Sors, dögölj meg! [LayChen] 37. Fejezet

Sziasztok :) Új LayChennel jöttem eme késői órában. Bár kinek mi késő, én rohadt álmos vagyok. Na, szóval, a fiúk randiznak továbbra is :D Kellemes olvasást ^^

37. Fejezet

Yixing

Apró köröket rajzolgattam Chen mellkasára, miközben jókat vigyorogtam kielégült arcán. Óvatos csókot nyomtam kulcscsontjára, majd kissé felemelkedve belenéztem szemeibe. Sunyi mosolyt villantott és feleszmélni sem volt időm; karjai és lábai ismét körém fonódtak, amit én először nem is vágtam, hogy miért. Úristen, én még egy menetre képtelen vagyok!

- Vigyél! - jelentette ki csakúgy random mód, mire értetlenül vontam fel szemöldökömet. Mi a franc?

- Hogy mondod? - kérdeztem vissza, de aztán ahogy ábrázatát figyeltem megvilágosodtam. Halkan felkuncogtam, majd felálltam vele és elindultam a mosdó felé. Bent várakozóan néztem rá, de ő csak továbbra is vigyorogva pislogott rám és esze ágában sem volt elengedni. Komolyan mondom, még a végén tényleg belemegyek még egy körbe!

- Tudod - súgta csöndesen ajkaimra - rohadtul dögös, ahogy az izmaid kilátszódnak - elvörösödtem szavaira és követtem pillantását, ami - most, hogy így belegondolok - egész végig a karomon volt. Hatalmasat nyeltem és esküszöm, fingom se volt, hogy most erre mit mondjak. Nagyon vissza akartam vágni, de egyszerűen semmi nem tűnt elég jónak.

- Akkor nézd - nyögtem ki végül, mire Chen hangosan felröhögött. Igen, én is tudom, hogy nem volt valami frappáns válasz, baszod! Elengedte a nyakamat, beletúrt hajamba, majd egy szenvedélyes csókba invitált, mire leültettem a mosdókagyló szélére. Végül talán mégis lesz valami abból a fürdetésből. Csak fürdetés nem. Oké, más sem.

- Mit szólnál, ha… Lenne egy kis ráadás?

- Lehet nálad könnyen megy két menet egymás után, de nekem nincs ilyen gyakorlatom - motyogtam halkan vállába elpirulva. Most tényleg zavarba jöttem attól, hogy nem vagyok képes lenyomni két kört egymás után?

- Ez nem gyakorlás kérdése. Oké, talán valamilyen szinten, de… Ha olyannal vagy, aki tudja mitől döglik a légy - itt jelentőségteljesen a szemeimben nézett -, akkor simán megy. Amúgy meg… Még mindig bennem vagy, feltűnt?

Jongdae

Lay szemei döbbenten kerekedtek el utolsó mondatom után, lenézett közénk, majd arca még az előbbinél is vörösebb lett. Igazán jól mulattam rajta addig, amíg megemelve ki nem húzódott belőlem, ugyanis meglepő fájdalmat éreztem altájamban. Beszarás, kimarad pár hét és már ennyire kellemetlen egy aktus után?

Na, nem mintha lenne okom panaszkodni Lay-re, ahogy így visszaemlékszem szerintem Joonmyunnal sem volt soha ilyen… Azt se tudom hogy írjam körül. Lay-jel valahogy minden sokkal jobb. Biztos azért, mert szerelmes vagyok belé. Mondjuk Joonmyunba is az voltam. Bár ezek után isten tudja… Talán sosem szerettem igazán azt a balfaszt. Végülis arra használtam először, hogy basztassam az apámat…

- Nagyon fáj? - kérdezte szinte hangtalanul azokkal az átkozottul aggódó - gyönyörű - íriszeivel.

- Nem, csak… Kellemetlen - először kerestem a megfelelő szót, mert először nem tudtam hogy mondjam. Igen, kellemetlen volt, de fájni nem igazán fájt. Mármint fájt, de… Szóval nem úgy és annyira, mint… Ohh, baszki! - Lay… Amit én érzek, az közel sincs ahhoz, amit… Te éreztél, amikor… - hangom elhalt és nagyon nem tudtam mit mondjak. Nem elég, hogy egyébként sem tudtam soha, hogy mit mondjak, amikor valahogy feljött ez a téma, ráadásul én… Soha a büdös életben nem beszélgettem szex után. Soha nem kérdeztem milyen a másiknak és soha nem érdekelt igazán, hogy velem mi van. Élveztem a dolgot és mikor vége lett… Ennyi. Előzőleg is mikor lefeküdtünk, leléptem. Minden szó nélkül és utána nem is beszéltük meg. Nagyon új volt még nekem ez a járás cucc.

- Azért olyat nem csinálnék veled, amit velem tettek. Még ha kérnéd se. Úgyhogy bízom benne, hogy annál azért kevésbé fáj - nagyon gyér mosolyt villantott az utolsó mondata után és már megint szar alaknak éreztem magam, hogy felhoztam. Még véletlenül sem vagy képes megkussolni, mikor kéne, igaz Kim Jongdae?

Yixing

Bármennyire is szerette volna Chen vagy akár én is valamilyen szinten, biztos, hogy folytatás már nem lesz, mert eléggé elment a kedvem a szextől. Gyengéden tettem le a földre, majd ahogy egy pillanatra találkozott tekintetünk, láttam szemeiben, hogy megérti, hogy nem akarok többet. És láttam, hogy haragszik magára, mert felemlegette. Kezd nagyon nem jól alakulni ez a randi…

Óvatosan álla alá nyúltam és egy lágy csókot nyomtam ajkaira, hogy kissé oldjam a hangulatot, mire Chen rögtön viszonozta azt. Hozzám simult és szokatlanul puhán mozgatta száját enyémen. Szokatlanul… Ideje hozzászoknod a gyengéd Chenhez, Yixing!

Tudtam, hogy azért ilyen, hogy még véletlenül se higgyem azt, hogy többet akarna ebben a helyzetben és ez rohadtul jól esett jelenleg enyhén fájó lelkemnek. Megszakította a csókot, majd mosolyogva a homlokomnak döntötte a sajátját és egy utolsó puszit nyomott ajkaimra. Igen, határozottan odáig vagyok a gyengéd Chenért!

- Lenne kedved enni valamit? - kérdezte végül és nagyon örültem neki, hogy tereli a témát. És így folytatódik a randi. Bár fordítva kéne lennie, nem? Először kaja, aztán a többi. Na, mindegy. Nálunk úgyse megszokott semmi se.

- Eléggé leszívtál, úgyhogy belém férne némi kaja - kuncogtam fel, majd megfordítottam és nekiálltam kicsit rendbe szedni őt. A tükörben láttam, hogy győzedelmes vigyor kúszik arcára, amit először nem érettem, de aztán leesett pár perc elteltével, hogy miért néz úgy, ahogy. Végül mégis én fürdettem meg. Jó, oké fürdés nem volt, de ő nem csinált semmit, az tény.

Jongdae

Némi megpróbáltatásba telt, hogy sikerüljön az eredeti helyére visszapasszírozni a helyiség kulcsát, de a végén csak összejött. Szúrós szemekkel néztem Lay-re, miközben magában kacagva sétált mellettem. Oké, nem vagyok rohadt magas, de azért, baszki, ő sem! És még kiröhög?!

- Basszus, nem tudnál kevésbé jól szórakozni? Tudod, hogy mennyire fáj attól az eséstől a seggem? És már előtte is fájt! És… - hangom elhalt, ahogy megéreztem, hogy tenyere félreérhetetlenül fenekemre siklik, majd gyengéden megpaskolta. Felmordultam, majd nem túl kedvesen mellkason vágtam, de szart se érzett belőle; nem voltam erős és a három réteg ruha kellőképp felfogta az ütést. Mondjuk a ruha mindegy, amúgy se ütöttem nagyot.

Fázósan húztam összébb magamon a kabátot és fél szemmel láttam, hogy Lay is így tett; kibaszott hideg volt. November eleje volt, kora délután és nem túlzás azt állítani, hogy úgy éreztem menten befagy a seggem. Eredetileg úgy terveztem, hogy sétálunk, mert nincs messze a kajálda, de mivel így lehűlt az idő, inkább a buszázás mellett döntöttem, így ráfogtam Lay alkarjára és a buszmegállóhoz siettem vele. A faszom a hidegbe! Meg a felmelegedésbe meg minden szarba, ami közrejátszik abban, hogy folyton változik az idő…

Rohadtul sokan voltak a járművön az őszi szünet és a hétvége miatt, amit én nem toleráltam valami jól. Ingerülten kerülgettem az embereket, hogy hátrébb tudjunk menni, mondjuk, sok értelme nem volt, négy megállót fogunk menni, nem többet. De baszki, mindjárt felrobbanok, mi a geciért van ennyi ember kint? Hát kurva hideg van!

Erősen szorítottam barátom vékony csuklóját, hogy még véletlenül se szakadjon el tőlem, majd mikor találtam egy viszonylag elég helyet két embernek, megálltam és megkapaszkodtam. Lay szorosan mellettem állt, majd mikor a következő megállónál még többen lettek, még közelebb került hozzám. Oké, előnye is van a tömegnek, ezt elismerem!

Yixing

Nem igazán rajongtam a tömegért, olyankor is olyan érzésem volt, mintha be lennék zárva és talán rohamon is kaptam volna, ha nincs velem Chen. Megnyugtatott a közelsége, ellazultam tőle. Akaratlanul döntöttem homlokomat vállára, mire éreztem, hogy megmozdul és a következő pillanatban egy gyors puszi landolt fejemen. Mi a…?

Elkerekedtek a szemeim és rögtön felpillantottam rá, de ő csak mosolygott rám, majd vállaim köré fonta karját, hogy még közelebb vonjon magához. Zavarba jöttem és olyan volt, mintha vagy ezer szempár figyelne árgus szemekkel, pedig… Nem. Kurvára ránk se nézett senki sem, mindenki a saját dolgával volt elfoglalva. Néha előjön az üldözési mániám, bár ez inkább egy lehetséges pánikroham előfutára.

- Chen… - szóltam hozzá nagyon halkan. - Szálljunk le… Kérlek… - tiltakozni akart, de amint észrevette, hogy bizony nem vagyok a helyzet magaslatán azonnal megnyomta a leszállásjelzőt. - Sajnálom… - kértem bocsánatot, amit ismét egy buszmegállóban álltuk, de ő csak legyintett.

- Amúgy is rohadtul elegem volt a csajból mellettem, kurvára lengette rajtad a szemét. Azt hittem kinyomom őket - felnevettem, ahogy ingerült morgását hallgattam. Nahát, Chen féltékeny?

- Csak nem ezért pusziltál meg? - vontam fel szemöldökömet, mire haragosan szusszant egyet. Oké, ezért remélem erre nem a válasz, mert az enyhén rosszul esne.

- De - túrt bele idegesen a hajába és arrébb rúgott egy kavicsot. - Nem láttad hogy néz rád és… Nem is tudom… - meglepődve vettem észre, hogy arca lassan egyre pirosabb lesz és zavartan kezdte el tördelni ujjait. - Azt hiszem féltékeny lettem. Még… Még sosem voltam féltékeny. Mármint voltam, csak… Szóval, ha miattad van, akkor mindig kurvára nagyon az vagyok - totális elképedve meredtem rá, majd szarva a körülöttünk lévőkre, magamhoz rántottam és szorosan átöleltem. Meglepett nyögést hallatott, de szinte azonnal belesimult az érintésembe. - Ne vedd sértésnek, de… Ez nagyon is baszott jó, csak… Mindjárt befagy a seggem és akkor nem tudsz majd ágyba vinni!

Jongdae

Lay beleröhögött a nyakamba, mire libabőrös lettem, és kellemes melegség áradt szét bennem. És ezt még tudta fokozni is. Fingom sincs hogy csinálta a sálam miatt, de valahogy egy óvatos csókot is nyomott rá, mire még inkább úgy éreztem kezd forró lenni a levegő. Nos, elég fasza kis mód arra, hogy ne fázzak. És elég kínzó is. Itt még csak több nem is lehet, a rohadt életbe!

- Még valaki észreveszi - motyogtam kiszáradt torokkal, mire azon nyomban hátrébb lépett vagy kettőt és zavartan nézett körbe. Ahj, istenem, azok az édes szemek… Egyszer még meghalok…

Nagyon próbáltam visszafogni, de nem sikerült, kifakadt belőlem a nevetés, ahogy Lay elindult full a másik irányba, mint ahol a kajálda van. Durcásan lökött meg, majd végre a helyes útra tévedt, így én is utána szegődtem. Joonmyunon kívül még sosem randiztam senkivel és nem hittem, hogy Lay lesz az, akivel ilyen rohadt jól fogom érezni magam. És most nem a szexre gondoltam konkrétan. Már ez az utazás maga valahogy olyan… Kellemes.

Nem hittem volna, hogy ilyen jól alakul a váratlan felvetésem arról, hogy menjünk el randizni. Ohh, de még milyen jól! Nem voltak tapasztalataim olyan nagyon ebben és most is csak úgy véletlenül nyögtem pont azt be, hogy együnk. Vagyis… Nos, kurvára éhes voltam.

Mivel Lay valamivel előrébb haladt, így kissé megszaporáztam lépteimet, mert készült túlmenni a vendéglőn és ismertem már magam ahhoz, hogy tudjam, tuti kiröhögnöm érte megint. Megragadtam a kezét és visszahúztam, majd belöktem előtte az ajtót, csakhogy szemeim valaki olyat vettek észre, akit egyikünk sem akart látni, így szinte azonnal visszacsuktam. Ohh, hogy bassza meg!

- Mégsem akarok itt en-… Lay?

- Mit… Mit keres itt... Chanyeol…? - Ohh, hogy bassza meg!