Sors, dögölj meg! [LayChen] 30. Fejezet

Sziasztok :) El se hiszem, de tényleg sikerült befejeznem, így itt vagyok az új résszel, amiben végre kiderül, hogy drága fiúkáink összejönnek-e vagy sem. Kellemes olvasást ^^

30. Fejezet

Jongdae

Láttam az íriszeiben, hogy mennyire komolyan beszél és a szívem megint őrült tempóban kezdett el verni. Istenem, Lay… Ha csak feleannyira leszel biztos a kapcsolatunk, mint ahogy ezt most mondtad, én bármit el fogok hinni neked. Halk sóhaj csúszott ki számon, amivel együtt minden kétségem távozott is, majd lassan előrehajoltam, hogy megcsókoljam Lay-t, de ő meghökkenve hátrébb lépett.

- Azt ne mondd, hogy megint attól félsz, hogy megütlek - motyogtam felvont szemöldökkel.

- Nem, csak… Chen, az utcán vagyunk! Azért ez… - zavartan nézett oldalra és én követtem a tekintetét. Valóban nagyon sokan voltak kint, de mivel mindig is vállaltam, hogy meleg vagyok, az ilyesmi sosem izgatott. De ha Lay-t zavarja…

- Csakhogy tisztázzuk - álltam mellé tisztes távolságra, vigyorogva -, nagy valószínűséggel mindenki hallotta a szappanoperába illő kapcsolatunkat, úgyhogy ennek - mutattam körbe - nem kéne zavarnia - Lay beleharapott alsó ajkába, miközben lassan nézelődött jobbra-balra, végül meglepő dolgot tett; ujjait óvatosan az enyéim közé csúsztatta és összefűzte őket. Keze kellemesen puha volt és biztos rohadt nyálasan hangzik, de esküszöm, olyan volt, mintha tökéletesen összeillett volna az enyémmel. Oké, ehhez hozzá tudnék szokni.

Bár csak néhány pillanatig tartott a kézfogás, nekem bőven elég volt ennyi is. Amúgy sem voltam olyan, aki naphosszat a barátja kezét szorongatja. Jézusom, tényleg azt mondtam, barátom? El se hiszem, hogy ezt megéltem. Kim Jongdae-nak barátja van, ráadásul olyan, akit tényleg szeret is. Pofám leszakad!

Yixing

Kíváncsian sétáltam Chen mellett, miközben figyeltem az arcát. Kifejezetten nyugodt volt ahhoz képest, hogy mik történtek vele az elmúlt órákban. Ordítozott hangosan, kibukott meg minden, erre most... Érdekelt, hogy mégis hogyan sikerült neki ilyen hamar lenyugodnia elvégre… Nos, ő nem ilyen típus volt.

Váratlanul megtorpant és érdeklődve pislogott rám, majd kezét az általam annyira nagyon nézett testrészéhez emelte. Elnevettem magam, mikor tett egy olyan mozdulatot mint, aki letöröl valamit magáról, pedig az égvilágon semmi sem volt rajta. Nem kéne húznom szegényt, el kéne mondanom, hogy bizony csak úgy néztem őt.

- Van valami rajtam? - kérdezte mogorván, majd mivel nem hagytam abba a röhögést, tovább folytatta a törölgetést. - Na, ne röhögj, hanem szedd le!

- Ni-Nincs raj-rajtad sem-mi! Bocs, de… - összegörnyedtem a kacagástól, mert annyira próbálta leszedni magáról a semmit, hogy majdnem kiszúrta a saját szemét. Hirtelen felindulásból előre lendültem és az ujjaira, amik a sérült szemét takarták, egy gyors puszit nyomtam. Ép szeme elkerekedett a döbbenettől, majd elvigyorodott.

- Na de, Lay! Még valaki észreveszi!

- Nem izgat - vontam meg a vállaimat.

- Csak nem lázadni kezdtél?

- Nem… Nem esett jól? - kérdeztem vissza félve. Gőzöm sincs milyen kapcsolatban lenni olyannal, mint Chen. Bár nem nehéz rájönni, hogy ő nem az a romantikus alkat. Talán az ilyen megnyilvánulások nem tetszenek neki.

- Ha ilyen félős leszel, nem mutatlak be a barátaimnak, még a végén nem éled túl az estét. És azt nem szeretném. Tudod, terveim vannak - kacsintott rám, mire én visszakézből mellkason ütöttem.

- Tartsd a farkad a gatyádban vagy megjárod!

Jongdae

Egy este a barátaimmal és máris olyan féltékeny lettem, mint még soha, pedig aztán Chanyeolra kurvára az voltam. El is felejtettem, hogy Lay milyen beszédes, ha iszik, Sehunról nem is beszélve, de ők ketten… Baekhyun olyan fejjel hallgatta őket, hogy kezdtem attól félni, hogy rövidesen valami mérget kever a piájukba, csakhogy többet ne hallhassa őket. És komolyan megértettem volna őt érte.

Szerencsére Lay nem vitte túlzásba az ivást, így nem kellett úgy összeszedni, mint múltkor, de Sehun… Hát őt igen. És akkor lettem Baekhyunra féltékeny. Ugyanis barátom közölte, hogy bizony ő nem cipeli a tajrészeg, összetört szívű Oh Sehunt, hanem inkább Lay társaságát élvezné. Megismerkedne vele, mert kíváncsi a srácra, aki megfagyasztotta a szívemet, majd újra felolvasztotta. Ilyen szavakat is csak egy reménytelen romantikus filmes mondana.

Mikor nagy nehezen végre hazavittük színes hajú barátunkat az albérletébe és hármasban maradtunk, Baekhyun kitalálta, hogy nézzünk meg egy éjjeli filmet a moziban. Ingyen. Hát látni kellett volna Lay fejét, mikor ez elhagyta középiskolai haverom száját. Jártunk, nem jártunk, én úgy szembe röhögtem Lay-t miután kijelentette, hogy ebben csak akkor van benne, ha még iszik, hogy féltem rövidesen újra egyedül találom magamat.

Lay nem hazudott, míg Baekhyun sunyi kis tervét szövögette egymagában, addig ő beugrott egy éjjel-nappaliba és vett még piát. Amit természetesen megosztott velem. Némi unszolás után. Az ember azt hinni, hogy magától is megosztja, nem?

- Attól, hogy együtt vagyunk, még nem kell mindent megosztanunk egymással. Példának okáért, soha a büdös életben nem fogsz velem fürödni! Gyűlölök mással fürödni!

- Azt majd meglátjuk!

Yixing

Őszintén és minden rossz szándék nélkül mondom... Chen barátai őrültek voltak. Vagy legalábbis valami fura volt velük kapcsolatban. Sehun még hagyján, ő inkább olyan elvont, melankólikus srác volt, még ha a szája be se állt, de Baekhyun… Inkább jellemeztem volna őket fordítva, hiszen Sehun azzal a hajjal elment minimum egy zártosztályról szabadultnak, de mikor megtudtam, hogy vegyész… Hát néztem egy nagyot. Remélem, Chen nem tőle szerzi be a bogyóit…

Baekhyun teljesen normálisnak tűnt, míg jobban, piásan meg nem ismertem. Az ötlete, hogy lógjuk be a filmre nagyon nem az én műfajom volt, de nem akartam, hogy Chen úgy érezze nem szívlelem a haverjait, így belementem. Miután ittam még. Józanul biztos nem tettem volna meg.

Isten bizony, nem tudom, hogy Baekhyunnak hogy sikerült bejuttatnia minket, de a kezében lévő női paróka elég bizarr képet festett már így is a helyzetről, úgyhogy inkább nem kérdeztem semmit se. Eléggé lesokkolódtam amúgy is.

Aztán kiderült, hogy ilyenkor horrort adnak már csak. Na, nekem ott végem volt. Én meg a horror két külön világ vagyunk. Chen viszont élvezte, mert odáig volt értük. Nem elég, hogy életem legbizarrabb napját élem, még azt is muszáj vagyok elviselni, hogy horrort nézünk. Fasza. Egyszerűen nagyon király…

Enyhén remegő tagokkal sétáltam ki a szabadba, de nem éreztem jobban magam még a friss levegőn sem, tekintve, hogy a filmben is a nyílt utcán ment a gyilkolás. Másra sem vágytam, minthogy végre ágyba kerüljek és elfelejtsem ezt a filmet.

- Na, most mit csináljunk? - kérdezte vigyorogva Baekhyun, mire valami nyüszítésszerű hang jött ki belőlem. Szerintem a szívem nem fog már többet kibírni a mai nap, kérlek, könyörgöm, Istenem, szánj meg, ments meg!

Jongdae

Lay elgyötört arcát látva muszáj volt vigyorognom. Sok volt neki Baekhyun. És ha már Baekhyun… Elmebetegsége és hiperaktivitása a tető fokára hágott és futókat megszégyenítő tempóban kezdett el sprintelni az utcán, kettesben hagyva Lay-jel, aminek most örültem. Na, most jól csináltad!

- A régi éned jobban bírta volna - nevettem fel, mire nagyon csúnyán nézett rám. - Baekhyun… - folytattam kicsit lassan, keresve a megfelelő a szavakat. - Nehezen enged fel ennyire ismeretlenek előtt. Még Sehunnal is ritkán szórakozik ilyen jól. Érezd magad megtisztelve!

- Ohh, sok mindent érzek jelenleg, de abba inkább ne menjünk bele! - fáradt sóhaj hagyta el száját, majd csípőre tette a kezeit és úgy nézett rám. Oké, most megijedtem. Remélem, nem közli be, hogy köszöni ennyi elég volt neki a barátaimból és viszlát… - Rég nem éreztem magam ennyire… Elengedve, csak… Csak szerintem én már öreg vagyok ehhez.

- Ez most szíven ütött, csak két év van köztünk! - vágtam közbe röhögve.

- Öregen nem kellenék? - döntötte oldalra a fejét sunyin mosolyogva. Akkor még nem tudtam, hogy csapdába csalt...

- De, persze! Mindenhogy kellesz!

- Mondtam, hogy vigyázz vagy megjárod! - reagálni sem maradt időm, váratlanul megragadta a tarkómat és olyan csókot nyomott ajkaimra, hogy már rég az utca túlvégén volt, mire magamhoz tértem. Hmm, azért annyira fáradt nem lehet, mint amennyire mutatja!

Yixing

Nem akartam csak úgy otthagyni Chent, de zavarba jöttem és nem szerettem volna, ha látja, így inkább Baekhyun után mentem. Ami szintén hülye ötlet volt. Bár nem sokat értettem belőle, mert valami hihetetlen sebességgel hadart, de azt ki tudtam venni belőle, hogy az éjjel további részét tervezte. Komolyan mondom, nem százas a gyerek!

- Anyám, nagyon rég láttam őt ennyire felpörögve! - Chen lazán sétálva érkezett meg mellém és rám vigyorogott. - Tényleg bír téged!

- És rá nem vagy féltékeny? - akaratlanul csúszott ki a számon a kérdés és szinte rögtön meg is bántam. Chen szemei összeszűkültek, düh lobbant bennünk és nagyon megijedtem, hogy a kemény néhány óra járásunk itt véget is ért, de aztán ahogy jött, úgy el is tűnt az idegessége.

- Először is, Baekhyun nem meleg, másodszor… Chanyeol egy más kategória - felvontam a szemöldökömet a furcsa megfogalmazásra. Nem értem, mindketten jó barátai. Hogy lehet Chanyeol “más kategória”?

- Öhm… Bocs, hogy… De Chany- Szóval ők mindketten a barátaid… Vagy voltak… Vagyis… Öhm… - Chen arcát nézve rájöttem, hogy jobb lesz, ha tényleg bekussulok vagy megint lesz valami. Aztán meglepő dolog történt; Chen nem vágta be a mérges oldalát, hanem mesélni kezdett.

- Igen, mindketten a… A barátaim, de máshogy. Ha mondhatom így. Chanyeollal is voltak őrült kalandjaim, de Baekhyun nyomába sem ér, ha őrült dolgokról van szó.

- Bele se merek gondolni milyen lehetett, ha ti egy légtérbe kerültetek…

- Semmilyen - rázta meg a fejét, majd folytatta. - Ők… Nem jöttek ki jól. Chanyeol nem is tudott róla, hogy én jóban vagyok Baekhyunnal.

- És-

- Kitaláltam! - Baekhyun váratlan érkezése félbeszakította beszélgetésünket. - Minden megvan ahhoz, hogy fergeteges legyen a-

- Szerintem érjen itt véget az éjszaka - vágott a szavába Chen. - Elfáradtam - pillantott rám jelentőségteljesen, mire elmosolyodtam. Hozzá tudnék szokni a kedves Chenhez.

- Visszamegyünk a koleszba vagy mi? - lassan sétáltunk kettesben - miután Baekhyun lelombozva elindult haza - a hideg éjszakában kézenfogva, hiszen hajnali négykor mégis ki az a gyengeelméjű, aki kint van, rajtunk kívül?

- Az messze van innen, ráadásul nem tudom, hogy van-e egyáltalán ilyenkor busz - rázta meg a fejét. - Arra gondoltam, hogy… Hogy hazaviszlek. Hozzánk. Hozzám.