Sziasztok :) Megérkeztem a LayChen új részével.
Ami egyébként már tegnap elkészült, de nem volt erőm felrakni. A fejezetről: Yixing
már megint hazudik, Jongdae jobban szenved, mint egy hátára fordult teknős,
Minseok élvezi a kapott néhány órát, Chanyeol meg meglepő dolgot kér Lay-től.
Kellemes olvasást ^^
19. Fejezet
Yixing
Úgy együtt lenni valakivel, hogy közben mást szeretsz,
nem valami jó érzés. Olyannal együtt lenni, akiről nem tudod, hogy hasonlóan
érez-e, mint te, szintén szar. Főleg, hogy vallomásod után - még ha kamu is
volt -, semmit se mondott. Olyannal együtt lenni, akinek a legjobb barátját
szereted, kurva szar érzés. Én mégse szakítottam Chanyeollal…
Talán pont azért, mert tőle kapok valamit; mindig
kedveskedik nekem, elmegyünk valahova és igazán jó vele lenni. De vele nem
tudok őszinte lenni. Képtelen vagyok megmondani neki, hogy mást szeretek, de
még annyit se tudok odanyögni neki, hogy szakítsunk. Most is elvitt sütizni,
én meg eszem ahelyett, hogy mondanék neki valamit.
- Finom? - kérdezte mosolyogva. Bólintottam, pedig oda
se figyeltem. Azt se tudom milyen sütit eszek… - Arra gondoltam, hogy…
Tudod, jön az őszi szünet és… Szóval, szeretnéd nálunk tölteni? Tudom, hogy
haza nem tudsz menni, de legalább nem kell egyedül lenned a koleszban - olyan
váratlanul ért kérdése, hogy félrenyeltem és heves köhögésbe kezdtem. Erre
mégis mi a faszt mondjak?
- Nem is tudom… - nyögtem ki végül pár perccel később.
- Nem… Nem akarok kellemetlenséget a családodnak…
- Nem lenne az! A nővérem alig várja, hogy megismerjen
- vigyorgott rám. - És anyuékat is érdekled.
- Tudod… Én… Oké, legyen! - Te balfasz! Hát most
nem tudtál volna hazudni valamit?
Jongdae
Még a szám is tátva maradt a döbbenettől mikor
meghallottam Minseok vallomását. Agyam gyorsan pörgött és próbálta feldolgozni
a kapott információt, de nem ment neki.
- M-Mi? - nyögtem ki végül reakcióként.
- Az első pillanattól fogva tetszettél nekem. És mikor
megismertelek, mikor megismertem, hogy milyen vagy… Még akkor is. Tudom, hogy
neked nincsenek ilyen érzéseid irántam, de… De esély sincs rá? - kérdezte
szomorkásan.
- Én… Nem arról van szó, hogy… Öhm… Nézd, tudod, hogy
más iránt táplálok érzéseket és ez - mutattam kettőnkre - nagyon nem lenne jó.
Én… Én nem szeretnélek megbántani végül és… És te vagy az egyetlen barátom már
és nem szeretnélek elveszíteni - valószínűleg rohadtul nem volt értelmes, amit
mondtam, de Minseok értette. - Sajnálom… Nem lenne fair veled szemben…
- Azért köszönöm, hogy őszinte voltál - mosolygott
rám. Nos, teljesen nem. Kedveltem őt, csak szerelmes nem voltam belé.
- Tudod… Kedvellek. Jó veled lenni, csak…
- Csak nem vagy szerelmes belém. Úgy látszik csak
Chanyeolnal és Yixingnek van szerencséje.
- Legalább ők megtalálták egymást - motyogtam halkan
keserű szájízzel. Rosszul esett az említésük és míg Minseok nem hozta szóba,
nem is törődtem velük, csak rá koncentráltam. Minseokkel mindig jó éreztem
magam. Lehet nem szeretem, de… De talán idővel lesz köztünk valami. Ahogy ő
fogalmazott - Minseok, mit szólnál, ha…
- Ha? - pislogott rám érdeklődve, miután megakadtam a
mondandómban. Lehet nem jó ötlet, de...
- Próbáljuk meg!
Yixing
Idegesen sétáltam - inkább már rohantam - az egyetem
folyosóin, csakhogy elvonjam a figyelmemet arról, hogy megint hülyeséget
mondtam Chanyeolnak. Egyszerűen csak őszintének kéne vele lennem, de nem tudok.
Nem akarom megbántani, sem elveszíteni őt, de tudom, ha kitálalok neki az lesz.
És arra még nem készültem fel.
Úgy döntöttem, hogy ideje visszamenni a szobámba, mert
kurvára nem tudok mit kezdeni magammal és magamhoz venni a tánc cuccaimat, majd
edzeni egy kicsit. Gyorsan átöltöztem és már indultam is, de megpillantottam
Chent és Minseokot. Kézenfogva. Óriásira tágult szemekkel meredtem
rájuk, pontosabban az ujjaikra. Ez-Ez mégis mi a jó élet?!
- Ti-Ti együtt… Vagytok? - nyögtem ki nagy nehezen.
- Aha - vigyorogtak rám mindketten. Köpni-nyelni nem
tudtam a döbbenettől, végül Chen csuklóját megragadva vonszoltam magam után a
szobánkba.
- Mi a szart csinálsz szegénnyel? - sziszegtem neki
dühösen, mire ő is felhúzta magát.
- Kurvára semmi közöd hozzá! Törődj a magad dolgával!
Mégis mi a faszt érdekel téged kivel mit csinálok?
- Én… - Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Végre
tisztáztam magamban az érzéseket, erre ő meg Minseok… Persze mit is vártam?
Chen engem sosem szeretne… - Igaz… Ne haragudj… Nem az én dolgom. Csak…
Kérlek, ne bántsd meg!
- Letisztáztam mindent vele, úgyhogy te csak ne kérj
semmit! Törődj csak Chanyeollal!
- Ó, jó is, hogy említed! Nála töltöm a szünetet!
Jongdae
Rögtön elnémultam, hogy meghallottam, hogy Lay nála
lesz az őszi szünetben. Chanyeol mindig velem ment el valahova olyankor.
Kirándulni, sátrazni, valami őrült extrém sportot kipróbálni. Az az egy hét
csak a miénk volt. Most meg…
- Remélem kellemes lesz az együtt töltött idő -
vetettem oda neki gúnyolódva, majd kisiettem a szobából jól bevágva magam
mögött az ajtót. Oké, elismerem, azért nem csak az a baj, hogy Chanyeol
mással lesz, hanem az is, hogy Lay mással lesz. Egy teljes hétig!
- Jongdae, minden rendben?
- Persze, de most menjünk inkább… Inkább máshova, jó?
- Minseok nem kérdezett többet, nem mondott semmit se, csak megfogta a kezemet
és kivitt a hátsó udvarra. A hideg ellenére kiültünk ott az egyik padra, de
hamar meg is bántuk a dolgot és úgy döntöttünk, hogy inkább elmegyünk valahova
a városba. Végül egy kávézóba tértünk be és ott telepedtünk le az egyik
félreeső asztalhoz.
- Tudom, hogy valószínűleg nem akarsz róla beszélni,
de mi történt Yixinggel?
- Beszélgettünk - motyogtam halkan. Tényleg kurvára
nem akartam róla beszélni most.
- Ti sosem beszélgettek - ezt úgy mondta, mintha egy
tényt közölt volna. Ami kibaszottul igaz volt. És ez zavart.
- És?
- Jongdae… Kérlek, ne légy ilyen. Legyél velem
őszinte, oké?
- Talán nem kellett volna összejönnünk…
Yixing
Egyszerűen hihetetlen, hogy tényleg nincs ezen a
rohadt bolygón még egy olyan ember, mint Chen, aki pillanatok alatt fel tud
dühíteni.
Mérhetetlen indulatok voltak bennem, amiket tudtam, hogy le kell valahogy
vezetnem, így végre tényleg elmentem gyakorolni.
Annyira el voltam foglalva Chen edzésével, hogy
magamra nem is gondoltam, pedig bizony nekem is fel kell majd lépnem valamivel.
Úgyhogy a következő órákat azzal töltöttem, hogy kitaláljam mit is akarok
előadni. Hogy őszinte legyek azt hittem gyorsabban fog menni, de meglehetősen
nehezen haladtam vele. Gondolataim minduntalan Chen körül forogtak. És
Minseok körül.
Képtelen voltam feldolgozni, hogy együtt vannak. Már
csak azért sem, mert Chen nem az a típus, aki… Aki elég monogám ehhez.
Minseokról meg nem hittem, hogy belekezd egy ilyen halálraítélt kapcsolatba. Mégis
ki az az őrült, aki járni merne Kim Jongdae-val?
Idegesen vágtam földhöz a füzetet, amibe a lépéseket
jegyeztem fel mikor tudatosult bennem, hogy mennyire kurvára féltékeny
vagyok. Majd belepusztultam a ténybe, hogy járnak és abba meg még inkább,
hogy talán Minseok eléri nála, hogy megváltozzon. Hogy hűséges pasit farag
belőle. Mi a geciért nem lehet egy totál random, ismeretlen srác, akivel
jár?
Szétterültem a padlón és még mindig ingerülten próbáltam
szabályozni a légzésemet. Percek óta mást se csináltam csak meredtem magam elé,
mégis hevesen lihegtem, amitől kezdtem megijedni. Nem kaphatok attól
rohamot, hogy Chen nem velem jár! Mégis milyen hülyeség lenne már az?
Jongdae
Minseok körülbelül olyan meghökkenten bámult rám, mint
én mikor vallott nekem.
- Nincs pár órája, hogy igent mondtál nekem, akkor ez
most mi?
- Nézd, én… Ne haragudj, csak… Tudod, hogy Lay nekem
kényes téma.
- Tudom, de nem lehet, hogy többet nem is beszéltünk
róla - mondta halkan és közben átvette a pincérlánytól a kávét. Láttam, hogy
rosszul esik neki, de nem tudtam mit csinálni, Lay egy… Egy olyan része volt az
életemnek, akiről nem fogok csak azért megfelejtkezni, mert mással járok.
- Egyelőre jobb lenne kerülni ezt a témát, oké?
Kérlek… - Minseok felsóhajtott, ami egyértelművé tette, hogy nem tetszik neki
az ötlet, de végül bólintott és nem firtatta tovább a Lay-ügyet.
- Mit szólnál, ha randiznánk egyet? - meglepődtem
váratlan kérdésén, de vigyorogva beleegyeztem. Örültem, hogy hamar túllépett a
dolgon és ennek a randinak is. Rég volt ilyesmiben részem és tudtam, hogy
Minseokkal tuti nem fogom szarul érezni magamat. Hát tévedtem. De kurva
nagyot.
Először megnéztünk egy filmet, ami még nem volt rossz,
de utána elmentünk abba parkba, amelyikben vele is voltam. Meg Lay-jel.
Onnantól kezdve másra sem gondoltam csak arra a csókra, amit Lay-től kaptam
ott. Libabőrös lettem csupán attól, hogy rá gondoltam és másra sem vágytam,
minthogy megismételhessem. Vele.
- Minseok… Sajnálom, de… De ez tényleg nem volt jó
ötlet. Ne haragudj, de nem járhatunk! - és olyan iramban kezdtem el rohanni,
hogy mikor megálltam egy klub előtt azt hittem menten összeesek. Szúrt a tüdőm
az oxigén hiánytól és égett a szemem a ki nem csordult könnyektől. Őt is
elvesztettem.
- Azt hittem Minseokkal jársz... - hallottam meg egy
gúnyos hangot magam mögött, mire a srác, akivel voltam, felvonta szemöldökét,
én meg dühösen ripakodtam rá a megszólalóra.
- Neked kurvára nincs jogod így beszélni velem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése