Sziasztok :) Megjöttem a LayChen következő
részével, amiben még mindig tart a randi egy kis perverzkedéssel és drámával
megfűszerezve. Előbb terveztem hozni, de közben mást is elkezdtem és kissé
belemerültem abba, de most itt van. Még csak 16+, mondjuk. Egyelőre :D Kellemes olvasást
^^
34. Fejezet
Yixing
Nem is Chen lett volna, ha nem úgy kér meg, ahogy.
Persze nem mintha bántam volna, így tettem is, amit kért. Megragadtam derekát
és ismét nekilöktem a biliárd asztalnak, majd nekiestem ajkainak. Nem tudom
miért van az, hogy ha ilyen helyzetbe kerülünk mindig megváltozom, de nem
mintha nem tetszene. Vagy Chennek.
Belemarkolt kabátom gallérjába és próbált még közelebb
húzni magához, de nem igazán jött össze neki, mert már így is olyan közöl
voltam hozzá, amennyire csak lehetséges volt. Oké, azért annyira nem.
Feneke alá nyúltam, hogy felültessem az asztalra, majd lábai közé léptem. Na,
most vagyunk totálisan közel.
Visszább vettem a tempóból, egyre lágyabban csókoltam
vörös ajkait és mikor ez neki is feltűnt, ő is visszább vett, amin meglepődtem.
Chen meg a gyengéd csók. Ujjaim lassan járták végig farmerja durva
anyagát, majd a térdhajlatánál megállva, magam köré kulcsoltam lábait. Halk
sóhaj hagyta el száját és szorosabbra fonta körülöttem magát. Ohh, jézusom,
de imádom!
Szétcipzároztam kabátját és lehúztam róla. Vagyis
akartam. Ugyanis csuklóján megakadt, mire kínomban kurva hangosan felröhögtem. Nem
is mi lennénk, baszki! Chen is csatlakozott hozzám, de ő ingerülten
káromkodott nem röhögött. El se hiszem, hogy mi mindig valami szerencsétlen
helyzetbe kerülünk… Ilyen két balfasz nincs még egy a világon az is biztos!
- Lay, én komolyan mondom, ezt is hajlandó vagyok
levágni, csakúgy mint az övet múltkor, csak jussunk valahova!
- És mégis mivel? - pillantottam rá kérdőn, mire
szétnézett, majd megvonta a vállát.
- Akkor lerágom!
Jongdae
Lay feje valami hihetetlen volt, miután kijelentettem,
hogy képes lennék lerágni a kabátom, de mégis mi más csinálhattunk volna?
Tisztában vagyok vele, hogy már így is elég kanosnak tűnhetek, akkor meg minek
rejtsem ezt el? Esküszöm, másra sem vágytam, minthogy Lay végre megdugjon. Asszem
ezt feltűnően gyakran mondom… Vagyis gondolom.
- Azért várj még egy kicsit ezzel, előbb… - tekintete
ide-oda járt, ahogy keresett valamit, aztán mély levegőt vett, hátrébb lépett
tőlem és megköszörülte a torkát. - Nyújtsd ki a kezed! - értetlenül pislogtam
rá, de tettem, amit mondott. A következő pillanatban egy óriásit rántott az
anyagon, de akkorát, hogy azt hittem tőből leszakad a karom. Akaratlanul is
könnybe lábadtak a szemeim a váratlan fájdalomtól. Hát geci nem hittem
volna, hogy Lay-ben van ennyi erő!
- Úristen, nagyon sajnálom! Ennyire fájt? - gyengéden
megsimogatta az arcomat, majd lehajolt és egy-egy csókot nyomott a kézfejeimre.
Oké, ez a helyzet tetszik!
- Megbocsátok, ha… - gonoszul elmosolyodtam, majd én
is lejjebb ereszkedtem. Az arcához, hogy pontos legyek. - Kiengesztelsz.
Valahogy - jelentőségteljesen néztem még lejjebb és ő követte a pillantásomat.
Kb fél másodperc alatt megbántam az egészet, mert az ábrázata olyan kifejezést
vett fel, hogy majdnem elmentem annyitól. Amikor az ember azt hinné, már nem
lehet szexibb egy ilyen szituációban és ő mégis képes rá. Meg fogok pusztulni.
Csakhogy a szokásos jellemzés ne hiányozzon.
Yixing
- Akkor... - óvatosan végigcirógattam combját, majd
belemarkoltam. - Azt hiszem nincs más választásom, mint megtenni, amit kértél,
elvégre… - füléhez hajoltam és nem bírtam kihagyni, kicsit megharapdáltam azt.
- Mégse haragudhatsz rám. Még a végén… - ujjaimat lassan csúsztattam be
pulóvere, majd pólója alá. - Szakítasz. És az nem szeretném.
- Lay… - lehelte csöndesen a nevemet, majd hangosan
felnyögött, amint belecsókoltam nyakába. Mutató ujjamat beakasztottam
nadrágjába, úgy húztam közelebb magamhoz és élvezettel figyeltem, ahogy egyre
vörösebb és vörösebb szín vesz fel. És nem azért, mert annyira vágyott volna
már a szexre, bár azért nyilván ez is közrejátszott, hanem a zavartól. Nem
számított rá, hogy ilyen leszek!
- Szóval? Nem mondtad végül, hogy mit szeretnél, mivel
engeszteljelek ki - elengedtem a gatyáját és a hasát kezdtem el simogatni. Chen
szája néha kinyílt, hogy mondjon valamit, de aztán mindig visszacsukta és végül
inkább néma maradt. Sunyin mosolyogva figyeltem egyre pirosabb arcát, de aztán
megszántam szegényt. - Oké, értem én. Nem baszogatlak. Nem szokt-
- Térdelj! - vágott a szavamba olyan határozottan,
hogy először szóhoz se jutottam döbbenetemben. Elismerem, azért nem
számítottam rá, hogy csak így kimondja azok után, ahogy kinézett az elmúlt pár
percben.
- Azért ennél szebben kell kérned, hogy megtegyen -
húztam fel a szemöldökömet, de őt nem kifejezetten érdekelte a dolog,
megragadta a vállaimat és ő maga nyomott le. A félelem összeszorította a
tüdőmet, mert ez a helyzet kísértetiesen emlékeztet egy régebbire és az nem
végződött jól… Chen, miért kellett ez?
Jongdae
Vigyorogva pillantottam le Lay-re, de hamar elszállt
jókedvem, ahogy megláttam rémült, falfehér alakját. Beletelt némi időbe, de
rájöttem, hogy neki ez nem lehet épp a legjobb helyzet tekintve, hogy… Mi
történt vele évekkel ezelőtt. Rögtön lecsúsztam az asztalról, én is
odatérdeltem elé, majd átöleltem és megcsókoltam, de olyan gyengéden amennyire
csak lehetett. Istenem, most ugye nem kap megint pánikrohamot?
Aggódva figyeltem, ahogy lassan folynak lefelé a
könnyei és ötletem sem volt mégis mi a francot csináljak. Kurvára elbasztam már
megint az egészet csak azért, mert képtelen vagyok normálisan, visszafogottan
viselkedni vele. Óvatosan kezdtem neki, hogy letöröljem könnyeit, de szart se
értem vele, ugyanis úgy tűnt megállíthatatlanul törnek elő. Kibebaszottul
elbasztam. Szép volt, Kim Jongdae!
- Annyira sajnálom! - súgtam a fülébe, de ő csak a
fejét rázta és halkan azt ismételgette, hogy nem az én hibám.
- Az én hibám - nyöszörögte csöndesen, miközben
próbálta letörölni saját maga a könnyeit. - Én vagyok ilyen elcseszett. Olyan
rég volt már, mégis… Már tovább kellett volna lépnem. Én-
- Meg a francokat! - vágtam a szavába ingerülten. Még
hogy az ő hibája? Tovább lépni? Azt az elmebeteget kellene sittre juttatnia
vagy kinyírnia, aztán talán, ismétlem talán, tovább léphet. - Ilyenekre ne
is gondolj! - megfogtam a kezét és felsegítettem, aztán a fekete a kanapéhoz
kísértem őt, ami az asztal mögött a falnál volt. Odacsoszogtam a pulthoz, majd
mögé tekintve szétnéztem az italok között. Oké, kb még a nap se kelt fel, de
muszáj vagyok Lay-nek adni valami lélekerősítőt vagy totál szétcsúszik megint.
Nem szeretném újra a kórház ruhába látni őt. Nagyon nem áll jól neki az a gönc.
Yixing
Döbbenet, hogy akárhányszor Chennel akarok lenni,
történik valami eset. Nem az ő hibája, nem tudhatja, hogy mik történtek velem.
Sose rónám fel neki, ez… Ez inkább az én hibám. Én voltam olyan szerencsétlen,
hogy abba a helyzetbe kerültem a tanárommal, amilyenbe. De nem tudom, hogy
mi tettem, amivel ezt érdemeltem…
- Nem áll szándékomban leitatni, nyugi - állt meg
előttem egy felespohárral és már mondta is volna tovább, de mikor kikaptam a
kezéből, elhallgatott. Igazán szükségem volt most erre. - Ööö, oké… -
leült mellém és csak figyelt sötét szemeivel, én pedig mivel nem akartam, hogy
szar legyen neki, odahajoltam hozzá, hogy megcsókoljam. Hogy folytassuk, amit
elkezdtünk. Eleinte nem is volt semmi, csak csókolóztunk, de egy idő után Chen
elhúzódott és csak nézett rám összevont szemöldökkel.
- Mi az? - kérdeztem értetlenül, de nem kaptam
választ. Néhány pillanatig meredtem rá, majd újra össze akartam érinteni
ajkainkat, de nem engedte. Hát most meg mi az isten nyila van? Már nem akar
vagy mi?
- Lay, nem muszáj folytatnunk.
- Most ezt miért mondod? Mégse akarsz együtt lenni
velem?
- Szó sincs erről! Azt hiszem elég világosan megmondtam
mit akarok, de csak akkor, ha te is akarod! Nem szeretnék úgy lefeküdni veled,
hogy te közben csak arra gondolsz, hogy csak nekem jó legyen. Lay… - hangja
sokkal halkabbá, együtt érzőbbé vált, ahogy megszólított - Ha elment a
kedved, az… Nem gond.
- Mégis miből gondolod, hogy ez így van? - hogy
őszinte legyek, kissé megbántva éreztem magamat. Nem is tudom, hogy miért, de
valahogy… Fájt, ahogy mondta.
- Mert ismerlek. És félek, hogy csak azért akarod
folytatni, hogy nekem a kedvemre tegyél. Hogy ne bánts meg, de… Lay, mi már
együtt vagyunk. Ha… Nem szeretnéd folytatni, mert… Kellemetlen emlékek
kínoznak, akkor nem kell. Inkább megtanítalak biliárdozni, mit szólsz?
Jongdae
Lay arcán már az elején látszódott, hogy elég rosszul
érinti, amit mondok, de tudtam, hogy igaz. Ismertem őt és nagyon féltem attól,
hogy most, hogy felrémlett előtte egy förtelmes emlék a tanáráról, csak azért
fog velem szexelni, mert nem akar nekem csalódást okozni. Szerelmes voltam
Lay-be és nem szerettem volna, hogy szar legyen neki.
Aztán rohadtul meglepődtem és nem rossz értelemben.
Hirtelen előrelendült és az előző érzelemmentes csók helyett egy olyat adott
ajkaimra, hogy esküszöm egy pillanatra még azt is elfelejtettem, hogy mi a
nevem. Rögtön reagáltam, legalább olyan szenvedéllyel viszonoztam a dolgot,
mint ahogy ő közeledett hozzám. Vagyis próbáltam. Nagyon új volt még nekem
ez a szerelmes csók cucc.
Zihálva vált el számtól, majd megragadva a derekamat
az ölébe ültetett, amin eléggé meghökkentem. Nem hittem volna, hogy Lay
ilyen könnyen elbír. Szuszogva néztem bele barnás íriszeibe és mikor
megláttam a - még a kezdeti vágynál is nagyobb vágyat bennünk, hát én… Arra
szavak sincsenek.
Olyan szinten elvesztem szemeiben, hogy csak akkor
eszméltem fel, mikor már a pólómtól szabadított meg. Akkor is csak azért, mert
fel kellett emelnem a kezemet, hogy segítsek neki. Haljak meg itt helyben,
de fingom sincs hova lett a pulóverem.
Úgy éreztem itt az ideje akcióba lépni, elvégre rajta
még mindig volt kabát, de tervem meghiúsult, mikor megragadta csípőmet és
szorosan magához préselt. Fojtott hangon felnyögtem, ahogy megéreztem nadrágján
keresztül a merevedését, majd egyáltalán nem finomkodva megtéptem sötét
tincseit és közben azon agyaltam miért nem lehet csak úgy egy szóra eltüntetni
minden ruhát. Istenem, az de kurva jó lenne!
- Lay… - lihegtem. - Ha nem dugsz meg minden kibaszott
tárgyon, amin csak lehet, én esk… - de végig mondani sem tudtam, mert Lay
felkapott és szabályosan rádobott a biliárd asztalra.
- Ahol csak szeretnéd - súgta valami hihetetlenül
szexi hangon a fülembe. Ohh, hogy baszki, haljak meg… Vagyis inkább ne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése