Sziasztok :) Megérkeztem a LayChen új részével,
amiben tovább folytatódik a fiúk éjszakája. Hát valami figyelmeztetés azt
illene ideírnom, de nem is tudom, talán 16+? Vagy csak 14+? Na, mindegy,
kellemes olvasást ^^
31. Fejezet
Yixing
- Elment az eszed! - jelentettem ki elhaló hangon,
miközben próbáltam feldolgozni a tényt, hogy Chen végérvényesen megőrült.
Tekintetemet gyorsan kapkodtam össze-vissza, végül rajta állt meg.
Elvigyorodott, majd kezével a növényekkel körbefuttatott ereszre mutatott, a
másikkal meg kicsit előrébb tolt. - Nincs az a pénz, amivel rá tudsz erre
venni!
- Hát pénz az biztos nincs, elvégre te nem olyan srác
vagy, de… Akkor hol alszol? - oldalra döntötte a fejét és továbbra is vadalma
vigyorral pislogott rám. Komolyan mondom, totál zakkant a gyerek!
- Faszom tudja, de erre nem veszel rá! Majd… Majd
alszom itt a susnyásba!
- Mi? Mégis milyen hangon beszélsz te az én
susnyásomról? - képtelen voltam reagálni, csak meredtem rá és szerintem még a
szám is tátva maradt a döbbenettől. Nem komplett… Végül csak egy furcsa
nyögés jött ki belőlem. - Apának érdekes nevelési trükkjei voltak - nyíltak az
ajkaim, hogy mondjak valamit erre, de inkább hagytam a fenébe.
- Kérlek, csak csináljuk normálisan, mint… Mint…
Tudod, a normális emberek - könyörögve néztem rá, de ő csak a fejét rázta.
Frusztráltan fújtam ki a levegőt, majd ismét előre pillantottam. Ezt nem
gondolhatja komolyan! Rávett a mozis szarságra, de erre nem fog! Kizárt!
Fázósan húztam össze magamat, közben idegesen dobbantottam párat a lábammal,
végül egy lemondó sóhaj kíséretében közelebb léptem a falhoz. Szemeim lassan
járták végig a szürkés kövek minden repedését, hogy aztán a második emeletnél
megpihenjenek.
- Ugyan már, nem kell félni! Én évekig így
jöttem-mentem - kedvesen megpaskolta a hátamat, de tőlem csak egy morcos
tekintetet kapott. Elment a kibaszott eszem! Nem tudom elhinni, hogy rá
tudott venni arra, hogy felmásszak ezen a szaron! Istenem, tuti meghalok…
Jongdae
Magamban jót röhögve figyeltem Lay-t, ahogy próbált
felmászni az ereszen, hogy bejussunk a szobámba. Nem, mi nem az ajtót
használjuk. Se nekem, se Lay-nek nem volt kedve összefutni az apámmal. Ezt
még úgy is tudtam, hogy rá se kérdeztem, ismertem már őt eléggé. Ráadásul
múltkor sem reagált rá jól. Csak szeretnék kettesben lenni vele úgy, hogy
apám hülyeségei nem zavarnak be.
Váratlanul megfordult, nagyon dühösen nézett rám és
már nyílt is a szája, hogy mondjon valamit, de gyorsan betapasztottam azt.
Féltem, hogy talán túl hangos lesz és meghallja valaki. Lay gyerekes mód
megnyalta a tenyeremet, mire meghökkenve pislogtam rá, de aztán megnyugodtam,
mikor halkan elnevette magát.
- Na, fordulj meg!
- Ilyet se mondasz többet nekem… - morogta csöndesen,
én meg belevihogtam a hátába. A csípőjét megszorítva igazítottam a megfelelő
helyzetbe, aztán a fenekénél fogva toltam feljebb. Halkan adtam neki az
utasításokat és bár eltartott némi ideig, de feljutott. Aztán jöttem én.
Pillanatok alatt utána mentem és alig pár perc múlva már mellette álltam.
- Ezentúl szólíts mesterednek! - karba tette kezeit,
majd lesajnálóan végigmért, de láttam szemeiben, hogy nagyon is jól szórakozik.
- Álmaidban!
- Ohh, ne aggódj, álmaimban sok minden történik! -
somolyogva néztem bele a sötét íriszekbe egyik szemöldökömet jelentőségteljesen
felhúzva. Meglepődve léptem hátrébb, mikor hirtelen előremozdult, majd még
inkább megdöbbentem, mikor a derekam köré fonta karjait. Szerintem még el is
pirultam. Anyám, de ciki!
- Hmm, mik történnek elméd legsötétebb bugyraimban
éjjelente? - zavartan pillantottam félre, hiszen kibaszott közel volt hozzám,
de pont emiatt nem tudtam szabadulni a huncutul csillogó szemeitől. Ohh, ha
te azt tudnád, nem kérdeznéd így!
Yixing
Jó érzés töltött el, ahogy néztem Chen egyre jobban
vörösödő arcát, tudtam, hogy rendesen zavarba hoztam szegényt. Mosolyogva
hajoltam még közelebb hozzá, majd aztán egy örökkévalóságnak tűnő idő után
végre összeértek ajkaink. Óvatosan csókoltam kissé száraz, alkohol ízű száját,
ezzel szemben derekát egyre erősebben szorítottam magamhoz. Az egyetlen ok,
amiért belementem abba, hogy felmásszak az, ez volt. Hogy megtehessem végre
ezt, elbújva mindenki szeme elől.
Amint szétváltunk, hátrébb léptem tőle és érdeklődve
néztem szét a szobájában, de villany nélkül nem sokat láttam belőle. Aztán
mikor felkapcsolta azt, megdöbbenve vettem észre, hogy nem csak nem hasonlít
arra a helyiségre, amit én ismertem, de hihetetlenül személytelen is volt maga
a hely. Sehol egy kép, sehol valami dekoráció, semmi nem volt. Egy franciaágy,
egy szekrény meg egy íróasztal, semmi több. Hát ez kurvára nem hasonlít a
régi szobájára. Vagy bármilyen normális szobára...
- Egy időben még felhoztam ide Joonmyunt, többnyire,
hogy bosszantsam apámat, de egyébként… Nem sokat jártam haza - motyogta
csöndesen, miközben tekintete végigjárta a szobáját. - Délután mindig a
barátaimmal voltam… Este meg… Nos, gyanítom azt sejted… - bólintottam, majd
hozzálépve gyengéden magamhoz öleltem.
- Ez is miattam van? - kérdeztem elszoruló torokkal. Nem
lehet, hogy annyira összetörtem, hogy… Hiszen régen rengeteg képünk volt! Tele
volt vele minden. Még a plafonra is ragasztott párat!
- Nem… - tudtam, hogy hazudik. Igazából nem is értem
mi a szarnak kérdeztem meg, sejthettem volna, hogy mély nyomot hagyott benne,
mikor csak úgy elmentem. Mikor akkorát hazudtam neki, hogy akár még a
csillagok is leeshettek volna az égről…
Jongdae
Bele se gondoltam rendesen, mikor úgy döntöttem, hogy
felhozom magamhoz Lay-t. A szobám… Nem, nem volt az én szobám. Egy hely
volt, ahol aludtam. Semmi több. A szoba utoljára akkor volt tele élettel,
amikor még Lay-jel barátok voltunk és rengeteg időt töltöttünk együtt.
A számát sem tudom milyen sokszor aludt nálam, nem
volt olyan délután, amit nem nálunk töltött. Néha még apám is megkérdezte
viccelődve, hogy ne fogadja-e örökbe, csakhogy hivatalosan is itt lehessen,
amikor csak akar. Lay több volt nekem, mint egy barát. Hajdanán olyan volt
nekem, mint egy idősebb testvér. Most meg…
Tanácstalanul kezdtem el kutatni a szekrényben valami
ruha után, amit felvehetünk alváshoz, de sok minden nem volt benne. Éreztem
magamon Lay tekintetét és féltem, hogy még a végén valami komoly beszélgetés
alakul ki közöttünk olyan, amire most nagyon nem vágytam. Fáradt voltam,
kimerült és csak szerettem volna aludni. Fasza, nagyon nem így terveztem ezt
az egészet…
Lemondó sóhajjal adtam kezébe egy alsót, majd
megindultam a fürdő felé, hogy onnan szerváljak neki egy törölközőt. Majdnem
hangos káromkodásba kezdtem mikor sehol nem találtam egyet sem és már terveztem
is, hogy hogy fogok a másik fürdőből csórni egyet, mikor megéreztem Lay
érintését a vállamon. Kedvesen mosolygott rám, majd se szó, se beszéd kitolt az
ajtón.
- Lay… - azt se tudtam mit mondjak neki azon kívül,
hogy milyen szemetek, hogy már nem is tartanak nálam semmit, de nem is kellett
mondanom semmit se.
- Ne idegeskedj ilyesmin, megoldom! Csak feküdj le,
látom, fáradt vagy, oké? - Lay melegszívűsége megmelengette az én szívemet is
és elindultam az ágyhoz, de aztán inkább máshogy döntöttem.
Yixing
Még nekem is fájt, hogy a szülei nem tartanak már a
fürdőszobájában törölközőt neki, úgyhogy el se tudtam képzeli, hogy Chen mit
érezhetett. Csodálom, hogy a ruhái, amiket itt hagyott még itt vannak. Mégis
hogy lehet ilyen egy szülő? Egyáltalán a mostohaanyja milyen lehet? Sosem
mondott nekem róla semmit se, tudtam, hogy van, de ennyi.
Kissé elveszetten néztem szét a viszonylag nagy
helyiségben, pedig elégszer jártam itt ahhoz, hogy azt mondhassam, pontosan tudom
még mindig mi hol van. A tusfürdőjét meg a samponját ugyanúgy, mint régen, a
kád mellett a földön tartotta, hiába volt neki felszerelve egy állvány a
sarokba ezeknek a dolgoknak. Sose értettem ezt a szokását. Mondjuk most se,
a koleszban is a zuhanykabin sarkában lent tárolja őket…
Gyorsan levetkőztem és be is álltam a víz alá, hogy
minél előbb végezzek. Chen is biztos le akart zuhanyozni és aludni, csakúgy
mint én. Jól esett a forró zuhany; át is voltam fagyva a hideg idő miatt, és -
még ha nem is éreztem - tuti bűzlöttem az alkoholtól. Hmm, most én fogok
Chen-illatot árasztani magamból.
Épp a hátamat akartam megmosni, amikor megéreztem a
hűvös ujjak érintését a bőrömön és ijedten pattantak ki a szemeim. Megdöbbenve
néztem farkasszemet Chen fekete íriszeivel. Jézusom, hát majdnem meghaltam,
baszki! Csak Chen lehet ilyen elmebeteg, hogy ilyet csináljon...
- Te mit… Csinálsz? Itt?
- Arra gondoltam… Hogy… Tudod, így… Spórolhatnánk a
vízzel - kuncogva karolta át a nyakamat, de tőlem csak egy felvont szemöldököt
kapott.
- Az ember azt hinné, hogy inkább minél magasabb
vízszámlát akarsz csinálni az apádnak!
Jongdae
Vigyorogva próbáltam megcsókolni Lay-t, de mindig
elhúzódott tőlem, mire nagyon csúnyán néztem rá. Már nyílt a szám, hogy
megmondjam neki milyen szemét, mikor váratlanul nekinyomott a jéghideg
csempének. Szuszogva pislogtam a barna íriszekbe, majd tekintetem lejjebb
tévedt az erektől megfeszült nyakára, mire akkorát nyeltem, hogy szerintem még
a szomszéd városban is hallani lehetett. Ohh, bassza meg! Franc a fürdésbe
meg az alvásba, csak dugjon meg azt ámen!
Nem volt nehéz rájönnöm, hogy őt is hasonló gondolatok
kínozzák, mert, ahogy végigmustrált a szemeivel, kb úgy éreztem magam mint,
akit épp kikötöztek valahova. Szinte égett a testem, ahogy tekintete egyik
testrészemről a másikra járt, majd kész voltam összeesni, mikor végre
rásimította tenyerét a mellkasomra. Itt fogok megdögleni, ha nem lesz
sürgősen valami.
Lay hirtelen behúzott teljesen a víz alá és… És
baszki csak úgy megfürdetett. Meghökkenve meredtem a feje tetejére,
miközben a lábamat mosta, majd amint végzett, kikapcsolta a vizet, kilépett a
kádból és onnan figyelt. Aztán egyik pillanatról a másikra olyan szexi mosolyt
villantott rám, hogy esküszöm megrogytak a térdeim. Itt. Fogok. Megdögleni.
Mély levegőt vettem, majd szarva Lay érzékeny világára
- ami lássuk be, nem mindig volt igaz -, átöleltem a nyakát és a lábaimat a dereka
köré kulcsoltam. Kerekre tágult szemekkel pislogott rám, majd megint
megajándékozott egy - az előbbinél is szexibb vigyorral. Tényleg meghalok.
Sajnos így, hogy nem tudtunk mivel megtörölközni, Lay
talpa vizes maradt és majdnem hasraesett velem együtt, de szerencsére nem
történt meg. Csak egy-egy kiáltás csúszott ki belőlünk, majd mentünk is tovább.
Vagyis Lay ment, én csüngtem.
Egyáltalán nem finomkodva dobott le az ágyra, de ez
nem igazán érdekelt, csak az ajkai érdekeltek, amik kurva jó helyeken jártak.
Elfojtott nyögésekkel adtam tudtára milyen rohadt jó is, amit csinál, de drága
Sors barátunk ismét kibaszott velünk. Hangosan vágódott ki a szoba ajtaja és
egy nagyon ellenszenves, fagyos tekintettel találtam szembe magam, ahogy
elnéztem Lay válla fölött. Az apámmal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése