, ő már olyan szinten nevetett,
hogy el kellett vennem tőle a piát, mert folyton kiöntötte.
- Ez… Istenem, fáj! Fáj az oldalam! - kirántott egy
széket a pultnál, majd megpróbált leülni rá, de mellé ment és a földre csücsült
végül. - Hogy-Hogy lehet hogy… Geci, ez filmnek is elmenne! A rohadt életbe,
mond, hogy megengeded, hogy ebből csináljam a vizsgafilmem! - Baekhyun régi
középiskolai barátom volt, aki végül Európába ment továbbtanulni valami
filmakadémiára. És igen, ő ilyen jól szórakozik egy barátja nyomorán… Még
filmet is forgatna belőle...
- Csak a holttestemen át…
- Szavadon foglak! De baszki, tényleg még mindig
szereted? - évekkel ezelőtt is pontosan tisztában volt vele, hogy mi történt
köztünk Lay-jel. Valamiért neki elmondtam, Chanyeolnak nem. Persze most már
örülök, hogy akkor csukva maradt a szám előtte.
- Igen! Mi a faszt nem értesz a kibaszott problémán? -
frusztráltan túrtam bele a hajamba, majd ittam meg a piáját, mire felhördült.
- Az az enyém volt!
- Legközelebb ne kelljen elvennem tőled és nem lesz
ilyen gond! És most fizetsz egy kört, mert ezt amúgy is én vettem neked -
jeleztem a pultosnak, hogy lesz még két pohárral, közben Baekhyun tovább húzta
az idegeimet.
- Egy unikornist ne vegyek neked?
- Most, hogy így kérded, jó lenne egy! Imádom őket!
Yixing
Minseok látványosan elsápadt kérdésemre és féltem
menten összeesik előttem, de szerencsére nem történt meg, csak nyelt egy
nagyot.
- Ezt-Ezt inkább nem mondanám el. Ma-Majd ő, ha… Ha
odajut. Nem gond, ugye?
- Nem, persze - Oké, azért kurvára érdekelt ki az,
de nem akartam ezzel traktálni Minseokot.
- Bocs, de ez Jongdae magánügye, nem szeretnék ennél
jobban belefolyni.
- Mondtam, nem gond. Persze érdekel, hogy ki az, aki
elrabolta szívét, de valahol sajnálom is szerencsétlent. Chen szerelme… Nem
könnyű. Ha mondhatom így - igazából még magam sem tudom, hogy ezt most másra
értettem vagy magamra. Ha a srác helyébe képzelem magamat… Vajon mennyire
lenne halálraítélt a dolog? Annyira, mint az én szerelmem Chen iránt? Nem tudom
elképzelni, hogy Chen szeretne valakit. Igazából, teljes szívből.
- Úgy szeretni valakit, hogy az érzéseid nem találnak
viszonzásra mindenhogy szar - mondta halkan Minseok, mire belepillantottam
szemeibe és pontosan azt láttam, mint a sajátjaimban. Fájdalmat.
- Kurva szar… - összevont szemöldökkel vizslatta az
arcomat, mire elvörösödtem és úgy éreztem lebuktam. Zavartan fordítottam félre
a fejemet, hogy ne bámuljon egyenesen rám, de tudtam, késő volt.
- Ezt miért mondod, Yixing? Chanyeol ugyanúgy érez,
mint te, nem?
- A kapcsolatom Chanyeollal… Nem olyan… Tökéletes,
mint ti hiszitek - hatalmasat nyeltem és kész voltam őszinte lenni vele.
Legalább is Chanyeolról. Chenről eszem ágában sem volt mondani semmit. - Nem
szeretem Chanyeolt, sosem szerettem és nem is tudom miért jöttem össze vele!
Jongdae
Az egész éjjelt Baekhyunnal töltöttem, de nyugalom,
nem voltam tajrészeg. Tökéletesen tisztában voltam magammal és nem másztam rá
barátomra, sőt mielőtt valaki kombinálna, Baekhyun full hetero és már
eljegyezte a barátnőjét.
Értékeltem, hogy abból a kis időből, amit itt tölt,
nemcsak a családjára szánt, hanem rám is. Tudtam, hogy valószínűleg megint csak
hónapok múlva látom és jól esett, hogy rám is fordított figyelmet. Még ha én
először azt is elfelejtettem, hogy elígérkeztem neki az estére. Jól van,
Jongdae, világi barát vagy tényleg...
- Figyu... - torpant meg váratlanul valamikor hajnal
körül nem messze az egyetemtől. - Valld be neki!
- Mi a szar? Elmentek otthonról?! - néztem rá totál
meghökkenve. Vagy mint egy elmeroggyantra.
- Nos, úgy tudom mindenki otthon van, elvégre hajnali
négy van - vigyorodott el, de szinte rögtön vissza is vette a komoly ábrázatot.
- Tapasztalatból mondom, nem érdemes várni. Ha a Sors úgy akarja, ha ő az
igazi, nem érdemes húzni az időt.
- Ha a Sors úgy akarná, hogy együtt legyünk, nem lenne
ilyen köcsög. Pontosan tudod, hogy hogyan érzek iránta már évek óta. Szerettem
őt, aztán gyűlöltem és most meg egyszerre a kettőt.
- Talán eddig nem volt jó az időzítés. Tudod, sok
múlik a jó pillanaton. Találj egy jó pillanatot és mond el neki az érzéseidet.
Nem kell tökéletesnek lennie, semmi nem az, csak… Csak ha úgy érzed eljött az
idő, mondd el neki!
- Mással van együtt… - hangom egy durcás gyerekéhez
hasonlított, amit nem is tudtam hova tenni hirtelenjében. Így se beszéltem
még szerintem...
- És? Én is mással jártam és Taeyeon is, mikor
elmondtam neki hogyan érzek. Most meg jegyben járunk. Csak legyél őszinte vele.
Ha jól vettem ki, ő is az volt veled valamiben, amiről nem beszéltél
részletesen. Tett félre a gyűlöleted és csak szeresd. Vagy változtasd azt a gyűlöletet
is szeretetté. Talán nem viszonozza, de talán igen. Nem tudhatod. A Sors
kiszámíthatatlan. Csak legyél őszinte, Jongdae!
Yixing
Amint kimondtam Minseoknak egyik féltve őrzött
titkomat, megkönnyebbültem. Már csak Chanyeollal kéne tisztázni a dolgot.
Csak azt nem tudtam hogyan. Vagyis a hogyan nyilvánvaló volt, beszélnem kellene
vele, de ahhoz nem volt merszem.
- Akkor legyél vele őszinte. És a másik sráccal is.
Mindketten megérdemlik - pillantott rám jelentőségteljesen, majd megköszörülte
a torkát és hátrabökött. - Talán menni kéne, rohadt késő van - kábán
pillantottam a mobilomra és megdöbbenve vettem észre, hogy bőven hajnal volt
már. Isten tudja meddig feküdtem eszméletlenül. Még jó, hogy Minseok jött!
- Minseok… - szóltam után még mielőtt eltűnt volna a
sarkon. - Köszönöm! - ő csak elmosolyodott és bólintott egyet, majd tovább ment.
Egy kicsivel jobban éreztem magamat most, hogy beszéltem vele. Hogy tudtam
beszélni valakivel. Már csak Chanyeollal kéne tisztázni a helyzetet, majd
elmondani Chennek. Jézusom, Chen biztos, hogy keresztbe lenyel, ha elé állok
azzal, hogy szerelmes vagyok belé. Nem vagyok normális, hogy elmondom neki!
Bár első utam Chanyeolhoz vezetett, hamar rájöttem,
hogy ezt nem a hajnali órákban kéne megbeszélnünk a szobatársa jelenlétében,
így a szobám felé vettem az irányt. Épp a kulcsot készültem bedugni a zárba
mikor meghallottam egy “Ezt nem bírom tovább!” kiáltást belülről, majd kivágott
az ajtó és farkasszemet néztem Chennel. Agyam leállt és a testem magától
cselekedett; egy határozott mozdulattal toltam be Chent, majd az ajtót becsukva
nekiszorítottam a fának. Meg akartam csókolni, de… De Chen megelőzött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése